Isten segítségében bízva

A kárpátaljai magyar iskolák közös tanévnyitó ünnepsége Tiszapéterfalván

Kárpátalja magyar iskolái nagy szerepet játszanak abban, hogy pallérozott elméjű és nemzeti öntudatukban megerősödött ifjú hölgyeket és fiatalembereket bocsássanak ki az életbe. E fontos küldetésű oktatási intézmények közös tanévnyitó ünnepségére pedig az idén szeptember 5-én a Tiszapéterfalvai Református Líceumban került sor.

A rendezvény kezdetén Seres János, a Tiszapéterfalvai Református Líceum lelkész-igazgatója visszaemlékezett a tanintézet megnyitására, majd felidézte Dávid és Góliát küzdelmét, amikor is a kis Dávid Isten segítségében bízva legyőzte az Istent káromló Góliátot. S mint mondta, nekünk is megvannak a velünk szemben álló Góliátjaink, az előttünk tornyosuló nehézségek, de Isten segítségét kérve és rábízva magunkat az Úrra, mi is sikerrel vesszük az akadályokat.

Ezt követően Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke tartott áhítatot. A Példabeszédek könyve alapján tartott igehirdetésében pedig kifejtette, miszerint Isten azt üzeni nekünk: ismerjük meg a bölcsességet. Arra hívta fel a figyelmet, hogy imádkozzunk azért, hogy a diákokban legyen vágy az ismeretek megszerzése iránt, mert a pedagógusok azokat a gyerekeket tudják jól tanítani, akikben él a tudásvágy. Emellett azért is imádkoznunk kell, hogy a pedagógusok tudják úgy átadni a tananyagot, hogy a tanulók megértsék azt. De – tudva azt, hogy a bölcsesség kezdete az Isten félelme – azért is imádkoznunk kell, hogy a diákok is őrizzék meg szívükben az Úr félelmét. Végezetül pedig hangsúlyozta a szülők szerepét a gyerekeik tanításában, nevelésében, mivel mindez az otthonokban, a családokban veszi kezdetét.

Az igehirdetés után dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke adott átfogó képet a kárpátaljai magyar oktatásügy helyzetéről. Szólt a folytatódó óvodafejlesztési programról, melynek eredményeként olyan településeken is sikerült beindítani a magyar óvodai foglalkozásokat, ahol száz éve nem volt magyar nyelvű oktatás. Beszélt a bázisiskolák mint regionális képzőközpontok kiépítéséről, aminek anyagi hátterét Magyarország biztosítja, itthon pedig a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány szervezi a lebonyolítását. Emlékeztetett az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola, a Nagydobronyi Középiskola, az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola, a Mezőkaszonyi Arany János Líceum felújítására, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola számára megvásárolt épületről, melynek berendezésével orvosolni lehetett a helyszűkével küszködő tanintézet problémáját. Folyamatban van a Nagyberegi Középiskola felújítása. A tervek között pedig – egyebek mellett – arról is szólt, hogy a Csapi 2. Sz. Széchenyi István Középiskolát ugyancsak bázisiskolává akarják fejleszteni. A nehézségekre kitérve pedig beszélt az ukrán államvezetés irántunk való ellenséges hozzáállásáról: a Petőfi-programban részt vevő magyarországi szakembereknek a kémkedés légből kapott vádja alapján megtörtént kiutasításáról, több magyar iskolaigazgató Kijevbe rendeléséről, vallatásukról, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány vegzálásáról. Kijelentette, mennyire hazug az az érvelés, mely szerint – az új oktatási törvénynek megfelelően – azért kellene növelni az ukrán nyelven oktatott tantárgyak számát, hogy a nemzetiségi, köztük a kárpátaljai magyar gyerekek jobban boldoguljanak az életben. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy nem az oktatás nyelve határozza meg az oktatás minőségét, és azok a diákok boldogulnak jobban az életben, akik anyanyelvükön tanulnak az iskolában. Noha az elnök- és a parlamenti választások előtt nagyon bíztunk abban, hogy kedvezően változik meg az ukrán államvezetés álláspontja, sajnos kiderült, hogy Kijev irántunk való intoleranciája semmit sem változott. De helyi szinteken is vannak problémák. Nagybakosban az ukrán középiskola igazgatója, míg Fancsikán az iskolaigazgatóság gördít akadályokat a magyar tan­nyelvű osztályok működése, illetve a magyar oktatás kibővítése elé.

Dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke kifejtette, miszerint bár száz éve megtörtént Trianon, száz év alatt sem szűnt meg a magyar nyelvű oktatás Kárpátalján, s azért küzdünk, hogy továbbra is fennmaradjon. Beke Mihály András beregszászi első beosztott konzul beszéde elején felidézte az iskolakezdés hangulatát, majd témát váltva leszögezte, miszerint a magyar kormány támogatja a határon túli magyar közösségeket. Brik Irma nyugalmazott pedagógus is megosztotta gondolatait a résztvevőkkel, többek között kifejtve, miként is lehet elérni a jó tanár-diák viszonyt. Seres Péter, a Tiszapéterfalvai Református Líceum egyik nevelője és vallástanára elmondta, miszerint a pedagógusok felelősséggel tartoznak a rájuk bízott gyerekek lelki életéért is. Végezetül pedig dr. Orosz Ildikó átadta a tiszapéterfalvai középiskola 1. osztályos tanulóinak ajándékozott tankönyv­csomagot, általa sor került a zászlóátadásra is, biztató szavakkal fordult a pedagógusokhoz, erőt, egészséget, kitartást kívánt nekik, s megnyitotta a 2020/2021-es tanévet.

Lajos Mihály