Dubinszkij kiűzetése a paradicsomból és az elnök dilemmája

Olekszandr Dubinszkij parlamenti képviselő többé nem tagja az elnök pártja, a Nép Szolgája frakciójának. Február 2-án zárták ki a képviselőtársai, miután az Egyesült Államok szankciókkal sújtotta őt, amiért állítólag részese volt az amerikai elnökválasztás befolyásolására tett kísérleteknek. A strana.ua úgy értesült, Volodimir Zelenszkij államfő ragaszkodott az eltávolításához.

A portál a jelenlévők beszámolói alapján azt írja, a kizárás csendben és gyorsan történt meg a frakcióülésen. David Arahamija frakcióvezető felolvasta a Dubinszkij kizárásáról szóló határozatot, s azzal vége is volt az ülésnek. A kizárt honatya utóbb elpanaszolta, hogy nem kapott szót. Meglehet, szavakra nem is volt szükség, hiszen úgy tudni, a képviselők többsége már korábban aláírta a Dubinszkij kizárásáról előkészített határozattervezetet. A frakcióülés ezek után csak formaság volt.

Az ülést követően mindenki feszülten várta a következményeket. Előzetesen elterjedt a hír, hogy Dubinszkijjal együtt elhagyhatja a frakciót egy sor képviselő, akik őt kimondatlanul is a hangadójuknak tekintették, s akik a kizárttal együtt Ihor Kolomojszkij oligarchához köthetők. Egyesek szerint harmincnál is több távozóra lehetett számítani. Ha így történik, a Nép Szolgája frakciójának létszáma 226 fő alá csökken, azaz elveszíti egypárti parlamentbéli többségét.

A sajtó napokig találgatta, vajon kivel alakít koalíciót az elnök pártja, hogy biztosítsa a többséget, és elkerülje a politikai válságot, netán az előrehozott parlamenti választásokat képviselőinek tömeges távozása esetén. A legtöbben a Julija Timosenko vezette Hazára tippeltek, mint potenciális koalíciós partnerre. Mások viszont éppen Timosenko miatt elvetették a koalíció lehetőségét, és arra számítottak, hogy a Bizalom képviselőcsoport tagjaival tölthetik fel a megfogyatkozó elnökpárti frakciót. Persze ez sem lett volna ideális megoldás, hiszen a képviselőcsoportot egyéni választókerületből a parlamentbe jutott honatyák alkotják, akiket nem lehet csak úgy madzagon rángatni, ahogyan az a pártlistásokkal néha megesik.

Végül a nagy „kivonulásból” nem lett semmi. Sőt, azt beszélték, maga Dubinszkij győzködte frakcióbeli elvtársait, hogy maradjanak. Ellenségei szerint Dubinszkij tisztában volt vele, hogy a tömeges kivonulásnak nincs értelme, hiszen a távozókat pótolni tudta volna a frakció. A tapasztaltabb parlamenti rókák emlékeztettek, hogy Petro Porosenko elnök idejében a Legfelső Tanács formális többség nélkül is viszonylag jól működött. Ezúttal sincs akadálya, mutattak rá, hogy a hatalom minden fontos határozat meghozatalához összegyűjtse a hiányzó szavazatokat az ülésteremben lézengő számtalan „meggyőzhető” képviselőnek hála.

A szakértők azzal magyarázzák a látványos távozás elmaradását, hogy Kolomojszkij csoportjának pillanatnyilag előnyösebb a frakcióban maradnia, ahol mégiscsak befolyással lehetnek az események alakítására. A frakcióból való kivonulás a „játék” végét jelentette volna az oligarcha számára, a teljes szakítást az Elnöki Hivatallal. Márpedig Kolomojszkij aligha felejtette el, hogy az Egyesült Államokban akadnak, akik szívesen vizsgálatot indítanának ellene bizonyos üzleti ügyek miatt. Ilyen körülmények között rendkívül meggyengítette volna az oligarcha helyzetét, ha az elnökkel is összerúgja a port – mutatott rá Volodimir Feszenko politológus a Facebook közösségi oldalon.

A kívülálló számára talán furcsa módon Dubinszkij kizárásának a frakcióból saját pártjában sokkal jobban örültek, mint ellenzéki körökben. Elsősorban a frakción belüli nyugatbarát csoportok, a „Soros-fiókák” eresztettek meg ezekben a napokban győzelmi jelentésnek is beillő bejegyzéseket a közösségi médiában arról, hogy Dubinszkij távozása a Kolomojszkij-féle és az oroszpárti erők végleges kiszorításának kezdetét jelenti. A mértéktartóbbak azonban beismerik, hogy semmi jele a nagy tisztogatásnak a frakción belül, s így arra sem lehet számítani, hogy érzékelhetően javulna a testületben a szavazási fegyelem és az összetartás. A legvalószínűbb, hogy folytatódik a jelenlegi gyakorlat, azaz a frakció magja kitart az elnök mellett, míg a többiek hovatovább kiszorulnak a közös munkából, vagy maguk állnak félre.

Mindez a nyugatbarát képviselők kezére játszhat, amennyiben a következő választások előtt a Nép Szolgája a liberális-hazafias oldal vezető politikai erejévé alakulhat át, amelyben ők játszanák a főszerepet, s ily módon nekik jutna a legtöbb hely a párt választási listájában. Az elképzelés egyetlen szépséghibája, hogy a szakértők gyakorlatilag egybehangzó véleménye szerint mindeközben tovább olvad az elnökpárt népszerűsége. Könnyen előfordulhat, hogy a Nép Szolgája választási listájának helyeit nem lehet majd parlamenti képviselői mandátumokra váltani, mivel egykor hatalmas szavazótáboruk maradványai is elpártolnak tőlük.

Némelyek szerint sok függ­het attól, hogyan kezeli Zelenszkij az amerikai demokratákhoz, valamint a nyugati nagyhatalmak kijevi nagykövetségeihez kötődő képviselők és a nyugati befolyás erősödését megakadályozni igyekvő ukrán üzleti csoportok által támogatott honatyák újfent kiéleződő konfliktusát. Zelenszkijnek és környezetének láthatóan nemigen akarózik állást foglalnia ebben az összetűzésben, hiszen a hazai nagyvállalkozók komoly támaszt jelentenek számukra belföldön, miközben az ország, a mindenkori hatalom ma már nem lehet meg az amerikai, nyugati támogatás nélkül. Ezzel magyarázhatók Zelenszkijék következetlen lépései is: kizárták ugyan amerikai nyomásra Dubinszkijt a frakcióból, de egyelőre nem fosztották meg parlamenti bizottsági és pártbéli tisztségeitől, s Kolomojszkij többi emberének sem kellett elhagynia a frakciót.

Csakhogy az amerikai nyomás várhatóan erősödni fog, s mivel Washington célja többek között Kolomojszkij politikai befolyásának végleges felszámolása és egy másik nagyhatalmú oligarcha, Rinat Ahmetov vállalatbirodalmának feldarabolása lehet, Zelenszkijnek előbb-utóbb állást kell foglalnia. Ha a külföldiek mellett teszi le a garast, elveszíti az oligarchák támogatását, s azok a médiájuk segítségével gondoskodnak róla, hogy az elnök a választásokig a támogatottsága maradékát is elveszítse. Ha viszont az oligarchák mellett tart ki Zelenszkij, búcsút mondhat a külföldi támogatásnak, könnyen lehet, hogy elveszíti ellenőrzését a parlament felett, s kormánya a következő választásokat sem éri meg.

(ntk)