Ukrán–magyar viszony: Fagyos mosolyok
Újabb kísérlet történt az ukrán–magyar kapcsolatok rendezésére az elmúlt héten. A két ország külügyminisztere most Kijevben találkozott. Az áttörés ezúttal is elmaradt, csekély vigasz, hogy legalább nem romlott tovább a helyzet.
Kedvezőtlen előjelek
Az elmúlt napokban-hetekben semmi sem utalt arra, hogy küszöbön állna az ukrán–magyar megbékélés. Úgy egy héttel a kijevi külügyminiszteri találkozó előtt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az MTI tudósítása szerint arra kérte hágai tárgyalásain Kajrat Abdrahmanovot, az EBESZ új kisebbségügyi főbiztosát, hogy Kárpátalján is állandó jelleggel legyen jelen a szervezet speciális ukrajnai megfigyelő missziója, mert sok esetben a magyarokat fizikailag fenyegető atrocitások történnek ott, az Európai Bizottságnak pedig nem fontos az őshonos kisebbségek felkarolása.
Közvetlenül a találkozót megelőző napon, január 26-án pedig Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter az Ukrajina televíziónak nyilatkozva arról beszélt, kevés lesz ismertetni az érveket, Szijjártó Péter látogatásától konkrét ötleteket vár arra vonatkozóan, hogyan léphetnek tovább a két ország közötti kapcsolatokban egymást kölcsönösen tiszteletben tartva. „Senki ne gondolja, hogy eljöhet Kijevbe, és diktálhatja itt a feltételeket” – tette hozzá meglehetősen udvariatlanul az ukrán külügyek irányítója.
Aznap Budapest a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet közreműködésével 50 lélegeztetőgépet adott át Ukrajnának. Többek szerint felért egy sértéssel, hogy a mintegy 3,5 millió euró értékű adományt, amelyet elkísért Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, csak egy beregszászi városszéli telepen adhatták át a megye kormányzójának.
„Hab volt a tortán”, hogy ugyanekkor vérontással fenyegető, „Ukrajnai hazafiak” aláírású levelet kapott Magyarország Kijevi Nagykövetsége, az ungvári főkonzulátus, a beregszászi konzulátus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ.
Mi történt Kijevben?
A január 27-i kijevi tárgyalásokat zárt ajtók mögött tartották, az eredményekre legfeljebb a találkozót követő online sajtótájékoztatóból következtethetünk.
Az MTI tudósítása szerint Szijjártó Péter hangsúlyozta, a szélsőséges elemeket, megnyilvánulásokat ki kell iktatni a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatokból. Elmondta: arra kérte hivatali partnerét, hogy kezdjenek közös munkába a kétoldalú kapcsolatokban az elmúlt években feszültséget keltő oktatási törvény ügyében, és a két ország között létrehozott közös oktatási munkacsoport kezdjen konzultációkat. Hangsúlyozta, hogy ha ezeken az egyeztetéseken megoldást találnak, akkor „nagyon komoly teher kerülhet le” a kétoldalú kapcsolatokról.
Dmitro Kuleba ígéretet tett arra, hogy a munkacsoport hamarosan össze fog ülni.
A magyar miniszter hozzáfűzte: ukrán partnere biztosította afelől, hogy a készülő kisebbségi törvényről is érdemi párbeszédre kerül sor, amelybe bevonják a magyar nemzetiség képviselőit. Kifejtette, hogy a magyar kormány a kárpátaljai magyar nemzeti közösségre úgy tekint, mint összekötő kapocsra a két ország között, és e tekintetben mint erőforrásra.
„Amikor mi támogatjuk a magyar nemzeti közösséget, akkor a hitünk szerint erősítjük a magyar–ukrán együttműködést is. Ezért arra kérjük Ukrajna minden polgárát, hogy így tekintsen a Magyarországról érkező támogatásokra” – hangsúlyozta Szijjártó Péter.
Dmitro Kuleba – ugyancsak az MTI szerint – kiemelte: nincs semmilyen alap azt feltételezni, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség hajlana a szeparatizmus felé, de azt sem, hogy az ukrán állam bármilyen kárt akarna okozni az Ukrajnában élő magyaroknak.
„Határozottan elítélek minden, az ukrajnai magyar kisebbséggel szembeni negatív megítélést, és elfogadhatatlannak tartok minden ukránellenes retorikát, amely időnként egyes politikai körökből hallható” – szögezte le.
Az ukrán külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Magyarország változatlanul támogatja Ukrajna területi integritását és szuverenitását, továbbá Ukrajnát az Európai Unióban. Megerősítette, hogy továbbra is napirenden van Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója. Hozzáfűzte: dolgoznak azon, hogy ez a találkozó a lehető legeredményesebb legyen, és új lapot nyisson a kétoldalú kapcsolatokban.
A Jevropejszka Pravda (JP) tudósításából kitűnik, hogy a sajtótájékoztatón a kárpátaljai magyarság ellen indított eljárások is szóba kerültek.
A magyar külügyminiszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy még mindig nem érti a december elején történt házkutatások okait.
„Nem tudom megérteni, mi szükség volt a különleges erők kiszállására teljes felszerelésben. De nem akarnánk, hogy kapcsolatunkat ez megterhelje” – jelezte egyebek mellett a JP kérdésére válaszolva.
Dmitro Kuleba ugyanakkor a portál szerint nem garantálta, hogy valamennyi büntetőügy lezárul.
„Nincs ok arra, hogy a közösség egészét bármilyen gonosz szándékkal gyanúsítsuk. De előfordulhatnak egyedi büntetőeljárások, bizonyos személyek tevékenységét illetően. Mindenkinek lehetősége van megvédeni magát a bíróságon. Ha megsértetted a törvényt, viselned kell a felelősséget, ha bebizonyítottad a bíróságon, hogy nem sértettél törvényt, a vádakat elvetik. De meggyőződésem, hogy egy ember tevékenysége nem ejtheti túszul a szomszédos államok kapcsolatait” – jelentette ki az ukrán külügyminiszter, nem árulva el ugyanakkor, hogy szavai kire vonatkoznak.
Nincs bocsánat
A történet az ukrán–magyar barátság kijevi értelmezésének egy újabb jellemző példájával zárult. A külügyminiszteri találkozót követő napon, január 28-án Grezsa István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos a magyar kormány képviseletében kétezer adag veszettség elleni védőoltást adott át az Ukrán Vöröskereszt kárpátaljai megyei szervezetének a záhonyi magyar–ukrán határállomásnál.
Az átadásra – legalábbis magyar részről – rendhagyó módon a Tisza-hídon, a két ország jelképes határát jelző vörös vonalnál került sor, miután a biztost tavaly kitiltották Ukrajnából. Úgy tűnik, az ukrán hatóságok számára Grezsa István azóta egyszerűen nem létezik, hiszen meg sem említették a nevét a Kárpátalja Megyei Állami Adminisztráció weboldalán az eseményről megjelent hivatalos közleményben – ahogyan egyébként Lévai Anikóét sem írták le a lélegeztetőgépek átadása kapcsán.
(zzz)
Ukrán–magyar viszony: Így látják Kijevben
A Jevropejszka Pravda, a mindenkori ukrán kormányzathoz közeli külpolitikai portál minap terjedelmes írásban foglalkozott az ukrán–magyar külügyminiszteri találkozóval, egyértelmű ukrán sikerként értékelve a történteket. Előrebocsátjuk, hogy a dolgozat megszületését nem a külügyminiszteri találkozó vagy általában az ukrán–magyar viszony jelentősége indokolta, sokkal inkább Szerhij Szidorenkónak, a portál főszerkesztőjének törekvése, hogy megvédje a kormányt az ukrán nacionalisták támadásaival szemben, akik Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter megbeszélését követően a szokásos módon a nemzeti érdekek elárulásával vádolták meg a kijevi hatalmat. Az írás ezzel együtt – vagy éppen ezért – kiválóan szemlélteti, hogyan is fest az ukrán–magyar viszony Kijevből nézve.
Szidorenko bevezetésként leszögezi, a találkozótól nem lehetett áttörést remélni, az inkább amolyan válságkezelő megbeszélés volt, melynek célja feltérképezni, hogy a kárpátaljai magyar szervezeteknél tavaly decemberben tartott házkutatások után van-e lehetőség a párbeszédre. Szerinte kiderült, hogy a lehetőség adott.
Belső információkra hivatkozva írja, a tanácskozás azzal kezdődött, hogy Kuleba kijelentette, egyetlen törvény megváltoztatása sem lehet tárgya a Magyarországgal folytatott tárgyalásoknak, köztük az oktatási és a nyelvtörvényé sem, mivel ez ukrán belügy.
A szerző ezzel összefüggésben „pozitív elmozdulásnak” tartja, hogy Magyarország immár nem Az oktatásról szóló törvény felülvizsgálatát várja Ukrajnától, ami szerinte eddig a két ország közötti megegyezés talán legfontosabb akadálya volt. „És íme, Szijjártó Péter végre elfogadta a valóságot. A kijevi sajtótájékoztatón Magyarország nevében nyilvánosan elismerte, hogy kész a végrehajtásról beszélni, nem pedig az oktatási jogszabályok megváltoztatásáról. […] És pontosan ez az, amit Ukrajna javasol évek óta! Nem a törvény megváltoztatását, hanem közös megegyezést a minél hatékonyabb végrehajtásáról, hogy az oktatás nyelvének elosztására vonatkozó norma ténylegesen is működni kezdjen, ne csak papíron, ugyanakkor a kárpátaljai magyarok ne érezzék sértettnek magukat” – írja a JP főszerkesztője.
Az MTI tudósításából ugyan nem derül ki, hogy a magyar külpolitika irányítója bármiről is lemondott volna Kijevben, de nem csodálkozhatunk rajta, ha történt is hangsúlybeli eltolódás a korábbi állásponthoz képest. Az idő ugyanis sürget: ha nem jön létre belátható időn belül megállapodás a két ország között, a kárpátaljai magyar iskolarendszer visszavonhatatlanul megsemmisül. Ebben a helyzetben bármilyen kompromisszum jobb lehet a semminél.
A továbbiakban Szidorenko egy olyan témát érint, amelyet az ukrán hatalom csak ritkán hangoztat az ukrán–magyar kapcsolatok vonatkozásában.
„Érdemes külön hangsúlyozni egy nem nyilvánvaló, de nagyon fontos részletet. A megállapodás kulcsa, hogy kétoldalú tárgyalásokról van szó Kijev és Budapest között, a magyar kisebbség részvétele nélkül. Ehhez ragaszkodik a külügyminisztérium. A közelmúltig a magyar tisztviselők feltételül szabták: ha beszélni, akkor csak hármasban, a kárpátaljaiakkal együtt. De Kijev számára ez elfogadhatatlan volt. Mintha a magyar kormány közvetítő lett volna az állam saját polgáraival folytatott tárgyalásain! Ebből következik Ukrajna álláspontja: a kisebbségekkel (magyarral, románnal, lengyellel stb. – hiszen az országban nemcsak magyarok vannak!) a kormány egyedül, közvetítők nélkül beszél.”
Hát éppen ez az, kaphatja fel a fejét az olvasó: Ukrajna egyáltalán nem „beszél” a kisebbségeivel! Legalábbis a magyarokkal bizonyosan nem. Kijev csak utasít, kényszerít, megfélemlít, esetleg igyekszik megosztani.
Az ukrán hatalom nem hajlandó közösségként szóba állni a kárpátaljai magyarokkal. Mindezidáig egyedül az oktatási minisztérium illetékesei ereszkedtek le néhány esetben a közvetlen találkozóig a kárpátaljai magyarság képviselőivel. Ilyenkor a tárgyalások általában abban merültek ki, hogy a két fél ismertette az álláspontját, majd a hatalom kijelentette, hogy a magyarok lehetetlent kérnek, vagy eleve válasz nélkül hagyta felvetéseinket.
Kijev tárgyalási készsége Magyarország vonatkozásában szintén megkérdőjelezhető. Elég felidézni, hogy a három ukrán–magyar kormányközi vegyes bizottság közül, amelyek összehívásáról Kuleba és Szijjártó még tavaly tavasszal megállapodott, s amelyek feladata a legfelső szintű ukrán–magyar találkozó előkészítése lett volna, egyetlen egy, a gazdasági bizottság ülésezett mostanáig, s az is csak egyszer. Az embernek az lehetett a benyomása tavaly ősszel, kapóra jött az ukrán külügynek, hogy a helyhatósági választásokba való beavatkozással vádolva meg magyar kormánytisztviselőket, presztízsveszteség nélkül kihátrálhatott a kapcsolatok javítását célzó folyamatból. Hiszen ha egyszer összeül a kisebbségi vegyes bizottság vagy az oktatási bizottság, akkor konkrét kérdések kerülnek terítékre, s egykettőre kiderül, szándékában áll-e egyáltalán Kijevnek bármilyen engedményt tenni a kárpátaljai magyaroknak az oktatás, a nyelvhasználat terén a szomszédsági kapcsolatok rendezése érdekében. Amennyiben hiányzik a szándék, marad a jelenlegi mosolyszünet, csakhogy még egyértelműbbé válik, ki okolható érte.
A Jevropejszka Pravda cikkéből érzékelhető, a szerző is tisztában van vele, hogy olyan tartós kiegyezés, megbékélés aligha képzelhető el, amely azon alapszik, hogy Ukrajna egyoldalúan ráerőlteti az akaratát Magyarországra. Szidorenko úgy fogalmaz, a győzelemnek közösnek kell lennie. Ez viszont csak akkor lehetséges, tehetjük hozzá, ha Ukrajna is kész a kompromisszumokra.
(hk)
