Biológiai védekezés a varasodás ellen – járható vagy nem járható út?

Az almaültetvény biológiai növényvédelme XX.

2021. április 26., 09:44 , 1054. szám

Az elmúlt hetekben az alma ventúriás varasodását részleteztük cikkeinkben. A fertőzés felismeréséről, a megelőzésről és a biológiai védekezésről írtunk jó néhány cikket, melyek segítségére lehetnek azoknak, akik biológiai növényvédelemben gondolkodnak az almatermesztésben.

Az alma ventúriás varasodása ellen a biológiai védekezés négy területen kínál lehetőséget a fertőzés megelőzésére és kezelésére.

1. A varasodás fejlődését gátló mikroszervezetek. Elmondani is sok, hogy az elmúlt évek során hány kutatást és milyen fejlesztéseket végeztek annak érdekében, hogy valamiképpen visszaszorítsák az alma ventúriás varasodását. Lényegében olyan élő szervezeteket kerestek, amelyek megeszik a ventúriás varasodást, vagy élősködői (parazitái) a fertőző gombának. Kezdetben voltak ígéretes gombafajok, mint például a Cladosporium és a Hyalodendron fajok, de nem hozták el az várt eredményt. Majd az Agaricus bisporus gombafaj került előtérbe. Bár egész évben jól pusztította a varasodás kórokozóját, és mind a laboratóriumban, mind a gyümölcsösben jó eredményeket mutatott, kereskedelmi forgalomba máig nem került. Mivel előállítása költséges, és a kijuttatása is igen problémás az ültetvénybe, a biológiai védekezés e módja zsákutcának tűnik – legalábbis pillanatnyilag. Tehát egyelőre nem számíthatunk olyan mikroszervezetekre, melyek közvetlenül sikeresen felvennék a harcot a varasodással.

2. Lehulló leveleket bontó mikroszervezetek. Korábbi cikkeinkben volt már szó erről a lehetőségről, de lássuk az eljárás lényegét! Természetes lebontó folyamatokba avatkozunk be mesterségesen abból a célból, hogy ősszel a lehullott (esetleg fertőzött) leveleket minél gyorsabban lebontsák a mikroszervezetek, ahogyan azt például a Pseudomonas baktériumtörzs teszi. Ily módon a mikroszervezetek közvetett módon szorítják vissza a varasodás fertőzését az ültetvényben. Mivel a talajban bőségesen találunk lebontó baktériumokat, gombákat stb., csak el kell őket szaporítanunk, hogy gyorsan felfalják a lehullott leveleket, s mire a következő évben a virágzásra kerül a sor (mivel ebben az időszakban a leginkább fertőzőképes a varasodás), a levélmaradványoknak már hűlt helyük lesz. A már részletesen leírt eljárás lényege, hogy nitrogén hatóanyaggal permetezzük le a talajt, úgymond etetjük a mikroszervezeteket, melyek elszaporodva lebontják az elhalófélben lévő növényi részeket. Ez a módszer máig bevált, gyakran alkalmazott eljárás, és bizony, kifejezetten járható út a varasodás megelőzésében.

3. A földigiliszta mint levélbontó élőlény. Mivel a földigiliszta is a növényi részek lebontásával foglalkozik, észszerű gondolat őket is bevetni a varasodás ellen – hisszük mi. Csakhogy a Kárpátalján jellemző kötött, levegőtlen talaj nem igazán tartozik a földigiliszta kedvenc élőhelyei közzé. Ha tömegesen telepítenénk is a gilisztákat az ültetvényeinkbe, azok, bizony, nagy számban elpusztulnának, mivel nem megfelelő számukra az élettér, vagyis nem érnénk el a célt. Jóllehet, egyes országokban alkalmazhatók a giliszták, és 80-90%-os hatékonysággal bontják a lehullott növényi részeket, régiónkban ez nem járható út.

4. Engedélyezett szervetlen hatóanyagok: a réz és a kén. A réz és a kén hatóanyagok alkalmazása, bizony, az egész vegetáció alatt megfelelő védelmet nyújthat ahhoz, hogy a varasodást még a gazdasági kár szintje alatt tartsuk. A biotermesztésben máig csak ez a két hatóanyag engedélyezett a varasodás elleni harcban, mely megoldást jelenthet a termelők számára. E hatóanyagok alkalmazása már kikövezett útnak tekinthető a fertőzés megelőzése és kezelése terén egyaránt.

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza