Itt úgyse jössz át!

Tolkien A Gyűrűk Ura c. regényéből kölcsönöztem a címadó mondatot, de a jogait a jogtalanságig védő emberhez képest a balrogok filmbeli karaktere igazán kismiska.

Június 20-a van. Néhány hete már nem jártam otthon, s hirtelen adódott a lehetőség, hogy hazaugorjam néhány holmimért Batárra. Azt, hogy most nemcsak kamionokból, hanem külföldre tartó, vendégmunkásokat szállító kisbuszokból is áll a több kilométeres sor, a sajtóból és Facebook-bejegyzésekből már tudtam.

A minap egy felháborodott hölgy bejegyzését is olvastam, aki arról írt, hogy kis híján kirángatták őt a sorban várakozók abból az autóból, amelyben amúgy főleg gyerekek ültek. Bevallom, azt hittem, van ebben egy pici hatásvadász túlzás, de…

A Batár előtt várakozó, az út fél sávját egyébként teljesen elfoglaló sor vége már a Batár-híd után feltűnik. Az út maradék fél sávján kell osztoznia mindenki másnak. Fizikálisan sem egyszerű, de vegyük hozzá azt is, hogy a határra tartók jogot formáltak arra, hogy megszabják, ki mehet el mellettük.

Akinek útitársa voltam, a gyerekeiért ment a határ menti Nevetlenfaluba, én pedig, ugyebár, haza. Az utat egy nagyobbacska személyszállító kisbusz állja el, amelyről elsőre azt sem lehet eldönteni, hogy nem kifordulni szándékozik-e a sorból. A jármű mozdulatlan, a sofőrje a hozzá intézett kérdéseket, miszerint miért állja el az utat, meg sem óhajtja hallani. Az út mentén két dologból van sok: ácsorgókból és az utazók által eldobált szemétből. A forgalom oda-vissza áll. Feltűnik a színen egy véletlenül sem hivatali személynek látszó alak, aki Daredevil elszántságával igyekszik megtudni tőlünk, hová tartunk. A magyarázat nem érdekelte, vagy nem hitte. Már csak a pillanatot vártam, amikor majd igazolványt is kérni fog, hogy igazoljam a lakhelyemet. Az úton álló (lényegében egybe írva használhatnánk) kéretlenül bekukucskál a járműbe, s amikor látja, hogy a kisbuszban csak ketten tartózkodunk, jelzésére az úton álló fegyverhordozója készségesen hátrébb tolat, és tovább­enged bennünket. Nyilván azt gondolták, őket kijátszva akarunk a sor elé tolakodni.

Batár határában rendőr int le bennünket. Az intézkedés értelme előttem most is homály, hiszen az önjelölt igazságosztók már megbizonyosodtak róla, hogy tovább lehet engedni bennünket.

Nevetlenfaluban egyébként a határátkelőtől kilométer hosszú sorban várakoznak a járművek, sokszor elállva mások kocsifelhajtóját is. Batár a tekintetben szerencsés, hogy legalább a faluban nem áll a sor, mint ahogyan a szomszédban, így a portákra hívatlanul belépő, autórádiót bömböltető, üvöltve énekelő embertömegtől mentesülnek.

Nagyjából fél órával később már visszafelé vesszük az irányt, vagyis inkább vennénk, mert megint csak sikerül összeakadni az önjelölt „közeggel”. Az újabb fennakadás időtartama nagyjából konvergál ahhoz az időhöz, amit egyáltalán otthon töltöttem. Most elhagyni nem tudjuk Batár területét, mert az odafelé igyekvőket továbbra is feltartóztatják. Feszült percek telnek el. A nézelődők száma egyre nő, van, aki még egy csomag szotyit is magához vesz a „műsorhoz”. A kétsávos autóúton lényegében már három sávban áll a forgalom. Az „útzár” másik oldalán egyre több ismerős arc tűnik fel: a feltartóztatottak szinte kivétel nélkül mind batáriak, ők igyekeznek kiharcolni, hogy továbbengedjék őket. A feszültség egyre fokozódik. A kisbuszok csomagtartójából tankolt tüzes víznek ehhez nyilván nincs köze. A valódi közeg eközben egyébként látótávolságra, és tartja is a tisztes távot. Ekkor veszem biztosra, hogy nem túlzott a hölgy, amikor panaszával rendőrhöz fordult, aki pedig azt javasolta, hogy hívjon rendőrt.

Félreértés ne essék: mindannyian tudjuk, hogy sokan kerültek nehéz helyzetbe itteni vagy külföldi munkahelyük megszűnésével. Azt is tudjuk, hogy nem jókedvétől vezérelve megy el valaki több hónapra külföldi munkára. Az evés-ivás problémáján a helyiek leleményessége némileg segít, s a polgármester a TV21 Ungvárnak tett nyilatkozata szerint ideiglenes illemhelyeket is felállítottak, de természetesen nem kell hozzá sok empátia, hogy elképzeljük, milyen lehet két falu közt órákon át ácsorogni egy olyan helyen, ahol valószínűleg most jár először az ember (a kisbuszok jelentős része a rendszám alapján nem kárpátaljai, hanem Csernyivci, Ternopol, Lemberg, Ivano-Frankivszk megyei). De lehet elfogadható indok ez vagy bármi más arra, hogy szabad mozgásában akadályozzanak bárkit?

Espán Rita