Aknaszlatina élete elképzelhetetlen hosszú távon bányászat nélkül

Interjú Kocserha Jánossal, Aknaszlatina alpolgármesterével

Kocserha János neve nem ismeretlen szűkebb pátriánk lakói előtt. Hiszen az egykori bányásztelepülés egyik kiemelkedő aktivistájáról van szó, aki évtizedek óta lelkiismeretesen szolgálja a helyi magyarság és települése ügyét. Az aknaszlatinai alpolgármester a „KMKSZ” – UMP megyei listáján indul jelöltként a 2020-as önkormányzati választásokon. Interjúnkban többek között arról faggattuk, mit jelent számára a közügy, milyen közösségfejlesztő programok megvalósítását tűzte ki célul, és hogy a közösségi munka mellett mit csinál szívesen szabadidejében.

– Hogyan értékeli alpolgármesterként az elmúlt ciklust Aknaszlatinán?

– Az elmúlt évek munkáját fe­lemásan tudom értékelni, mert nagyon sok célt tűztünk ki, s ezekből nem mindent sikerült véghez vinni, megoldani. De azt gondolom, hogy a fejlődési folyamat pozitív irányban indult el a településen. Azt vallom, hogy az ember mindig képes tanulni a hibáiból, s az elmúlt évek tapasztalatai segítenek abban, hogy egyre jobban és hatékonyabban végezzük a munkánkat.

– Mit valósítottak meg az évek folyamán a kitűzött célokból?

– Amikor a községházára kerültem, az egyik legfőbb célomnak tartottam – és most is ez az elsődleges célom –, hogy a településen újra beindítsuk a bányászatot, ehhez pedig az szükséges, hogy a problémákat megoldjuk. Ebben történt is előrelépés. Öt évvel ezelőtt elindult egy folyamat, amikor 2015-ben Bocskor Andrea képviselő asszony meghívására Strasbourgba látogattam, s az Európai Parlamentben sikerült képviselő asszonnyal erről a problémáról komolyabban szót ejteni, aminek következtében elindult egy folyamat. Nyolc országból 17 fős nemzetközi szakértőcsoport járt Aknaszlatinán felmérni a katasztrófahelyzetet, ezt megelőzően a Duna-stratégiáért felelős miniszteri biztos vezetésével a Miskolci Egyetemről is érkeztek szakemberek. A látogatásokat követően egy nemzetközi pályázatot is megírtunk: ez volt a Revital–1, amely arra hivatott, hogy egy monitoring rendszert alakítsanak ki, amely által geofizikai és hidrogeológiai kutatásokat végeznek majd, illetve speciális robotikatechnológiával vizsgálják a bánya belsejét. Ennek a folyamatnak a Revital–2 lenne a folytatása, amelynek keretében már maga a probléma megoldása kezdődne el. Ez természetesen egy hosszas munkálatokat igénylő távlati cél, de fontos.

Ezenkívül a másik két legnagyobb problémát a településen a vízvezeték-hálózat és az infrastruktúra fejlesztése és kiépítése jelenti. Az egyik legrégebbi vízvezetékrendszerrel rendelkezünk Kárpátalján, amely a sóbányászatnak köszönhetően épült ki. Azonban ez a hatalmas hálózat az évek során elavult és felújításra szorul. Az önkormányzat bevételéből teljes mértékben nem tudtuk ezt úgy felújítani, ahogy erre szükség lenne. A legnagyobb problémát nyáron érzékeljük ebben a kérdésben, amikor a turizmusnak köszönhetően megduplázódik a lakosság. Terveink szerint a következő nyárig szeretnénk ezt a helyzetet stabilizálni. Az infrastrukturális fejlesztések keretében részlegesen felújítottuk az úthálózatot, de még mindig sok a tennivaló ez ügyben is.

– Milyen programok vannak folyamatban?

– Folyamatban van még egy családorvosi rendelő építésének a befejezése. Sok nemzetközi nyertes pályázatunk van, a Revitalon kívül több mint 5 uniós pályázatunk fut, ezek a település fejlesztésére több mint 500 ezer eurót hoznak be. Ennek köszönhetően megvalósulhat a rendelő, az ukrán középiskola és a román líceum felújítása, illetve markológép vásárlását és egyéb dolgokat tudunk kivitelezni. Ezek komoly fejlesztési befektetések, amelyek gyümölcsét majd most lehet látni. A magyar iskolánk a magyar kormány által a bázisiskola-projektnek köszönhetően teljes felújításon esett át. A Szent Anna Óvoda szintén az egyik legszínvonalasabb óvoda a Felső-Tisza-vidéken. A településen belül már nincs olyan közterület, ahol ne lenne utcai világítás – ez 80 utcát jelent Aknaszlatinán, ezt igyekeztünk az elmúlt évek során megoldani. 

– Ön az idei választásokon megyei képviselőnek indul. Meglátása szerint hogyan tudná képviselni a helyiek érdekeit a megyében?

– Azt gondolom, hogy a megyében elsősorban a felső-Tisza-vidéki magyarság ügyét, a Felső-Tisza-vidék problémáit, valamint az Aknaszlatinai kistérség ügyét képviselném. Aknaszlatináról jelenleg nincs megyei képviselő, aki a mi érdekeinket ott megfelelően tudná képviselni. A jelenlegi választásokon már az Aknaszlatinai kistérségi képviselőkre fognak szavazni, amely hat településből fog állni. Most majdnem 9000 fős település vagyunk, a kistérség pedig hat települést magába foglalva 35 000 főt számlál majd. Itt már az adóbevételek és adóelosztás is más lesz. Több pénz maradhat helyben, és ezeket a kistérség vezetősége osztja majd el. Közösen ki lehetne majd alakítani egy olyan irányvonalat, ahol minden település megelégedhet igényei szerint a kistérségen belül.

– Sokszor hallani olyan vissz­hangot, hogy a KMKSZ csak a magyarságot segíti. Ön hogyan látja ezt a kérdést?

– Ezt nekem is említették már. De nem így van, hiszen a Keleti Partnerség programban nemcsak magyar intézmények újultak meg, vagy vegyük akár az egészségügyi támogatást, amelyben nemcsak a magyar emberek részesültek. Illetve emlékezzünk arra, amikor a magyar kormány vakcinaszállítmányokat hozott Ukrajnának, és ezenkívül is számos segítségnyújtás történt az évek során. A Szövetségnek Kárpátalja az első, azt gondolom, ezt igyekezett bizonyítani az évek során. Vegyük csak az utóbbi időben végbemenő intézményfejlesztéseket az egész megyében.

– Hogyan látja, a kárpátaljai közösségek közötti egyetértés fenntartásának mi a titka?

– Kárpátalja egy soknemzetiségű vidék, ahol évszázadokon keresztül egymás mellett éltünk békességben, barátságban, és soha nem volt probléma abból, hogy valaki ruszin, román vagy épp magyar. Nálunk Aknaszlatinán is együtt él a román, ruszin, zsidó, magyar, ukrán. Büszkék vagyunk arra, hogy egyedüli település vagyunk, ahol három zászló leng a községháza előtt. A pontos titkot nem tudom megmondani, de azt gondolom, hogy az évszázadok során kialakult egymásba fonódás és egymás iránti szolidaritás az, ami ezt fenntarthatja.

– Honnan sikerül erőt meríteni munkája során? Hiszen nem egyszerű munkakör, amelyben dolgozik, s az alpolgármesteri poszt mellett ön a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének alelnöke is.

– Gyakran van úgy, hogy belegondol az ember, miért is teszi a dolgát. De Aknaszlatina az a település számomra, ahol születtem és felnőttem, s azt szeretném, ha virágozna és megtarthatná bányásztelepülési nagy múltját, és eköré építve formálódna a jövője. Tehát a bányászat itt mindig is központi szerepet játszott, ezt mindenképpen vissza kell hozni a településre. Aztán itt az üdülőövezet, amelyen szintén rengeteg a tennivaló, jó lenne, ha európai szintűvé tudnánk fejleszteni. Emellett az egyik legjobb allergológiai és asztmás betegeket gyógyító kórházunk van, amely föld alatti részleg nélkül maradt, ezt is jó lenne újra visszaállítani régi fényébe. Ezek nélkül nem tudom elképzelni a települést.

– Sokat hallottunk már önről a közéletben, de talán kevesebbet tudunk az ifjúkoráról. Hol tanult, hogyan vált közszereplővé?

– Az általános és középiskolát Aknaszlatinán végeztem el, az egyetemi tanulmányaimat a Rigai Műszaki Egyetemen kezdtem el, azonban a Szovjetunió szétesését követően befejezni ott már nem volt lehetőségem, ezért a felsőfokú végzettséget a Harkovi Műszaki Egyetemen szereztem meg mint hőenergetikus. Ezt követően hazakerülve a szakmában nem tudtam elhelyezkedni, így a bányamentőknél kezdtem el dolgozni. Itt végigjártam a ranglétrát, majd az utóbbi években szakaszvezető lettem. Ezt követően 2006-ban teljesen váratlanul jött a felkérés, hogy vállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget, és a családdal egyeztetve belevágtam. A közösségi életbe gyakorlatilag már diákéveim alatt kerültem bele a KMKSZ által, ahol eleinte tagként, majd elnökségi tagként, jelenleg pedig felső-Tisza-vidéki alelnökként tevékenykedem, ez lassan az életem részévé vált.

– S amikor éppen nem alpolgármesterként, és nem alelnökként tevékenykedik, akkor mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében?

– Szabadidőm lényegében nem nagyon van, de amikor néha mégis összejön, akkor a családdal igyekszünk bejárni Kárpátalja nevezetességeit, valamint nagyon szeretek kerékpározni, sokszor veszek részt kerékpáros zarándoklatokon. Igyekszem minél több időt a családommal tölteni.

Váradi Enikő