Két évforduló – egy kötet

2020. szeptember 29., 14:09

A Kairosz kiadó gondozásában jelent meg az elmúlt hetekben Csóti György Trianon után száz esztendővel című kötete, melynek alcíme Beteljesedik-e a herderi jóslat az elveszített magyarlakta területeken?

A kötetben található nemzetpolitikai elemzéseket a szerző a nemrég távozott kiváló költő és nemzete iránt a végsőkig elkötelezett Csoóri Sándor emlékének jegyezte.

A kötet különös aktualitását adja egyrészről az “eltelt kerek 100 esztendő a világtörténelem egyik legaljasabb békediktátumának aláírása óta”. Ez az esztendő számunkra a nemzeti összetartozás éve is egyben, ami egy újabb 100 évhez erőmerítést is jelent, különösen az elmúlt 10 esztendő nemzetpolitikai kormányzati intézkedéseknek is köszönhetően.

Másrészről a szerző közeledő 80. születésnapja számomra lehetőséget nyújt egy száraz recenzión túli személyesebb sorokra, mintegy köszöntőre a bemutatáson keresztül.

A tanulmánykötetet szerzőjét 1994-ben ismertem meg Parlamentbe kerülésemet követően. Egymással szemben ültünk a parlamenti patkóban. Egymással szemben ugyan, de én magam később eszméltem rá, hogy a keresztény konzervatív politikus-diplomata, a rendszerváltozás egyik élharcosa – közelebb áll hozzám nemzet felfogásban, mint az akkori éppen körülöttem ülők.

Írásainak gyűjteménye hitvallás hazáról, nemzetről, országról. Ezt nem az élő udvariasság mondatja velem, amikor az ismertetőt írom le a kötetről, hanem azokat közös küzdelmek során tett elkötelezetten szilárd megnyilatkozásai, melyeket a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumában, a Nemzeti Összetartozás Bizottságában, vagy a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsban közös munkálkodásunk során tett.

A kötet a szerző elmúlt éveinek néhány elemzését, publikációját és interjúját fűzi egybe.

Bár azokat magam is olvastam megjelenésükkor, de így egyben mégis egy koherens egységet nyújtó olvasmánnyá nemesül. Illyés Gyula temetése kapcsán született írása egy valóságos novella a 80-as évek elejéről.

De az egész kötet nagy ívet rajzol a temetésén spontán felhangzó himnusz alatt távozó érzéketlen vezetőktől, a közülük kilógó Kornidesz történelemtanárig, a közép- és kelet-európai országokban lezajló rendszerváltásoktól a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatói pozíciójából a határontúli közösségeinket ért igazságtalanságok miatti feljajdulásig. Ami összefűzi az írásokat, az a nemzet, a nemzetért aggódás, melyről az átélő-küzdő szemtanú-résztvevő hitelességével ír.

Mindvégig érezhető a politikus kérlelhetetlen igazságszeretete, s a diplomata elemző realizmusa.

Remek összefoglalót nyújt rövid történelmi háttér megvilágításával a határon túli közösségeink helyzetéről, ahol nem csak a képmutató, kétszínű többségi politikáról rántja le a leplet, hanem tükröt tart a magyar közösségek és sokszor annak vezetőinek “érthető, de el nem fogadható” politikai passzivitása elé is. Így sommásan összegzi helyzetüket, amikor a felvidéki magyarság helyzetét a legsúlyosabb, a kárpátaljaiakét a legveszélyeztetettebb, az erdélyi magyarságét a legellentmondásosabb viszonyok közt lévőnek ítéli.

Célom most a bemutatás, nem a vita generálása és szemantikai viták folytatása, hogy melyik fejezi ki legpregnánsabban a helyzetüket, de Csóti Györgytől a féltés-aggódás-tapasztalat háromszögében elfogadható ez a megközelítés.

A magyar külpolitika történelmi mulasztásai címmel megjelent publikáció esetén lehet, hogy az olvasó a cím elolvasása után egy vaskos kritikára feni a fogát! Nem, ez arról a közös felelősségről szól, aminek a kiinduló pontját a szerző kiválóan fogalmazza meg: előnyünk, hogy nem kell hazudnunk, történelmet hamisítanunk. Mivel mi olyan eszközökhöz, mint a többi között, a hiteles történelmi adatokat tartalmazó könyvek ellopása a világ könyvtárából, egyetemeiről, nem szeretnénk folyamodni, közösen kell felismernünk a proaktívitás szükségességét a hiteles történelmünk megismertetése terén. Megjegyzem, ehhez a törekvéshez az EU intézményrendszer is társulhatna azzal, hogy például nem csupán az afrikai származású emberek alapvető jogairól szóló EP határozatban írja elő a valóságos történelemi ismeret bővítését a fiatalok számára, hanem a XXI. században szocializálódó valamennyi európai fiatal számára is. No pláne, hogy egy külországi politikus se tehesse fel azt a kérdést, hogyan kerültek a magyarok Erdélybe?

Külön ki kell emelnem azt az írását a szerzőnek, amely a külhoni magyarság önpusztító megosztottságáról szól, melyben a belső viták ellenére sürgeti az egységes fellépést a jogok érvényesítése érdekében, “úgy, hogy közben harcolunk az erősséggel dúló sovinizmussal”.

Ennél a pontnál eszembe jutott annak a székely atyafinak a kérése, aki Marosvásárhelyen az utcán szólított meg, s kérte, hogy segítsük elő a magyar politikai elit együttműködését, amikor a románoknál kell a magyar érdeket érvényesíteni. Talán a mai napon, amikor írom e sorokat, Romániában önkormányzati választás van, különösen megszívlelendő gondolatok.

A magyarság szégyenének nevezi a legutóbbi felvidéki választások eredményét ez év tavaszán megjelent írásában. Véleménye aggódással teli, amikor a részvételt figyelembe véve, az ott élők remény vesztettségéről, apátiájáról ír.

Itt is külön ki kell emelni az SZNT nemzeti régiók érdekében folyó polgári kezdeményezését és az abban folyó aláírásgyűjtést. Ráérünk-e egy aláírásra a nemzetért? című interjúban sürgeti a támogatást, melyet most én ismét megteszek, hiszen november 7-Ig kell megfelelni a meghosszabbított határidő szerint annak az együttesen fennálló feltételnek, hogy az egymillió érvényes aláírás 7 EU-s országból meglegyen. irdala.hu!

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár az epilógusban megfogalmazza, hogy nemzetünk legfontosabb éltető ereje összetartozásunk.

Ha ehhez még hozza kapcsoljuk az Alaptörvényünk által megfogalmazott egymás iránti felelősségvállalásunkat, akkor a herderi jóslat legfeljebb egy látomássá szelídül.

Ehhez nem csak egymásra, hanem értékeinket, nemzetünket, az összetartozásba vetett hitünket is óvnunk kell, a jelenért, a jövőért egyaránt.

Csóti György gyűjteményes kötete egy nemzetpolitikai korrajz, minden kritikájával, aggódásával, javaslatával.

Kedves Gyuri! Szolgáld még sokáig nemzetünket erőben, egészségben!

Budapest, 2020. szeptember 27.

 

Dr. Szili Katalin
Miniszterelnöki megbízott
az OGy volt elnöke

 

 

Megjelent a Magyar Nemzet 2020. szeptember 29-i számában, a 12. oldalon