Az alma biológiai növényvédelme II.

A tetvek elleni védekezés lehetőségei

Gyümölcstermesztésben, főként az alma esetében igen sok fejfájást okoznak az úgynevezett tetvek. Kémiai növényvédő szereket használó ültetvényben is okoznak gondokat, elképzelhető tehát, milyen mértékben lehetnek jelen egy ökológiai gazdaságban (biogazdaságban). A gazda találékonyságával, a tudomány előrehaladásával és a sok-sok éves tapasztalattal azonban igenis meg tudjuk védeni ültetvényünket, és így vegyszermentes gyümölcs állítható elő. Mindenekelőtt lássuk a főbb kártevőket, amelyekkel szembe kell néznünk!

A vértetűk. Egyre gyakrabban lehet találkozni ezen kártevőkkel. A fatörzsön a kéreg repedéseiben, valamint a faágak hónaljában telepednek meg és okoznak kisebb-nagyobb károkat a szívogatásukkal. Kárpátalján honos az úgynevezett vértetűfürkész. Ez a kicsiny rovar a vértetű természetes ellensége, s általában alacsony szinten tudja tartani a vértetű-populációt. Ez akkor sikerül a kis „haszonállatnak”, ha a gazda nem ész nélkül permetez rovarölő készítményekkel, hanem odafigyel rá, hogy mit és hogyan csinál. Tehát ha a termelő el akarja kerülni a vértetűtelepek megjelenését, csak olyan hatóanyagokat használjon, melyek a méhekre veszélytelenek (méhkímélők), mivel ezek a szerek a vértetűfürkész számára sem ártalmasak. Ezenkívül a következőkben leírt biológiai növényvédelmi eljárások is hatásosak a vértetűtelepek ellen.

Zöld almalevéltetű, körte levéltetű és közönséges levélpirosító almalevéltetű. A levéltetveknek számtalan természetes ellenségük van, ilyen például a katicabogár, a fátyolka, a gubacsszúnyog, a fülbemászók stb. Emellett számtalan ősi gyógymód, kenegetés, ecsetelés stb. leírását találhatjuk meg az interneten. Ezek kétségtelenül hatásosaknak bizonyulhatnak, de egy többhektáros ültetvény esetében nem észszerű az alkalmazásuk.

A levéltetű elleni biológiai védekezés az alma esetében igencsak problémás. Mert hiába a sok-sok természetes ellenség, ezek csak akkor telepednek meg az ültetvényben, ha már tömegesen elszaporodtak a levéltetvek, ami, valljuk be, nem szerencsés a termesztés szempontjából. Magyarországon kaphatók becsomagolva katicabogarak, fürkészdarazsak, fülbemászók, fátyolkák, melyek, ha kihelyezzük őket az ültetvénybe, segíthetnek féken tartani a levéltetű-állományt. Mivel azonban vadászó (repülő) rovarokról beszélünk, egy szabadföldi ültetvény esetében nem garantálható, hogy helyben maradnak, sőt a legtöbb esetben az árokparti kezeletlen vadfákat célozzák meg, amelyeken bőséges a táplálék (levéltetvek). Tapasztalatok szerint a zöld levéltetű elleni hatékony védekezés csak olyan hatóanyagokkal, módszerekkel lehetséges, melyek még engedélyezettek a biotermesztésben. Ilyen például az őszi és tavaszi lemosó permetezés gyakorlata vagy tenyészidő alatt a permetezés olajos oldatokkal (pl. parafinolaj, Vektafid, Prev B2 stb.).

Íme a leggyakrabban alkalmazott védekezési módszerek, melyek a legnagyobb hatásfokkal működnek, és amelyek engedélyezettek a biotermesztésben:

1. Káliszappanos oldat permetezése 2-3%-os töménységben, 3-4 naponta ismételve, míg a kihelyezett sárga ragacscsapdán az új egyedek száma csökkenni nem kezd – vagy amíg nem találkozunk már nagyobb levéltetűtelepekkel.

2. Etil-alkohol permetezése 1-2%-os töménységben, 5-7 naponta ismételve – nagyon jól gyéríti a kártevőket.

3. Etil-alkohol és káliszappan kombinálva, hetente ismételve – még hatékonyabb eljárás.

4. Kalcium-poliszulfid (mészkénlé) 1-1,5%-os töménységű oldata 5-7 naponta permetezve – sok termelő dicséri.

5. Piretrin extra – ez már egy kémiai hatóanyag, nagyobb mértékben gyéríti a levéltetveket, mint a többi módszer, viszont drága és nem permetezni kell. Ez a készítmény egy porozószer, tehát ki kell szórni az ültetvényben úgy, hogy a fa levelére kerüljön, és a lehető legnagyobb mértékben bevonja azt (1 m² területre 5-10 g szükséges a készítményből, a műveletet elegendő 2-3 hetente ismételni – ha egyáltalán szükséges még).

Kaliforniai pajzstetű. Nem ismert olyan biológiai védekezési módszer, amellyel hatékonyan lehetne védekezni ellene. Jó néhány évvel ezelőtt betelepítették Közép-Európába egy természetes ellenségét (Encarsia perniciosi), de számottevő eredményt még nem értek el. A fentebb leírt permetezések valamelyest lassítják az elszaporodását, de nem jelentős mértékben.

A termesztés során a hatékonyság, a minél kevesebb növényvédelmi kezelés érdekében ajánlatos a kártevők betelepedését figyelni. Ezt természetesen csapdázással tudjuk elérni. Levéltetvek esetében a legegyszerűbb megoldás a sárga ragacscsapda alkalmazása. E csapdák használatát korábbi cikkeinkben részletesen taglaltuk (lásd a Kárpátalja 1004., 1006. számait!) (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza