Nagy Gáspár: A Grund porába

2021. július 4., 11:09 , 1064. szám

Boka János

a nagy BOKA

értette-e

hogy érte is…

történt minden

miatta is

amikor nemecsek e.

a GRUND porába írta

bizonyos

vörösingeseknek:

„kéz

        kezet

                mos

kézfogást mos el

mi      –     már

nem fogunk kezet

    s o s e m”

majd szálkás

farakásokat

számolt szabad

ujjain s aztán

fűrész fejsze járt

és micsoda füst

a csupa kisbetűs

közlegény után!

 

Milyen gazdag otthon a mi csodálatos nyelvünk! Egyszerűen elkápráztató, hányféle színe, hangulata, jelentésárnyalata, -átvitele és képzettársítása létezik egy-egy jól ismert szavunknak.

Például Nagy Gáspár neve közelében, hogyha felbukkan a „Grund” és a „vörösingesek” szavunk, nemcsak Molnár Ferenc lélekemelő regényének, A Pál utcai fiúknak a hazaszeretetét kezdjük megkülönböztetni azokétól, akik az ő „országukra” törtek, hanem azonnal meglátjuk a nagyjából tizenötmilliós lélekszámú „Grundunk” őrzőivel szemben föllépő mai „vörösingeseket” is. Mert ezt a szembenállást bizony meg lehet pillantani akkor is, ha a régi vörös helyett ma már egy annál sokkal színesebb „ing” divatja járja.

De az itt olvasható Nagy Gáspár-vers igazán finom jelentés­utalása talán a Grund felejthetetlen hősének, a legalább tábornoki rangot érdemlő, de mégis csak „közlegény” Nemecsek Ernőnek abban a porba írt üzenetében rejlik, hogy „a kéz kezet mos, kézfogást mos el, mi már nem fogunk kezet sosem”. Mert a titkos lepaktálás, háttérmegegyezés egyenlő Grund-ország elárulásával.

A vers záró részének láttató képe komoly figyelmeztetés: a mindenkori „vörösingesekkel” folytatott háború igazi győztese könnyen lehet egy jóval nagyobb – mondhatni: világformáló – erő, amire itt a „fűrész” és a „fejsze” szó utal, illetve a „füst”, amely elboríthatja ezt az imádott „Grundot”…

                Penckófer János