Vasárnapi üzenet: 2020. december 20.
Gondolatok az örömről
Különösen fontos a mai világban az örömről beszélnünk, mely örömről Szent Pál apostol is szól levelében, amikor azt mondja, „örüljetek szüntelenül az Úrban”. A keresztény örömnek van egy különleges vetülete, hiszen amikor a hétköznapi életben az örömről beszélünk, akkor általában az egészségnek, a sikernek vagy a pénznek örülünk. Ez azonban nagyon mulandó és ingatag öröm. A keresztény ember úgy fogalmaz, hogy „örülök valakinek”. Az öröm vasárnapja arra hívja fel a figyelmünket, hogy örüljünk valakinek, elsősorban az Úrnak, mert közel van, mert gyermekeivé fogadott bennünket, s megváltott. Ugyanakkor tanuljunk meg örülni egymásnak is, hiszen egymásban is az Isten képét és hasonlatosságát látjuk és tiszteljük. Ez az öröm független a külső körülményektől, senki nem tudja elvenni, kisebbé tenni bennünk, mert ez személyes kapcsolatból fakad, az Istennel és embertársainkkal ápolt kapcsolatból. Ez az esztendő rámutatott arra, hogy mennyire értékelnünk kell a személyes kapcsolatokat. Most, amikor ezek hiányoznak sok ember életéből, ekkor látjuk igazán, milyen fontos is, hogy ne csak egy telefonon, számítógépen halljuk, lássuk egymást, hanem személyesen, mert ezt nem helyettesíti semmi.
Molnár János beregszászi esperes-plébános
„Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: »Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.«” (Lukács 3, 2–6)
Számunkra advent a várakozásról szól. Azzal a bizalommal vagyunk, hogy szól hozzánk Isten igéje. Nemcsak Annás és Kajafás főpapok idején, hanem ma is szól, és nemcsak Jánoshoz, hanem mindannyiunkat meg akar szólítani az Isten igéje. Ez az ige arra int, hogy hordjuk el a halmokat, melyek ott vannak az életünkben akadályként. „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját!” Legyen készen ez az út! Ne csak próbálkozzunk, ne csak akarjuk, vágyakozzunk és gondolkodjunk rajta, hanem készítsük is el valóságosan! Legyen ott az életünkben elevenen ez az útkészítés. Az advent – eleven várakozás, melyben azt akarjuk, hogy minden halandó meglássa az Isten szabadítását. Ez a szabadítás pedig nem más, mint Jézus Krisztus, s ez egy hatalmas üzenet számunkra. Amikor elkészítjük Isten útját, elgördítjük az akadályokat, kiegyenesítjük azokat a görbe utakat, melyeken talán egész évben járunk, akkor meglátja minden ember, s megláthatjuk mi magunk is Jézus Krisztust mint megváltónkat. Kívánom, hogy mindez így legyen!
Csernyiga Gyula beregszászi beosztott lelkipásztor
(Szerk.: Tóth János/TV21 Ungvár)
