Nagy Gáspár: A Grund porába
Boka János
a nagy BOKA
értette-e
hogy érte is…
történt minden
miatta is
amikor nemecsek e.
a GRUND porába írta
bizonyos
vörösingeseknek:
„kéz
kezet
mos
kézfogást mos el
mi – már
nem fogunk kezet
s o s e m”
majd szálkás
farakásokat
számolt szabad
ujjain s aztán
fűrész fejsze járt
és micsoda füst
a csupa kisbetűs
közlegény után!
Milyen gazdag otthon a mi csodálatos nyelvünk! Egyszerűen elkápráztató, hányféle színe, hangulata, jelentésárnyalata, -átvitele és képzettársítása létezik egy-egy jól ismert szavunknak.
Például Nagy Gáspár neve közelében, hogyha felbukkan a „Grund” és a „vörösingesek” szavunk, nemcsak Molnár Ferenc lélekemelő regényének, A Pál utcai fiúknak a hazaszeretetét kezdjük megkülönböztetni azokétól, akik az ő „országukra” törtek, hanem azonnal meglátjuk a nagyjából tizenötmilliós lélekszámú „Grundunk” őrzőivel szemben föllépő mai „vörösingeseket” is. Mert ezt a szembenállást bizony meg lehet pillantani akkor is, ha a régi vörös helyett ma már egy annál sokkal színesebb „ing” divatja járja.
De az itt olvasható Nagy Gáspár-vers igazán finom jelentésutalása talán a Grund felejthetetlen hősének, a legalább tábornoki rangot érdemlő, de mégis csak „közlegény” Nemecsek Ernőnek abban a porba írt üzenetében rejlik, hogy „a kéz kezet mos, kézfogást mos el, mi már nem fogunk kezet sosem”. Mert a titkos lepaktálás, háttérmegegyezés egyenlő Grund-ország elárulásával.
A vers záró részének láttató képe komoly figyelmeztetés: a mindenkori „vörösingesekkel” folytatott háború igazi győztese könnyen lehet egy jóval nagyobb – mondhatni: világformáló – erő, amire itt a „fűrész” és a „fejsze” szó utal, illetve a „füst”, amely elboríthatja ezt az imádott „Grundot”…
Penckófer János