Mi történt a frigyládával?

Egy nagy történelmi kérdőjel

A Bibliában, Mózes II. könyvében olvashatjuk, hogy Isten útmutatása szerint miként készítette el Mózes akácfából a kívül, belül arannyal bevont frigyládát, melyet tömör aranyból készült fedéllel zártak le, a fedél két végén pedig két, egymással szemben álló, ugyancsak aranyból készült kerubalak állt, szárnyaikat terjesztve ki a láda fölé (a kerubok az angyalok egyik csoportját alkotják). Míg a harmadfél sing (111,25 cm) hosszú, másfél sing (66,75 cm) széles és ugyanilyen magas frigyláda belsejében elhelyezték a tízparancsolat két kőtábláját, az Isten és választott népe, a zsidók közötti szövetség alapokmányát, s ezért nevezték frigyládának, vagyis a szövetség ládájának a judaizmus első és egykor legszentebb kegytárgyát, melynek azonban Kr. e. 587-ben nyoma veszett, s csak egy nagy kérdőjel maradt utána: mi történhetett vele?

A négy sarkán négy aranykarikával ellátott és az azokon áthúzott, aranyozott akácfa rudak által hordozhatóvá tett frigyláda a zsidók Egyiptomból való kivonulása után készült, amire valószínűleg a Kr. e. XIII. században került sor. A szolgaságból kiszabadult izraeliták Mózes vezetésével előbb a Sínai-hegyhez vonultak, ahol Mózes megkapta Istentől a választott nép életét szabályozó parancsolatokat, köztük is a legfontosabbat: a tízparancsolatot. Majd a zsidók elindultak a tejjel-mézzel folyó Kánaán felé, melynek meghódítása után, a bírák korában – amikor Izrael népét még nem királyok, hanem bírák kormányozták – a szövetség ládáját Silóban, az ott felállított szent sátorban, azon belül a szentek szentjében helyezték el. Majd Izrael második királya, Dávid Kr. e. 1000 körül az általa elfoglalt és a zsidók fővárosává tett Jeruzsálembe szállíttatta a kegytárgyat, fia és utódja, az első jeruzsálemi templomot Kr. e. 967-re felépíttető Salamon pedig aranytól ragyogó templomában, a szentek szentjében helyeztette el a frigyládát. Halálát követően, Izrael kettészakadása után Jeruzsálem a Júdának elnevezett déli állam fővárosa lett, II. Nabukodonozor újbabiloni király azonban Kr. e. 587-ben meghódította Júdát, bevette Jeruzsálemet, leromboltatta a templomot, s mint a Királyok II. könyvében olvashatjuk: „…elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden aranyedényt, amelyet Salamon, Izrael királya csináltatott volt az Úr templomában, amint az Úr megmondotta volt.” Sherwin Wine rabbi, vallástörténész szerint a frigyládát aranyból való részei miatt szétszedték, s Jordan Maxvell professzor, egyháztörténész szerint is megsemmisült a kegytárgy. Ám a Biblia világosan kijelenti, miszerint csak a Salamon által készített aranytárgyakat, pontosabban aranyedényeket semmisítették meg. Akkor mi lett a szövetség ládájával? Arra is gondolhatnánk, hogy Babilonba vitték mint hadizsákmányt, ám az elhurcolt értékek lajstromában nem szerepel. Lehet, hogy akkor már nem is Jeruzsálemben vagy legalábbis már nem a templomban volt?

A Makkabeusok II. könyve szerint – melyet a protestáns felekezetek nem kanonizált, hanem apokrif iratnak tartanak – a frigyládát még Jeruzsálem elfoglalása előtt biztonságba helyezték. Elrejtett kincsekről pedig másutt is szó esik. James R. Davila, a skóciai St. Andrews Egyetem kutatója ószövetségi iratok elemzése, illetve egy általa angol nyelvre átültetett régi héber szöveg tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a zsidók valóban rejtettek el valahol különböző templomi kincseket. Ugyancsak elrejtett templomi kincsekről tesz említést az ún. réztekercs, melyre öt évvel a holt-tengeri – más néven kumráni – tekercsek 1947-es felfedezése után, 1952 tavaszán bukkantak rá, két kilométernyire Kumrántól, az ún. 3. sz. barlangban. Ezt – félve a széttöredezésétől – aprólékosan darabokra vágták, majd a darabokat egymás mellé illesztve igyekeztek lefordítani a részben már erodálódott tekercs szövegét, mely még helyszíneket is közöl arról, hol találhatók a kincsek, csak éppen a megnevezett helyszíneket nem sikerült beazonosítani.

Elképzelhető viszont, hogy a jeruzsálemi Templom-hegy gyomrában rejtőzik a frigyláda. Izraeli kutatók a legkorszerűbb műszerekkel, radarokkal ötven földalatti járatot, illetve termet fedeztek fel 30-40 méter mélységben. Régészek és vallástudósok pedig helytállónak tartják azt a zsidó hagyományt, mely szerint a frigyládát a szentek szentjének aranypadlózatával együtt eresztették le abba a mélyedésbe, melyet – minden eshetőségre készen – még Salamon király alakíttatott ki, s a magyar származású Gabriel Barkay, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora is valószínűnek tartja azt a hipotézist, hogy a Templom-hegy földalatti járataiban vagy termei­ben rejtettek el több templomi kegytárgyat, köztük a frigyládát. A hegy mélyének az alapos feltárása pedig megvalósítható is lenne – legalábbis műszakilag. A politika azonban közbeszól. Miről van szó? Az 1967-es hatnapos háborúban az izraeliek elfoglalták az addig jordániai fennhatóság alá tartozó Nyugat-Jeruzsálemet, vagyis a jeruzsálemi óvárost és benne a Templom-hegyet. Viszont itt található az iszlám világ két nagyon fontos vallási építménye: a Szikla-mecset és az Al-Aksza-mecset. S bár Izrael közigazgatásilag a saját területének tekinti a Templom-hegyet is, a kényes politikai helyzetre való tekintettel a kezelői jogot meghagyta a jordániai székhelyű Wakf iszlám szervezetnek, mely hallani sem akar a két muzulmán szent hely alatti kutakodásokról. Így a régészeti feltárások kérdése a belátható jövőn kívülre esik.

Lajos Mihály