Az emberi jogok Ukrajnában – amerikai szemüvegen át

A közelmúltban megjelent az amerikai külügyminisztérium „friss” jelentése az emberi jogok helyzetéről Ukrajnában. A dokumentum meglehetősen terjedelmes, és a 2020-as események mellett korábbi történésekkel is foglalkozik. A jelentés túlnyomórészt megismétli az ENSZ és a nemzetközi civil jogvédő szervezetek Ukrajnára vonatkozó megállapításait, vannak azonban sajátos eltérések is.

A 2020 Country Reports on Human Rights Practices: Ukraine című dokumentum az ukrán hatalom számára kényes témákat, eseteket is érint. Olvashatunk egyebek mellett arról a vinnicjai kolóniában még 2019-ben történt halálesetről, amikor a hatóságok állítólag 85-ször ütötték meg a fogvatartottat, majd visszavitték cellájába, ahol cellatársa folytatta az ütlegelést, amibe az áldozat végül belehalt.

Részletesen foglalkozik a dokumentum Katerina Handzjuk halálával, akit még 2018-ban öntöttek le savval. Az elkövetőket börtönbe csukták, ám „a bűncselekmény szervezői valószínűleg szabadlábon maradtak, a bűnüldözők nem vizsgálták ki a bűncselekményt teljes mértékben”.

Az amerikaiak felemlegetik a Pavlo Seremet újságíró-szerkesztő ellen elkövetett kijevi merényletet is. Hangsúlyozzák, hogy a gyilkosság ugyan még 2016-ban történt, a tetteseket azonban máig nem kerítették kézre és nem ítélték el (bár gyanúsítottakat tartanak fogva ez ügyben – teszik hozzá).

Ami a 2013–2014-ben, az úgynevezett Jevromajdan idején elkövetett gyilkosságokat illeti, az amerikai külügyminisztérium emlékeztet: a jogvédő csoportok kifogásolják, hogy ezekben az ügyekben rendkívül kevés ítélet született, bár rendelkezésre állnak bizonyítékok. Idézik az ENSZ emberi jogi főbiztosságának ukrajnai jelentését, mely szerint e gyilkosságok kivizsgálásában alig történt előrelépés, a bíróságig jutott ügyek tárgyalása pedig egyre késik.

„Bár az alkotmány és a törvény tiltja a kínzást, valamint az egyéb kegyetlen és szokatlan büntetéseket, érkeztek beszámolók arról, hogy a bűnüldöző szervek ilyen visszaélésekhez folyamodtak” – állítja a jelentés. A büntetés-végrehajtási intézményekben alkalmazott kínzásokon, nemi erőszakon túl kínvallatást alkalmaztak és embereket bántalmaztak, hogy vallomást csikarjanak ki – írják.

Például tavaly március 27-én az Állami Nyomozóiroda két ungvári rendőrt hatalommal való visszaéléssel vádolt meg. A nyomozás megállapította, hogy 2019 szeptemberében Ihor Harmatijt és Ivan Bukovot lopás gyanújával őrizetbe vették és az ungvári belügyi főosztályra szállították. Bukov elmondása szerint ott ütővel súlyosan megverték, a fogait kiverték, és a radiátorhoz bilincselték. Másnap reggel sikerült megszabadulnia a bilincstől, és a további erőszak elől menekülve kiugrott a rendőrség épületének negyedik szintjéről. Túlélte a zuhanást, de megsértette a lépét, a medencecsontját és eltörte mindkét karját. Harmatij is közölte, hogy megkínozták. Az emberi jogi csoportok bírálták az Állami Nyomozóirodát, amiért nem vádolták meg az érintett rendőrtiszteket kínzással.

Az amerikai külügyminisztérium arra a következtetésre jut, hogy „a bűnüldöző szervek által elkövetett visszaélések büntetlensége komoly problémát jelentett. Az ENSZ emberi jogi főbiztosságának ukrajnai irodája arról számolt be, hogy a rendfenntartó erők ellen február és július között (2020-ban – a szerk.) kínzásokkal kapcsolatban emelt vádak nagy részét figyelmen kívül hagyták. Az Állami Nyomozóiroda és a Legfőbb Ügyészség szakosított osztálya felelős az ilyen állítások kivizsgálásáért”.

A jelentés kitér rá, hogy az ukrán rendőrségnél és az SZBU-nál nem ritka a bírósági szankció nélküli fogva tartás. Emellett a fogság nemegyszer az engedélyezettnél hosszabb ideig tart, előfordul, hogy a fogvatartottat ügyvéd nélkül hallgatják ki.

Az amerikai külügyminisztérium aggodalmának adott hangot, amiért Ukrajnában igen magas az ítéletek száma. Ez „kétségessé teszi az ártatlanság vélelmét”.

Mint írják, a bírók a koronavírus-járványra hivatkozva megsértik a tárgyalás nyilvánosságának elvét, egyre gyakrabban nyilvánítják zárttá a tárgyalásokat a nézők és a sajtó számára. Ugyanezen indoklással gyakrabban utasítják el az ügyvéd és védence találkozását, a tárgyalások gyakori elnapolása miatt pedig az emberek több időt töltenek vizsgálati fogságban.

Némileg ellentmondásosra sikerült a jelentésnek a szólásszabadsággal foglalkozó része. Az amerikaiak rögzítik egyebek mellett, hogy az ukrán hatóságok törvénytelenül kíséreltek meg hozzáférni az újságírók forrásaival kapcsolatos információkhoz. Emellett „nemzetbiztonsági megfontolásokból” lépéseket tettek bizonyos weboldalakhoz való hozzáférés blokkolása érdekében – áll a jelentésben.

Ami a média szabadságát illeti, az amerikai külügy nemcsak az ukrán kormányzatot bírálja, hanem magát a sajtót is. Mint írják, a jelentős tömegtájékoztatási eszközök többsége oligarchák tulajdonában van, ezek valamiféle „elfogult pluralizmust” hirdetnek, politikai és üzleti ellenfeleiket bírálják.

Ugyanakkor elismerik, hogy „az erőszak az újságírók vonatkozásában változatlanul problémát jelent”. A „büntetlenség kultúrájának megjelenésével” vádolják az ukrán kormányzatot.

Kitér az amerikai külügy a hírhedt Mirotvorec weboldalra is. Ez a portál „szoros kapcsolatot ápol az ország biztonsági szolgálataival, közzéteszi újságírók és közéleti szereplők személyes adatait, akik bírálták az ország biztonsági szolgálatait vagy egyéb nyilatkozatokat tettek, amelyeket a webhely hazafiatlannak tart”.

Külön részt szentelnek a jelentés összeállítói a jobboldali radikálisok támadásainak az LGBT-személyek, rendezvényeik ellen. Megállapítják, hogy a hatóságok meglehetősen kelletlenül járnak el az ilyen ügyekben. Ugyanakkor a jelentés egyetlen szót sem szól azokról a támadásokról, amelyeket a radikálisok ellenzéki, elsősorban „oroszbarát” pártok és szervezetek, illetve tagjaik ellen hajtottak végre tavaly.

Ami a kisebbségek helyzetét és jogait illeti, a jelentés tekintélyes terjedelemben foglalkozik az antiszemitizmussal, a romák helyzetével és még a külföldiek ellen elkövetett támadásokról is szó esik, egyedül a nemzeti kisebbségekről nem történik említés.

(hk)