Orosz–ukrán konfliktus: Diplomáciai csaták áldozatokkal

2021. április 21., 18:16 , 1054. szám

Szerencsére hallgatnak a fegyverek az ukrán–orosz határon – a Donyec-medencei demarkációs vonalat leszámítva, ahol változatlanul szedik áldozataikat a kormányerők és a szakadárok közötti összetűzések. A politikusok és a diplomaták viszont egyre elkeseredettebb csatákat vívnak.

Tudja Amerika, hogy mit akar?

Washington időnként egymásnak ellentmondó jelzéseket küld Moszkvának. Előbb – április 13-án – Joe Biden amerikai elnök telefonbeszélgetésük alkalmával kétoldalú csúcstalálkozót javasolt orosz hivatali kollégájának, Vlagyimir Putyinnak. A semleges területen megtartani szándékozott találkozón nyilván Ukrajna kérdése is terítékre került volna. Ám két nappal később az amerikai fővárosban bejelentették, pénzügyi szankciókat léptetnek életbe Oroszországgal szemben, és kiutasítanak az országból tíz orosz diplomatát válaszul a Moszkvának tulajdonított kibertámadásokra és az amerikai elnökválasztásokba történt orosz beavatkozásra. Moszkva hasonlóan kemény válaszlépéseket helyezett kilátásba. Természetesen így a csúcstalálkozóból sem lesz semmi – legalábbis egyelőre.

Prágai kémtörténet

A diplomáciai hadviselés hovatovább egész Európára kiterjed. A Cseh Köztársaság hatóságai április 17-én, szombaton bejelentették 18 orosz diplomata kiutasítását. Prága szerint diplomáciai védettség alatt működő hírszerzőkről van szó. A cseh hatóságok azért folyamodtak ehhez a váratlanul radikális lépéshez, mivel szerintük az orosz titkosszolgálatok 2014-ben érintettek voltak egy lőszerraktár felrobbanásában Csehország területén, ami két ember halálát okozta. Válaszul Oroszország is hazaküldött 20 cseh diplomatát, egyben csalódottságának adva hangot a prágai eljárás miatt, amely szerintük jelentős kárt okozott a kétoldalú kapcsolatokban.

Utóbb felmerült, hogy a raktárban, ahol a robbanás történt, Ukrajnának szánt fegyvereket és lőszert tárolhattak. Ezenkívül a robbanásnak nem is Csehországban, hanem Bulgáriában kellett volna bekövetkeznie – a célpont állítólag egy bolgár üzletember lett volna –, ha a fegyverek időben odaérnek, de nem értek. Ennek azonban utólag már aligha van különösebb jelentősége.

Kém vagy áldozat?

Múlt héten bejelentették, hogy Szentpéterváron kémkedés miatt elfogtak és kiutasítottak az országból egy ukrán konzult, akit az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) kémkedéssel vádolt meg. Válaszképpen Ukrajna is kiutasított egy orosz követségi tanácsost.

Kijev szerint provokáció volt Olekszandr Szoszonyuk szentpétervári ukrán konzul őrizetbe vétele, amelyet az FSZB tervelt ki. Az MTI szerint Jevhen Jenyin ukrán külügyminiszter-helyettes egy vasárnapesti tévéműsorban arról beszélt, „a civilizált világnak hozzá kell szoknia, hogy az orosz diplomácia a hibrid háborúban részese a titkosszolgálatok tevékenységének”. Szerinte Oroszország ezt azért tette, mert az amerikai és csehországi diplomatakiutasítások fényében Ukrajnát is „ellenséges ország” hírébe akarta keverni az orosz közvélemény előtt.

Vissza az atombombához?

A hét legharciasabb bejelentését azonban kétségtelenül Andrij Meljnik berlini ukrán nagykövet tette múlt csütörtökön. A Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádiónak adott interjújában az orosz csapatösszevonásokkal kapcsolatban azt mondta, Ukrajna akár atomfegyverek beszerzését is fontolóra veheti, ha a Nyugat nem ad katonai támogatást a védekezéshez. Az MTI szerint Meljnik kifejtette, hogy Oroszország támadásra készül, Ukrajnának pedig meg kell védenie magát. Ennek egyik módja a NATO-csatlakozás, a másik pedig a katonai képességek megerősítése, amihez ugyancsak nyugati támogatás szükséges. „A Nyugat szolidaritásról biztosító szavai mellett modern fegyverrendszerek is kellenek az önvédelemhez” – mondta a diplomata. Jelezte: hathatós támogatás hiányában előállhat olyan helyzet, amelyben fontolóra kell venni Ukrajna „nukleáris státuszának” megteremtését, vagyis atomfegyver beszerzését.

Az idősebbek minden bizonnyal emlékeznek rá, Ukrajna nemzetközi megállapodásban, a Budapesti Memorandumban vállalta, hogy biztonságának szavatolásáért cserébe lemond atomfegyvereiről, és csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez. Az ország területi épségére és politikai függetlenségére az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország vállalt garanciát az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1994-ben tartott budapesti konferenciáján aláírt megállapodással.

Kijev újabb szankciókat sürget

Az Európai Unió külügyminisztereinek hétfői online találkozóján, amelybe Dmitro Kuleba is bekapcsolódhatott, az ukrán külügyminiszter kérte, hogy az orosz csapatösszevonásra válaszul az EU készítsen elő újabb szankciókat Moszkva ellen. Mint jelezte, az egyéni szankciók már nem elegendők, ágazati szankciókra lenne szükség.

A Jevropejszka Pravda emlékeztetett, hogy Josep Borrell, az Unió kül- és biztonságpolitikáért felelős főképviselője még a tanácskozás előtt „nagyon veszélyesnek” minősítette az ukrajnai helyzetet, és haderőinek a régióból történő mielőbbi kivonására szólította fel Oroszországot. A külügyminiszterek tanácskozása után a főképviselő megerősítette, hogy a 27 tagállam egyöntetűen támogatja Ukrajna függetlenségét és területi egységét, valamint továbbra sem ismeri el a Krím félsziget oroszok általi törvénytelen elcsatolását. Ugyanakkor közölte, hogy az EU egyelőre nem tervezi gazdasági szankciók bevezetését Oroszországgal szemben, ahogyan orosz diplomaták kiutasítását sem – mutat rá az MTI.

A kárpátaljai magyarokról se feledkezzünk meg

Az ülést követően Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter kijelentette, Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajna erős, stabil és demokratikus ország legyen, kiáll területi egysége és önállósága mellett, ugyanakkor elvárja, hogy tartsa tiszteletben a nemzeti közösségek, köztük a magyar közösség jogait.

Szijjártó Péter a Facebookon közzétett videójában emlékeztetett: „Ukrajnában az elmúlt esztendőkben folyamatosan megsértették a magyar közösség jogait, egyebek mellett a nyelvhasználatot érintően a kultúra, a média, közigazgatás és az oktatás területén. Magyarország »megütközéssel vette tudomásul« a kárpátaljai magyar közösség vezetőivel szembeni megfélemlítő eljárásokat, mint ahogy nem segíti a kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatot az sem, hogy a kettős állampolgársággal rendelkezők felderítésére akciók indultak” – idézi a külügyminisztert az MTI. Szijjártó Péter tájékoztatása szerint a tanácskozás során arra kérte ukrán kollégáját, hogy tartsák tiszteletben a kisebbségi jogokat, és kerüljék a magyar nemzeti közösség olyan módon történő beállítását, mint amely közösség bármifajta veszélyt jelenthetne Ukrajna területi integritására.     

(ntk)

 

Szobastratégák háborúja

Immár negyedik hete tart az orosz csapatösszevonás az ukrán határok mentén, a médiában folytatódik a találgatás Moszkva szándékait illetően.

Mit akarnak az oroszok?

Egyes becslések szerint, ha az eddigi ütemben folytatódik az orosz csapatösszevonás, április végére az ukrán határnál összpontosuló orosz haderő létszáma elérheti a 80 ezer főt. Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint viszont mintegy 100 ezer orosz katona lehet a térségben. Legutóbb ekkora felvonulásra 2014-ben volt példa, s nem tudható, vajon beéri-e ennyivel Moszkva.

Abban egyetértés van szakértői körökben, hogy ha az oroszok nagyszabású invázióra szánják el magukat, az legkorábban májusra várható, miután felszáradt a tavaszi csapadék okozta sár. Az is igaz ugyanakkor, hogy amennyiben Moszkva nyílt háborút tervez, ahhoz az említett 80 ezernél, de akár a 100 ezernél is lényegesen több katonára lenne szükség.

Az ukrán határőrség szerint a határ innenső oldaláról egyelőre nem tapasztalni csapatmozgásokat. Azonban mindenki tudja, hogy adott esetben az ország belsejében állomásozó orosz egységeknek alig néhány órára lenne szükségük, hogy elérjék az ukrán határ vonalát.

Kerülendők az áldozatok

A világsajtó, beleértve az orosz médiát is, változatlan lelkesedéssel ír az orosz támadás lehetséges forgatókönyveiről. Érdekes módon a legkevesebb szó arról a lehetőségről esik, hogy az orosz hadsereg közvetlenül a Donyec-medencében állomásozó ukrán főerők ellen intézne támadást. Ez logikusnak tűnik, hiszen a nyílt összecsapás járna a legnagyobb veszteségekkel mindkét oldalon. Márpedig, állítják egybehangzóan a hozzáértők, néhány hónappal az oroszországi választások előtt Moszkvának sem érdeke egy jelentős véráldozatot követelő háború.

A legtöbbet talán egy, a Krím félszigetről kiinduló támadással foglalkoznak a szobastratégák. Ennek mindjárt több változatáról is olvashattunk a napokban. Az első variáns szerint a támadást a Krím irányából az orosz erők partraszállása kísérné Mikolajiv, Herszon és Zaporizzsja megyékben. A cél a Dnyeper elérése a Krím vízellátásának biztosítása érdekében. Ennek az elképzelésnek az egyik alváltozata szerint Oroszország megkísérelheti egy füst alatt Mariupol, Bergyanszk és Melitopol megtámadásával szárazföldi folyosóval összekötni Oroszországot és a Krímet, miáltal elvágná Ukrajnát az Azovi-tengertől, s részben jelenlegi Donyec-medencei állásainak feladására késztetné az ukrán hadsereget. A harmadik változat az előző elképzeléseknél is vadabb, amennyiben feltételezi, hogy a partra szálló erők, a fenti változatokban szereplő célok elérésén túl – Odesszát és Besszarábiát is bekebelezik, megteremtve a lehetőséget a kapcsolatteremtésre a moldovai Dnyeszter-mellék oroszok által lakott és ellenőrzött területeivel.

Ez már világháború

A totális háború kirobbanását jelentené az a forgatókönyv, amely szerint Oroszország egyszerre támadna északról és délről, miközben a legjelentősebb ukrán erők keleten, a Donyec-medencében vannak lekötve.

Az itteni szakértők váltig azt bizonygatják, hogy az ukrán hadsereg, amely évek óta számít az orosz támadásra, már minden elképzelhető lehetőségre felkészült. Egyesek hozzáteszik, a mintegy 200 ezres ukrán haderő ellen Oroszországnak legalább háromszor ennyi katonát kellene felvonultatnia, az áttörési pontokon pedig ennél is nagyobb túlerőre lenne szükség, amire az oroszok pillanatnyilag nem állnak készen. Ezek a hazafias optimizmustól fűtött nyilatkozatok azonban nem veszik figyelembe egyebek mellett, hogy mekkora az orosz légi fölény, s milyen kártételre alkalmasak a cirkálórakéták. Az optimistáknak persze erre az eshetőségre is van válaszuk, mondván, a nagyhatalmak flottája a Fekete-tenger irányából biztosíthatná az ukrán légteret. Ez azonban már nem egy helyi jelentőségű konfliktus, hanem egy világháború forgatókönyve, s lássuk be, hogy a Nyugat, a NATO egyelőre nincs felkészülve erre a lehetőségre.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a minapi orosz bejelentés, mely szerint 15 hadihajót küldenek a Fekete-tengerre hadgyakorlat céljából, ugyanakkor októberig lezárják a Fekete-tengernek a Krím déli partjai és a Kercsi-félsziget partjai felé eső részét a külföldi hadihajók és az egyéb állami vízi járművek előtt. Ukrajna tiltakozott, az a két amerikai romboló viszont, amely Washington szolidaritását kifejezendő tartott a Fekete-tenger felé, még az orosz bejelentés előtt visszafordult.

(hk)