Faluhelyen többen is visszatértek a tűzifához...

Fűtés faluban, városon

Csaknem két évtizeddel ezelőtt Kárpátalja községeiben is gőzerővel folyt a földgáz bevezetése a középületekbe, a házakba. A lakosok nem bánták, hogy fizetniük kell a bevezetésért, a szükséges munkálatokért, mert örültek, hogy végre az akkor olcsónak számító földgázzal fűthetik majd otthonaikat. Vették hát a konvektorokat, a gáztűzhelyeket, a gázkazánokat, és hosszú évekig élvezték a gázfűtés előnyeit. Ám miután 2015-ben az árak elszabadulásával beindult az ukrajnai „űrprogram”: határ a csillagos ég, és a földgáz ára is nőni kezdett, a bérek, illetve a hrivnya értékének a csökkenése mellett sokan visszatértek a jó öreg tűzifához.

– Csak három hete kezdtem meg a fűtést, amikor már hidegre fordult az idő, és csak fával fűtök az egyik szobánkban az ott álló cserépkályhájában, míg a másik szobában lévő gázkonvektort még nem is kapcsoltam be ebben a fűtési idényben – mondja egy falusi nyugdíjas. – A konvektort csak akkor használjuk, ha hazajön a Magyarországon dolgozó feleségem (aki már augusztus óta nem tud hazajönni a karanténhelyzet miatt), valamint – időnként – az ott élő lányom. Tavaly vettünk két szekér fát, összesen négyezer hrivnyáért, ahogy tavalyelőtt is, de még abból is maradt. Kevés fával fűtünk. Most napközben még nincs olyan hideg, csak este hat óra felé gyújtok be a kályhába, és este nyolc-kilenc óráig rakom a tüzet. Naponta egy kosárnyi fát, úgy húsz kilót tüzelek el, de így is biztosítani tudom a +15–+16 Celsius-fokos meleget. A konyhában egy gáztűzhely áll, s a múlt évben a konvektorban és a gáztűzhelyen elégetett földgázért havi 400–500 hrivnyát fizettünk. Ugyancsak a konyhában áll egy kis rakott tűzhely, mely feleakkora, mint egy normál méretű rakott tűzhely, és abban is fűtünk egy kevés fával. Így is a nyugdíjam harmada rámegy a rezsire, viszont ha a feleségem itthon van, ő állja a költségeket.

– Már 3-4 éve csak fával fűtünk – közli velem egy jelenleg itthon tartózkodó, de külföldön dolgozó falubeli lakos. – Azelőtt egy gázkazánt és négy konvektort használtunk, de a konvektorokat már le is szereltük, a gázkazánt pedig nem működtetjük. Vettünk egy használt fatüzelésű kazánt, és azzal fűtünk – a fürdőszobával együtt – kilenc helyiséget, padlófűtéssel. Délután gyújtok be a kazánba. Ha enyhébb idő van, nappal nem is fűtünk, de a kazánban mindig van parázs, és napi három, hidegebb időben ötkosárnyi fát égetek el. Az idén is, a múlt évben is vettünk két utánfutónyi tűzifát, összesen 18 métert, amiért ebben az évben 13 ezer hrivnyát, az előzőben viszont még csak 10 ezret fizettünk. Évente egy-másfél ezer hrivnyával többet kell fizetnünk egy utánfutónyi fáért. Amellett pedig fűrészporral is fűtök. Négy éve, amikor utoljára fűtöttünk földgázzal, 8 000 hrivnyát fizettünk érte a fűtési idényben, most viszont már többe kerülne a gázfűtés, és olcsóbban jövünk ki, ha tűzifát meg fűrészport használunk. Amúgy hatan lakunk a házban, de ketten keresünk: a feleségem itthon, én külföldön, ám a feleségem fizetése nem lenne elég a fűtésre, csak az én jövedelmemből tudjuk beszerezni a fát, amire rámegy a fizetésem negyede.

– Mi is három évvel ezelőtt áttértünk a gázfűtésről a fatüzelésűre – mondja egy fiatalasszony. – A férjem gazdálkodik, én napszámba járok, így neveljük a két gyermekünket. Öt helyiséget fűtünk, benne a konyhát és a fürdőszobát. Idén is és a múlt évben is négy-öt utánfutónyi fát vettünk, huszonöt métert, 20–25 ezer hrivnyáért. Ugyanis az otthonunk régi ház, szelelnek az ajtók, az ablakok, kiszökik a meleg egy része, a nyílászárók kicserélésére pedig nincs pénzünk. A fűtést egy használt fatüzelésű kazánnal oldjuk meg, de gyakran kell megrakni, ha este tízkor befűtünk, akkor valamelyikünknek hajnali háromkor fel kell kelnie, hogy ismét tüzet rakjon, és reggelig meleg maradjon a lakás. A jövedelmünk fele rámegy a fűtésre.

Negyedik beszélgetőtársam – ugyancsak falusi gazda – viszont földgázt használ hét helyiségük melegen tartásához, s gázkazánnal fűti be azokat. Már szeptember végén megkezdték a fűtést, és a nyolcfős családjuk két kereső tagja bevételeik egyharmadát fordítja a ház melegen tartására.

De milyen a fűtési helyzet városon? Mint egy átlagos régi, hőszigetelés nélküli, négyszobás családi házban élő orvosnő kifejti, központi fűtéssel fűtik a házukat, ahol rajta kívül még ketten laknak, de ő az egyetlen kereső. Október 15., a fűtési idény kezdete óta fűtik a lakásukat, de most, hogy még kint sincs hideg, napközben +11–+13 Celsius-fokot mutat a hőmérő, úgy állítják be a központi fűtést, hogy +18–+19 Celsius-fok legyen a lakásban. Telente természetesen valamivel erősebben fűtenek, +18–+20 Celsius-fokra állítják be a fűtést. Emellett gáztűzhelyen süt-főz, és a fürdőszobában is gázbojlerrel melegítik fel a vizet. Nyáridőben havi ötszáz hrivnyát tesz ki a földgázhasználat díja. Telente viszont összesen havi 2 500 hrivnyát kell fizetnie a központi fűtésért és a gázért, s a fűtésre, gázhasználatra megy rá a fél fizetése. Kemény, hideg tél esetén pedig az egész munkabére rámenne a fűtésre.

Az emelkedő árak, rezsiköltségek, a mélyrepülésben lévő nemzeti valuta, valamint az áremelkedésekkel lépést tartani nem tudó fizetések országában, ahol még ha nőnek is egyes munkahelyeken a bérek, azoknak csak a nominálértéke emelkedik, a reálértékük viszont csökken, minden fűtési idény felér egy pénztárca-fogyókúrával. Tekintve, hogy a kéményeken, illetve a gázkonvektorok égéstermékét elvezető csőrendszereken keresztül csak szállnak, szállnak pénztárcákból a szabadba a százhrivnyás, ezerhrivnyás bankjegyek. A 2014-es „dicsőséges” majdan következményeként pedig egyre romlik az átlagpolgárok életszínvonala, s ki tudja, meddig emelkednek még az árak s velük a rezsiköltségek…

Lajos Mihály