Az oligarchák alkonya

2021. május 19., 14:28 , 1058. szám

Eljárás indult Viktor Medvedcsuk, Vlagyimir Putyin orosz elnök „komája”, amúgy ukrán oligarcha, az Ellenzéki Platform – Az Életért párt politikai tanácsának elnöke, parlamenti képviselő ellen. Egyesek szerint ezzel újabb állomásához érkezett az orosz befolyás felszámolása Ukrajnában, mások viszont az ukrajnai demokrácia felszámolásának soron következő lépcsőfokát látják benne. Mondogatják, Anthony Blinken amerikai külügyminiszter előző heti ukrajnai látogatása alkalmával adta meg a zöld jelzést az oligarchákkal való leszámoláshoz, de azt is beszélik, hogy egyúttal az ukrajnai ellenzékkel való leszámolás is megindult, akár Amerika és Európa áldásával, akár anélkül.

A gyanú

Az eljárás nyilvános szakasza május 11-én kezdődött, amikor jelentették, hogy házkutatást tartottak Viktor Medvedcsuk otthonában és irodájában. Majd a főügyészség közölte, haza­árulással és Ukrajna gazdasági érdekeinek aláaknázásával gyanúsítják az ellenzéki politikust. A gyanúsítást tartalmazó iratokat azonban nem tudták átadni a képviselőnek, mivel sehol nem találták. A nemzeti-kormánypárti média mindjárt felvetette, nem zárható ki, hogy az oligarcha elmenekül az országból. Medvedcsuk azonban még aznap este közleményben tagadta az ellene felhozott vádakat, egyben tudatta, hogy az országban tartózkodik, és nem áll szándékában kibújni az eljárás alól.

Sokak legnagyobb meglepetésére másnap, május 12-én a politikus valóban megjelent a főügyészségen, ahol átvette a meggyanúsításáról szóló iratokat. Kihasználva az alkalmat közölte a fogadására összegyűlt újságírókkal, hogy az ellene indított eljárást „politikailag motiváltnak” tekinti.

A bíróságon

Az igazi színjátékra azonban a következő napon, május 13-án került sor.

Kijev Pecserszk kerületi bíróságának döntenie kellett, előzetes letartóztatásba helyezi-e az ország legnagyobb ellenzéki pártjának egyik vezetőjét, a parlament második legnagyobb frakciójának befolyásos képviselőjét. A preventív intézkedés alkalmazását indítványozó ügyészség egyben elképesztően hatalmas összeg, 300 millió hrivnya óvadék kiszabására kérte a bíróságot.

Az ügyész részletesen ismertette a gyanút, miszerint Medvedcsuk megpróbált átjátszani Oroszországnak egy, a Krím félsziget partjainál elterülő kőolaj- és gázlelőhelyet, amelynek felderítésére még 2012-ben kapott engedélyt a vele kapcsolatba hozott vállalat. Az oligarcha állítólag 2015-ben, vagyis a Krím félsziget megszállása után nem sokkal tárgyalt az orosz illetékesekkel ennek a cégnek az oroszországi újrajegyzéséről és a lelőhely kitermeléséről. Az ügyészség szerint a gyanúsított ezzel hozzásegítette Oroszországot a lelőhely megkaparintásához, miáltal 39 milliárd hrivnya (ennyire becsülik a lelőhelyről kitermelhető energiahordozók értékét) kár érheti Ukrajnát. Emellett azt is felróják az ellenzéki politikusnak, hogy még tavaly információkat adott át Oroszországnak egy titkos ukrán alakulatról.

Bizonyíték helyett becsületszó?

Szót kapván Medvedcsuk ügyvédei rámutattak, hogy a Büntető törvénykönyv 438. cikkelye, amellyel az ügyészség hozakodott elő, a megszállt területek kifosztását rendeli büntetni, de nem mellékelték a Medvedcsuk által Ukrajnának okozott állítólagos kár mértékét alátámasztó szakértői véleményt, ami arra vall, hogy valójában nem történt károkozás. Az okozott kár mértéke a bírót is érdekelte, aki felhívta az ügyész figyelmét, hogy adott esetben a kitermelhető nyersanyagok értéke nem azonos az okozott káréval. Az ügyész elismerte, hogy nem készült szakértői vélemény a kárról.

Az ügyésznek azt sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a szóban forgó vállalatot valóban Medvedcsuk irányítja. A védelem egyben kétségbe vonta, hogy a gyanúsított megállapodott volna az orosz hatóságokkal, mondván, az ügyész maga jelentette ki, hogy az ukrán képviselő ügyfelei, akikkel állítólag egy cég újrajegyzéséről beszélt telefonon, „azonosítatlan személyek” voltak.

Legalább ennyi kérdés merült fel a másik vádponttal kapcsolatban is, mely szerint Medvedcsuk tudomást szerzett egy titkos ukrán alakulat állomáshelyéről, s ezt az értesülést továbbította a Moszkvában tartózkodó Tarasz Kozaknak, aki viszont átadta az információt az orosz hatóságoknak. A védelemnek ez ügyben mégis alig volt teendője, hiszen maga Vjacseszlav Pidpalij bíró jelentette ki, hogy az ügyészség nem bocsátott rendelkezésére semmilyen bizonyítékot, amely alátámasztotta volna a gyanút. Az ügyész jelezte, hogy a szóban forgó információk titkosak. Mire a bíró megkérdezte: valóban arra kérik őt, higgye el „becsületszóra”, hogy a gyanú megalapozott?

Ezek után az ügyész indítványozta a gyanúsított előzetes letartóztatásba helyezését, amit azzal indokolt, hogy – tekintettel a vádak súlyosságára – Medvedcsuk szökést kísérelhet meg, illetve befolyásolhatja a tanúkat, bizonyítékokat rejthet el. Ami az elképesztő összegű óvadékot illeti, kifejtette, hogy a gyanúsított tehetős ember.

Az ügyvédek emlékeztettek, hogy védencük önként jelent meg a főügyészségen és a bíróságon, bár tudható volt, hogy mivel gyanúsítják, ráadásul az ügyészség semmivel sem támasztotta alá azt az állítását, hogy a gyanúsított befolyásolhatja a tanúkat. Ezenkívül, mutatott rá a védelem, a hatóságok semmit sem foglaltak le a Medvedcsuk otthonában tartott többórás házkutatás során, vagyis nem tudni, milyen bizonyítékok elrejtésétől tart az ügyészség. Emellett rámutattak, hogy a gyanúsított vagyonát még februárban szankciókkal sújtották, így nem rendelkezik azzal, s nem áll módjában letenni az óvadékot.

Végül a bíróság meghozta döntését: nem adott helyt az ügyészség indítványának, s az előzetes letartóztatás helyett preventív intézkedésként házi őrizetet rendelt el. A határozat értelmében Medvedcsuk július 9-ig nem hagyhatja el lakóhelyét.

A hatalom veresége

Az ellenzéki média a tárgyalást és annak kimenetelét több okból is a hatalom vereségeként könyvelte el. Egyes vélemények szerint Zelenszkij elnök és környezete nem is számított a tárgyalásra, úgy kalkulálhattak, hogy Medvedcsuk már a gyanúsítás hírére elmenekül az országból, ami komoly csapást mért volna az ő és pártja ukrajnai megítélésére. Miután ez nem következett be, az lehetett a cél, hogy előzetes letartóztatásba helyezzék és elszigeteljék az ellenzéki politikust. Mivel Ukrajnában a bírósági szakasz előtti vizsgálat akár évekig is eltarthat, Medvedcsukot hosszú időre „kivonták volna a forgalomból”.

Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a jelek szerint Volodimir Zelenszkij elnök és környezete egyelőre nem uralják teljes egészében az igazságszolgáltatási rendszert. Így egyfelől nem áll módjukban tetszés szerint bárkit börtönbe csukatni, másfelől rövidesen tárgyalni fogja a bíróság a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) által az ellenzéki tévécsatornákkal és vállalkozókkal, politikusokkal szemben bevezetett szankciókkal kapcsolatos fellebbezéseket, s ezek után már nem egyértelmű, hogy milyen határozatokra számíthatunk – mutat rá a strana.ua.

Az ügyészség azonnal jelezte, fellebbezni fognak a Medvedcsuk ügyében született bírósági határozat ellen. Kérdés, vajon találnak-e olyan bírát Ukrajnában, aki ezek után mégis fogházba juttatja Medvedcsukot – természetesen a demokrácia nagyobb dicsőségére.

„Mínusz Medvedcsuk”

Volodimir Zelenszkij meglehetősen cinikusan reagált a Medvedcsuk ellen folyó eljárásra. A focus.ua portálon megjelent írásában eredményként könyvelte el, hogy évek óta először nem nőtt, hanem csökkent az oligarchák száma Ukrajnában. „Mínusz Medvedcsuk” – írta. Megjegyzése igen furcsán hatott annak fényében, hogy az ellenzéki politikust még egyetlen bíróság sem ítélte el. „Lesznek még ilyen mínuszok, amíg valamennyi oligarchából nem válik egyszerűen jelentős üzletember” – tette egyértelművé a hatalom szándékát az államfő.

Olekszij Danyilov, az RNBO titkára ennél is messzebbre ment. Szavik Suszter A szólás szabadsága című műsorában azt mondta, nem kizárt, hogy amennyiben elítélik Viktor Medvedcsukot, el lehet majd cserélni őt oroszországi börtönökben fogva tartott ukránokra. „Ezt a döntést Ukrajna elnöke hozza meg. Úgy gondolom, hogy ha lesz rá lehetőség, akkor szívesen megtesszük ezt” – tette hozzá.           

(ntk)

A Medvedcsuk-jelenség

Az elmúlt napokban úgy alakult, hogy Viktor Medvedcsuk lett Ukrajnában a Volodimir Zelenszkij-féle hatalommal szembeni ellenállás „arca”, megtestesítője, frontembere stb. Pedig Kárpátalján nem éppen a demokrácia mártírjaként ismerhetik őt az emberek – függetlenül attól, hogy ukránok-e vagy magyarok, nacionalisták, „szeparatisták” vagy „oroszbarátok”.

Az idén 67 éves Viktor Medvedcsuk ügyvédként kezdte pályafutását még a szovjet időkben. Az MTI szerint felróják neki, hogy Vaszil Sztusz ismert emberi jogi aktivista, költő kijelölt védőjeként 1980-ban a legszigorúbb büntetést kérte védencére, akit tíz év büntetőtáborra ítéltek.

Medvedcsuk 1998–2004 között az Ukrán Egyesített Szociáldemokrata Párt (SZDPU(o)) elnöke volt, amely Leonyid Kucsma elnökségének utolsó éveiben a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkezett. Emellett hatalmas befolyásra tett szert 2002–2005 között Kucsma elnöki adminisztrációjának vezetőjeként.

Az SZDPU(o) viselt dolgaira már csak azért is jól emlékezhetünk, hiszen a magyar többségű, 72. számú, Beregszász központú egyéni választókerületben rendezett utolsó parlamenti választások eredményeként Gajdos István, az UMDSZ akkori elnöke éppen ennek a pártnak a színeiben lett parlamenti képviselő. Úgy hat évvel később az Európai Emberi Jogi Bíróság kimondta, hogy törvénytelenül vették el a választási győzelmet Kovács Miklóstól, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség akkori elnökétől. A „narancsos forradalomhoz” vezető választási anomáliákat a 2004. évi elnökválasztás alkalmával szintén Medvedcsukkal hozták összefüggésbe a nemzeti erők, bár megjegyzendő, hogy ezért soha nem kellett bíróság elé állnia.

A nemzeti-nacionalista ellenzék nem tudja elnézni neki, hogy 2004-ben, hatalma csúcsán lányát, Darját Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szvetlana Medvegyeva, az orosz elnöki hivatal akkori vezetőjének felesége tartotta a keresztvíz alá a szentpétervári Kazanyi székesegyházban. Azóta politikai ellenfelei Putyin komájaként emlegetik.

A „narancsos forradalom” után háttérbe vonult, de az utóbbi években újra előtérbe került a Moszkva-barát politikusok által létrehozott Ellenzéki Platform – Az Életért párttal, amely egyes elemzők szerint mostanra komoly riválisa lett Volodimir Zelenszkij elnök pártjának. Támogatottsága a nemzeti beállítottságú választók körében a „narancsos forradalom” óta egyfolytában a béka feneke alatt van, ám az ukrán társadalom tragikus megosztottsága újra a politikai élet meghatározó alakjai közé emelte őt.    

(hk)