Kosztolányi Dezső: Anyuska régi képe

2021. május 9., 10:08 , 1056. szám

Anyuska régi képe.

          Jaj, de édes.
Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.
Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.
De dús, komoly haján, bársonyruháján
titkos jövendők szenvedése rezg.
Keze ölében álmodozva nyugszik
karperecek, gyűrűk súlya alatt,
és könnyen az asztalra könyökölve,
feje előrebillen hallgatag.
Oly idegen így. Olyan ismeretlen.
Tündéri ábrándok menyasszonya.
Csak a szeme nevet rám ismerősen,
két mélabús, merengő viola.
Csak kék szemében ismerek magamra,
mely eljövendő álmoktól homályos
s rettegve a bús végtelenbe réved.

 

A lelkem már körötte szálldos.

 

Az Anyuska régi képe A szegény kisgyermek panaszai című Kosztolányi-kötetből való, amely kiadvány igen nagy sikert és hírnevet hozott a szerzőnek. Ennek a nem várt, óriási érdeklődésnek a titkából pedig az is elmond valamit, hogy e versek ma is frissek, érdekesek, olvasmányosak.

Azt a különleges verselési módot érvényesíti bennük a költő, hogy nem teljes egészében egy kisgyermek szempontjai szerint alakulnak. Ezek a költemények a gyermekséget mintha egyszerre vizsgálnák kívülről és egyszerre a gyermek szempontjai szerint. A kicsi emberke „panaszai” egy összetett nézőpont alapján lesznek „panaszok”. És hogy tovább bonyolódjon a dolog, vannak olyan darabok is ebben a kötetben – mint az Anyuska régi képe –, melyek valójában nem is panaszok.

A vers kétségkívül legizgalmasabb vonatkozását az utolsó sora adja meg. „A lelkem már körötte szálldos” verssor azt a különleges titkot fogalmazza meg, hogy lelki énünk alighanem már jóval születésünk előtt megteremtetett. Így látjuk azt a tizenhat esztendős fiatal leányt, akinek félig-meddig gyermeki lelke már vonzza leendő gyermeke lelkét…

Penckófer János