Virtuális könyvbemutató Bendász István hagyatéksorozatából

2020. december 4., 17:15 , 1036. szám

A jelenleg érvényben lévő karanténintézkedések miatt virtuális formában mutatták be december 2-án a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár gondozásában megjelent Bendász-hagyatéksorozat három kötetét az Ortutay Média YouTube-csatornáján, valamint az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium Facebook-oldalán.

A Bendász-hagyaték Bendász István görögkatolikus áldozópap, egyháztörténész, kanonok gyűjteményét jelenti, melyet fia, Bendász Dániel továbbörökített – ismertette a kötetek forrását azok szerkesztője, Marosi István, a görögkatolikus központ vezetője. Bendász István már a II. világháború előtt gyűjtötte a munkácsi egyházmegye történetéhez kapcsolódó dokumentumokat, melyeket később az egyházüldözés évei alatt sikerült megőriznie, fia, Bendász Dániel atya bővítette a gyűjteményt, 2019 decemberében bekövetkezett halála előtt pedig az apjáról elnevezett intézmény javára ajánlotta föl. A könyvtárban igyekeznek rendszerezni, kutathatóvá tenni és publikálni a hagyatékot. A kötetek szerkesztésének és kiadásának anyagi költségeit Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Kárpátalja Szövetség vállalta. Marosi István köszönetet mondott a támogatóknak, s azoknak, akik a kötetben szereplő anyagok lejegyzését, fordítását, korrektúráját végezték, továbbá Bendász Máriának, aki férje halálát követően a teljes gyűjteményt a könyvtár rendelkezésére bocsátotta.

Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul elmondta: a hagyaték a kárpátaljai és az egyetemes magyarság történetének egyik nagyon fontos XX. századi kordokumentuma, forrása. A kiadvány hézagpótló, mivel ez idáig nem jelent meg olyan mű, amely feldolgozta volna a görögkatolikus egyház 1945 utáni, sztálini terrorisztikus felszámolása során keletkezett történelmi hagyatékot, mely visszaadja az akkori kárpátaljai társadalmi valóságot.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, a sorozat egyik előszavának írója kiemelte: a könyv bemutatása aktuális, hiszen sok évvel ezelőtt épp ez idő tájban történtek a Gulág táboraiba való elhurcolások. Az ott történtekről sok túlélő nem mert beszélni, sokak pedig haza sem tértek. A könyv a családokat ért fájdalom nyilvánosságra hozásával hozzájárul múltunk megismeréséhez, ezáltal pedig támpontot, kapaszkodót ad ahhoz, hogy soha ne kerüljünk hasonló helyzetbe.

A sorozat első, 271 levelet tartalmazó Fekete levelek. Bendász István görögkatolikus pap Gulág-táborban töltött éveinek levelezése (1949–1955) c. kötetét dr. Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történésze mutatta be. Úgy fogalmazott: Bendász István hagyatéka megalapozta a kárpátaljai lágerirodalmat, hiszen naplójából, visszaemlékezéseiből és levelezéseiből részletes képet kapunk nemcsak a Gulág-beli körülményekről, hanem az otthon maradt családtagok helyzetéről, a túlélési stratégiákról. A Fekete levelek cím egyenes és átvitt értelemben is utal a korszak sötét és a levelek illegális voltára, hiszen a cenzúra miatt csak ezekből a „feketén” írt, titokban hazaküldött levelekből lehetett megtudni az igazságot. A kötet tartalmaz egy Bendász Dániellel készült információgazdag interjút is, mely megalapozza a levelek megértését.

A következő, Bendász-családfa és családi krónika címet viselő kötetet Józan Lajos nyugalmazott református lelkipásztor, családfakutató bemutatójából ismerhették meg a nézők. Bendász István saját érdeklődésétől vezérelve széles körű kutatásokat végzett a ruszinságról, a görögkatolikusságról. A feljegyzései alapján kiadott kötet azoknak a családoknak az adatait sorakoztatja fel, amelyekkel Bendász István rokoni viszonyba került, s róluk századokra visszamenőleg közöl adatokat. Ez többek között azért is fontos, mert az elmúlt 30 évben nagy igény lett a családfakutatásra, ám e témában nem sok könyv jelent meg. Józan Lajos a hagyaték kapcsán hangsúlyozta: nem feledhetjük el, hogy sokat szenvedett őseinknek tartozunk azzal, hogy ápoljuk hagyományainkat. Különös értékkel bír, ha hajlandóak vagyunk küzdeni megmaradásunkért, mert mindig kell legyen valaki, aki őrzi, ami a miénk.

A harmadik kötetet, A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye 1945. évi sematizmusát Szakál Imre történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára ismertette. Kiemelte: a forrásgyűjtemény azért is fontos, mert a régióval kapcsolatos történetírás egyik jellegzetessége, hogy hamarabb megszülettek a szintézisek, mint az alapkutatásokra építkező forráskiadványok, melyek a szaktörténeti munkák alapját kellene hogy jelentsék. A kötet bevezető tanulmánya a sematizmus keletkezésének történeti kontextusát mutatja be. Ezt követi maga a sematizmus, melyben az egyházmegye számot vet az adott évet érintő helyzetéről, úgymint az egyházmegye területe, a hívek és papok száma, templommal rendelkező települések. Ez – Szakál Imre megfogalmazása szerint – egyfajta utolsó pillanatkép azt megelőzően, hogy a szovjethatalom a társadalmi és egyháztörténeti szempontból is fontos egyházmegyét katakombaegyházzá kényszerítette.

Végezetül Demkó Ferencet, az egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének püspöki helynökét láthatták, hallhatták a nézők. A kiadványok megjelentetését egyfajta kezdetként értelmezte, mely bemutatja, hogy az 1989–90-ben újraéledő egyházmegyének olyan gyökerei vannak, amelyek Kárpátalján az élet minden területét átszőtték, amely hosszú évszázadokon keresztül formálta, alakította a közösség értelmiségét, sorsát, s egyedivé tette nemcsak a Kárpát-medencében, de az egész görögkatolikus egyházon belül is.

Espán Rita