Zelenszkij hallgat, az ellenzék visszavág

Volodimir Zelenszkij elnök környezetének láthatóan elege lett a nem nacionalista ellenzékből, ezen belül is Anatolij Sarij blogger kicsiny, de szívós pártjából, amely máris akkora károkat okozott a kormányzatnak, mint egy kisebbfajta gazdasági válság. Ja, és hacsak meg nem semmisítik véglegesen, az orosz ajkú ellenzék megerősödve kerülhet ki a mostani összecsapásából a hatalommal, miközben az államfő népszerűsége rohamosan csökken.

Valami történt a föld alatt

Tipikus „ki ütött vissza elsőnek?” helyzet alakult ki a napokban Ukrajnában. Minden a Sarij Pártja június 17-i kijevi demonstrációjával kezdődött, amelyen a rendőrség megakadályozta a jobboldali radikálisokat abban, hogy rátámadjanak a Volodimir Zelenszkij elnökön választási ígéreteit számon kérő tüntetőkre. Csakhogy a rendőrök maradtak az utcán, a demonstrálók viszont hazafelé tartva lementek a metróba, ahol szembe találták magukat a radikálisokkal és összetűzésbe keveredtek velük.

Aligha várhatunk bárkitől is objektív beszámolót arról, hogy mi történt odalent. A két fél egymásnak ellenmondó beszámolói szerint a másik támadott, ők védekeztek. Maradjunk annyiban, hogy mind a két tábor adott is és kapott is, ami azért nagy szó, hiszen a kelet-ukrajnai harcokban és a tüntetéseken edzett nacionalista szélsőségesek nem szoktak hozzá, hogy az áldozataik visszaütnek.

Hadat üzentek

A lényeg, hogy a nacionalista szervezetek egyike, a Nemzeti Hadtest gyakorlatilag hadat üzent Sarijéknak az embereit ért állítólagos kijevi sérelmek miatt. A nemzeti érzületű verőlegények valóságos hajtóvadászatot indítottak a Sarij Pártja helyi tisztségviselői után. Az első sértett a párt zsitomiri szervezetének vezetője volt, akit egyenesen a pártiroda előtti folyosón vert agyba-főbe egy szakállas izompacsirta, akit a mindent rögzítő térfigyelő kamera és az arcába fújt paprikaspray se zavart földre került ellenfele módszeres rugdosásában. Sarij felháborodásának adott hangot a történtek miatt és a tettesek felelősségre vonását sürgette, de az illetékesek úgy tettek, mintha nem hallanák.

Sajtóbeszámolókból ítélve a továbbiakban több kisebb jelentőségű incidens is történt, ám ezekről senki nem tartotta fontosnak egyenként beszámolni. Múlt csütörtökön azonban a párt harkivi koordinátorát, Mikita Rozsenkót érte támadás. Ismeretlenek baseballütőkkel estek neki, és főleg a fejét ütötték, ami Sarij szerint annak a jele, hogy nem megverni akarták, hanem meg­gyilkolni. Ráadásul, a blogger elmondása szerint, a sértett a támadás előtt feljelentést tett a rendőrségen, mivel a Nemzeti Hadtest részéről életveszélyesen megfenyegették. Ennek ellenére a rendőrség az ügyben – mint a hasonló esetekben oly sokszor – csupán garázdaság miatt indított eljárást.

A Nemzeti Hadtest tagadta, hogy köze lett volna a támadáshoz. Szerintük vagy ismeretlen „hazafiak” lehettek az elkövetők, vagy maga Sarij „rendelte meg” a támadást önmaga reklámozása céljából.

Ha harc, hát legyen…

Anatolij Sarij ekkor már nem rejtette véka alá, hogy szerinte a nacionalisták támadásának felbujtója az Elnöki Hivatalban keresendő, Volodimir Zelenszkij elnök pedig bűnrészes, ha hallgat. Az elnök valóban makacsul hallgatott az ügyben, de hogy a hatalomnak nem tetszett, amit az ellenzéke művelt, azt sejteni lehetett. Ha másból nem is, hát abból mindenképpen, hogy azokat az illusztrációkat, amelyeken Sarij egymás mellé illesztette a sértett véres, bekötözött arcáról készült felvételt és az államfő arcképét, számos weboldalról rövid­úton eltávolították. Nem sikerült viszont eltávolítani a Rozsenkót ábrázoló fotókat a kormányzati weboldalak olvasói kommentjei közül, mivel a töröltek helyett mindig újabb bejegyzések jelentek meg – a felvétellel együtt. Egy kormányhivatal chatjét is le kellett állítani, mivel Sarij hívei egyre azt tudakolták az elnöktől, hogy miért hallgat, illetve ki a megrendelője a Rozsenko elleni támadásnak.

A kormányzati elégedetlenség egyértelmű jele volt ezenkívül, hogy beindult az államgépezet. Múlt pénteken közölték, Anatolij Sarijt tanúként beidézte kihallgatásra az adórendőrség. A „tanú” még aznap jelezte videoblogjában, hogy az idézés hátterében az Elnöki Hivatalt sejti. Sarij egyben felhívta a figyelmet a hatóságok álszentségére: amennyire tudni lehet, pártja ellen egy 2500 hrivnyás irodabérleti számla ügyében vizsgálódnak a hatóságok a legmagasabb szinten, miközben nagyszabású, milliós korrupciós ügyekben nem történik semmi.

Köztudott, hogy Anatolij Sarij évekkel ezelőtt politikai menedékjogot kapott Európában, miközben a hírek szerint Ukrajnában még mindig körözik, így aligha várható, hogy megjelenjen a július 3-ra kitűzött kihallgatáson. A helyzet faramuciságát a hatalom is érzékelhette, mivel a közösségi médiában még aznap megjelent a főügyészi hivatal állítólagos levele, amely egy képviselői megkeresésre válaszolva tudatta, hogy Sarij semmilyen ügyben nem szerepel sem gyanúsítottként, sem vádlottként, és egyéb olyan körülmény sem áll fenn, amely akadályozná őt a szabad mozgásban Ukrajna területén. Csakhogy már az óvodás kisgyermekek is tudják, hogy ez a helyzet Ukrajnában egyik pillanatról a másikra megváltozhat, s akkor bizony a blogger pillanatok alatt a börtönben találhatja magát. Sarij felhívta a figyelmet arra is, hogy a dokumentumon sem keltezés, sem iktatószám, sem pecsét nem látható, tehát nagy valószínűséggel hamisítványról van szó.

Az ellenzék visszavág

A helyzet gyorsan túlnőtt két, elvben nem túl jelentős párt, a Nemzeti Hadtest és a Sarij Pártja konfliktusán. A harkivi eset kapcsán ismertté vált, hogy az Ellenzéki Platform – Az Életért párt helyi irodáját is érték fenyegetések a nacionalisták részéről. Vadim Rabinovics, a párt társelnöke kijelentette, a hatalomnak rendet kell teremtenie az utcákon, meg kell fékeznie a radikálisokat, ellenkező esetben nemzeti osztagokat fognak alakítani önvédelem céljából.

Rabinovics szerint hazafias szervezetek leple alatt fasiszta beállítottságú és ideológiájú bandák alakulnak országszerte. Emlékeztetett arra is, hogy a nem tetsző ellenfelek fizikai bántalmazása a náci Németországban volt divat.

„Míg korábban a radikálisok rejtőztek, ma nyíltan azt mondják: »Igen, ölni megyünk!« És ez látható a Nemzeti Hadtest minden felhívásában” – jegyezte meg.

Most mindenki arra vár, hogy az elnök végre megszólaljon az ügyben, ne várja meg a következő áldozatot. Közben több portál és blogger is felhívta a figyelmet, volt már rá példa a történelemben, hogy az ellenzék hasonló helyzetben megpróbálkozott az önvédelemmel. Amikor például az 1920-as években Hitler pártja létrehozta az SA-t, válaszképpen a kommunisták és a szociáldemokraták is megalakították a saját harci osztagaikat. Tudjuk jól, próbálkozásuk kudarcba fulladt, győztek a fasiszták. Reméljük, Ukrajna nem jut ugyanarra a sorsra, mint majd kilencven évvel ezelőtt a weimari köztársaság.

(ntk)