Almaültetvény biológiai növényvédelme V.

Helyes technológiával az almamolyok ellen

2020. szeptember 19., 12:53 , 1024. szám

A biológiai növényvédelmi módszerek, kezelések önmagukban nem tudják biztosítani az ültetvény teljes körű védelmét, hiába a sok-sok lehetőség. A biológiai védekezés során mindig marad egy-egy kártevő. De nem is a totális kiirtásuk a cél, hanem az, hogy egyedszámukat a lehető legnagyobb mértékben csökkentve elérjük, ne okozhassanak lényeges gazdasági kárt.

Az almatermesztés legkritikusabb kártevője az almamoly, az ellene való védekezést előző írásainkban részletesen taglaltuk. Nagyon sok múlik a kártevő elleni védekezés hatékonyságán, ezért szükségesnek látom ismét elővenni a témát. Az alábbiakban szeretném összefoglalni azokat a technológiai eljárásokat, jó tanácsokat, melyekkel fokozhatjuk a biológiai védekezés hatékonyságát.

A precíz munka és odafigyelés az alapja mindennek. Ez a megállapítás a gyümölcster­mesztésben különösen megállja a helyét.

Az almaültetvényben minden napra jut tennivaló, még a téli hónapokban is. Különösen fontos az ültetvény tisztántartása. A tél végi metszési munkálatok során minden sérült részt vágjunk le, tisztítsuk meg a repedéseket, illetve minden esetben maradéktalanul távolítsuk el az ültetvény területéről a lemetszett ágakat, gallyakat. Mindez azért lényeges, mert a kártevők jelentős része az ültetvényben telel át, majd tavasszal gyorsan elszaporodva meglephetik a gazdákat. Fontos a körültekintő munka a nyári zöldmetszéskor is: a letördelt, lemetszett lombozatot dolgozzuk be a talajba, vagy távolítsuk el az ültetvényből.

Az almaültetvény egészsége szempontjából ugyancsak lényeges a lehullott gyümölcsök maradéktalan eltávolítása. A legtöbb helybéli termelő nem kellően alapos e tekintetben. Az idő előtt földre hullott almákat nagy valószínűséggel már megfertőzte az almamoly, így ha az ültetvényben hagyjuk azokat, a lárvák jóllakva kibújnak a rothadó gyümölcsökből, és könnyen találnak rejtekhelyet maguknak, vagyis a kártevőket szaporítja a felületes gazda. Ha tehetjük, figyeljük meg, hogy a komolyabb almatermesztő gazdaságokban szeptember végére egy rothadt almacsutka sem marad a gyümölcsfák alatt, és ez nem véletlen. Jól tudják az ott dolgozók, hogy ezzel a kártevők következő évi számát csökkentik.

Az ültetvényben soha ne hagyjunk farakást, egymásra rakott betonoszlopokat, kőtörmeléket, illetve bármi egyebet se, amiben megbújva az almamoly átvészelheti a telet. Sokszor látom az építési törmeléket a kerítés alatt vagy az ültetvény sarkaiban. Az ültetvényekben ezek a pontok szó szerint téli szállodák az almamolyok számára.

A többéves ültetvénynél előjön még egy probléma, mégpedig a sok-sok lehulló falevél. Talán hihetetlen, de a falevelek gondot okozhatnak: a több réteg falevél alatt is megbújhat az almamoly, és átvészelheti az enyhe telet. Ezért fontos a lehulló falevelek rendszeres eltávolítása. Nem kell megijedni a feladattól, nem szükséges kézzel fölszedni egy többhektáros ültetvény teljes lombozatát. Erre több módszer is létezik, ezúttal kettőt szeretnék kiemelni.

Az első jól bevált módszer az ősz végi lombtrágyázás-talajkezelés karbamid hatóanyaggal. Az eljárás lényege, hogy még a tartós fagyok beállta előtt, általában november közepe-vége felé, 20-25 kg/ha dózisban, 400 liter permetlémennyiséggel permetezzük le a még a fán maradt, illetve a gyümölcsfa alatt a már lehullott leveleket. A karbamid táplálékul szolgál a talajban élő, a lebontást végző mikroorganizmusoknak, így azok gyorsan lebontják a növényi maradványokat (faleveleket, tarlómaradványokat).

A másik jól bevált módszer, ha a leveleket a talajba forgatjuk talajmaró segítségével az esőzések előtt, amikor még művelhető a talaj. Nagyon fontos figyelni az időjárás-előrejelzést, nehogy meglepjék a gazdát az őszi esők. Ezt a módszert a fiatal, ötévesnél nem idősebb ültetvények esetében ajánlom használni, mivel amúgy is fontos a talaj rendszeres lazítása. Zárásként még egy jó tanács: ne tárcsával végezzük ezt a munkát, mert a tárcsa felhordja a földet a fatörzsre, és az oltás előbb-utóbb a föld alá kerül, ami nem szerencsés. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza