Március 15-i koszorúzás Beregszászban

Mindannyian jól ismerjük a történelmet és tisztában vagyunk azokkal az eseményekkel, amelyek 1848. március 15-én, illetve azt követően történtek Magyarországon. Az ezen dátum köré tömörülő korszaknak köszönhetjük a Nemzeti dal születését. Minden magyar büszke erre a napra. Március 15-én mintha minden magyarban felerősödne a magyarságtudat, erősebben tombolna bennünk, kárpátaljai magyarokban is a nemzeti identitás. Ha így van, akkor a szívünkben legyen az év minden napja március 15.

Karantén van. Kárpátalja vörös (megyék karanténbesorolása szerint), pont úgy, mint nemzeti lobogónk legfelső sávja. A piros szín az erőt jelképezi. Erősnek kell lennünk ezekben a megpróbáltató időkben. Sajnos alkalmazkodnunk is kell, de ez nem minden esetben jelent megalkuvást. Így, alkalmazkodva került sor Petőfi Sándor szobrának koszorúzására Beregszászban.

Molnár László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kulturális titkára ünnepi beszédében elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság is csatlakozik a Magyarországon, határon túl, vagy szétszórva a világban élő magyarokhoz, és megemlékezik március 15-éről. „Lélekben ott vagyunk a márciusi ifjakkal a Pilvaxban, Táncsics kiszabadításánál, valamint a 12 pont nyomtatásánál is” – mondta a titkár. Elmondása szerint, bár – a tavalyihoz hasonlóan – idén sem sikerül teljes pompájában méltatni nemzeti ünnepünket, de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk megemlékezni.

Ezt követően Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét.

A megemlékezés következő mozzanata alkalmából Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul olvasta fel Orbán Viktor levelét az egybegyűltek számára.

Végezetül a megjelentek elhelyezhették koszorúikat Petőfi Sándor szobránál. A koszorúzást Pirigyi Gergely tárogatóval kísérte.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke nemzeti ünnepünk alkalmából hetilapunknak elmondta, hogy ahogyan a bibliai ószövetségben is olvasható, Isten az embert szabadnak teremtette. A történelmet ismerve tudjuk, hogy a magyarok szabadságát – sajnálatos módon – valaki mindig korlátozta: tatárok, törökök, osztrákok, kommunisták. „A magyar ember szeret szabadon élni, és ha kell meg is harcol érte” – húzta alá az elnök úr. Elmondása szerint a függetlenség és a kultúra nélkül nincs jövője a magyar közösségeknek. S bár több szomorú és sikertelen próbálkozás is volt a magyar szabadság kivívására, a kitartás és a küzdelem meghozta a gyümölcsét. „Tartsd meg magyarságodat, tartsd meg szabadságeszmédet, és akkor győzedelmeskedni fogsz – üzenik nekünk történelmünk nagyjai. Tartsuk meg mi is mindezeket itt, Kárpátalján, kiegészítve anyanyelvünkkel és kultúránkkal!” – zárta mondandóját Sin József.

Emlékezzünk meg mindannyian március 15-ről. Nem az a lényeg, hogy milyen formában, milyen nagyságban – csak emlékezzünk. Míg még lehet, míg még hagyják.

SD