Gabonafélék után, télialma-szüret előtt
Lapunk hasábjain júliusban már szót ejtettünk a gabonafélék akkor beindult learatásáról, mely a nyár folyamán befejeződött, s mára több gyümölcsféle betakarítása is véget ért. Most indul be viszont a kukoricaaratás, s még hátravan a téli alma leszüretelése. A betakarítás eddigi menetével, valamint – néhány kultúra esetében – a várható terméskilátásokkal kapcsolatos kérdésekkel ezúttal is Molnár Ádámot, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászát kereste meg lapunk munkatársa.
– Milyen terméseredmények születtek az idén búzából, zabból és tritikáléból, s milyen hozamok várhatók kukoricából? – indítom a beszélgetést.
– Az idei szezon nagyon változó termésátlagokat hozott. Nemcsak a különböző járásokban, de még szomszédos falvakban is eltérőek voltak a hozamok. A búza esetében ez évben átlagosan 4,5 tonna/ha termésátlagról beszélhetünk, míg tritikáléból valamivel többet, hektáronként 5,5 tonnát sikerült betakarítani. De mint említettem, egyes falvakban egy hektárról mindössze másfél tonnát arathattak le a gazdák, míg máshol akár hét tonna fölötti terméseredmények is születtek. Ami pedig a zabtermesztést illeti, az idei esztendő igencsak kedvezett ennek a kultúrának, az éppen jókor jött jó időjárás kiemelkedő hozamokhoz vezetett, s elmondható, hogy öt tonna/ha termésátlagról beszélhetünk, ami a zab esetében igencsak jónak mondható, főleg a tavalyi évhez képest, amikor is ennek közel a felét sikerült csak elérni. Összességében az eddig betakarított kultúrákat tekintve elmondhatjuk, hogy közepes évet zárhatunk, a kukorica learatása viszont éppen a napokban vette kezdetét, s megjegyzendő, miszerint Kárpátalján a kukoricatermelés teszi ki a szemestermények termesztésének igen nagy hányadát. A sok esőzés megtette hatását a kukoricatáblákon, hol elvitte a hasznot, hol hasznára vált e kultúrnövényünknek. A magyarlakta vidékek esetében elmondható, hogy valamivel több, mint hat tonna/ha eredményre lehet számítani, az ősz kezdetén fellépett aszálynak pedig volt egy pozitív hatása, méghozzá a kukorica nedvességtartalmának a jó irányú alakulása. Idén jóval szárazabb kukorica takarítható be, s ezzel jelentősen könnyebbé válik a tárolás kérdése, és a gazdák terhe is mérséklődik, ugyanis a tárolás problémája minden évben rendszeresen fejfájást okoz gazdáinknak. Ami pedig a különböző járásokban várható hozamokat illeti, közel azonos eredmények fognak születni a kukoricából.
Kitérnék még a napraforgó-termesztésre, mely az utóbbi időkben igencsak háttérbe szorult. Ennek több oka is van: a jó technológia hiánya, a szélsőséges időjárás, valamint a feldolgozóipar hiánya. Mindez negatívan befolyásolta e kultúra termesztését. Az utóbbi egy-két évben viszont egyre többen próbálkoznak újra a napraforgóval, ám az idei év igencsak kedvezőtlen volt a termesztése számára, s előreláthatóan nem fognak nagy terméseredmények születni.
– Most pedig térjünk át a gyümölcstermesztésre – váltok témát.
– A gyümölcstermesztésben már sok kultúra betakarításán vagyunk túl. A szilva esetében bőséges a termés, már ahol nem fagyott le. Ugyanez a helyzet a barackokkal is: míg a sárgabarack megsínylette a kora tavaszi fagyos napokat, addig a kései őszibarackfajtákat tekintve jó eredményeket tudtak elérni a termesztők.
A fő gyümölcsfélénk, a téli alma viszont még a fán van. Egyes korai téli fajták betakarítása ugyan már megkezdődött, mely terméseket a termesztők tárolásra szánnak, viszont a piaci (asztalra való) érettségre még egy-két hetet várni kell. Az éven az érési időszakban jelentkező megfelelő időjárás, azaz a rendszeres reggeli harmat kiváló színezést eredményez, azaz igencsak tetszetős almákkal találkozhatunk majd a piacokon. Az almák tetszetős külsejéhez pedig kiemelkedő minőség is társul. A gyümölcsérés stádiumában, a nyár közepén fellépő esőzések, majd az aszályos hetek megfelelően feltöltötték a gyümölcsöket cukorral, gyümölcssavakkal és értékes vitaminokkal, így kiemelkedő minőségű téli almákat fogyaszthatunk az idei évben.
Az alma termésátlagai a termesztés technológiájától függően változó mértékűek. Elmondható, hogy a magyarlakta területek almásai hagyományos vagy félintenzív technológiával művelődnek, így a terméseredmények maximum 40–50 tonna/hektár között mozognak. Az intenzív technológiával művelt ültetvényekben jóval eredményesebb az idei év, átlagosan – fajtától függően – 70–80 tonna közé tehetők a terméseredmények. A hozamok az elmúlt évekhez képest nem minősülnek kiemelkedőnek, viszont jónak mondhatók. Továbbá azt is meg kell említenünk, hogy sok új ültetvényt telepítettek az Egán Ede-programnak köszönhetően, melyek máig éppen csak termőkorba léptek, s esetükben nagy haszonra még nem számíthatunk. Almából előreláthatóan valamivel jobb eredmények fognak születni az Ungvári, illetve a Nagyszőlősi járásban, s valamivel gyengébb évet zárhat a Beregszászi, a Munkácsi, valamint a Técsői járás.
Lajos Mihály
