The Queen’s Gambit – A vezércsel

A vezércsel Walter Tevis 1983-as azonos című regénye alapján készült. Nem a sakk a legfontosabb eleme a minisorozatnak, hanem egy különc lány nem mindennapi felnevelkedését látjuk. A vezércselben a sakk mellett egyenrangú szerepet kap a hősnő – anyja és az őt kislányként befogadó árvaház által – traumatizált gyermekkora, kapcsolatépítési és szociális nehézségei, divat iránti fogékonysága, kőkemény függőségei, valamint a nők XX. századi emancipációjának kérdése. Egyik említett területre sem helyez ugyanakkor túlságosan nagy figyelmet a forgatókönyv. Minden témát éppen annyira érint a sorozat, amennyire az a hősnő szempontjából fontos. Amihez a hét epizód alatt igazán közel kerülünk, az egy kivételes személy különleges látásmódja a világról, az emberi kapcsolatokról és egy játékról.

Rögtön az első részekben tetszetős, hogy az árvaházat, ahová Beth Harmon kerül, az alkotók nem mutatják minden ízében rideg intézménynek. Amikor Beth kiszabadul az ódon épületből, a legmeglepőbb, legszokatlanabb örökbefogadás-történet bontakozik ki. Ezen állomások közben ismerjük meg a rendkívül zárkózott zseni lelki világát. Nem vonta el az alkotók figyelmét a szükségesnél nagyobb mértékben Beth sportpályafutása sem. Ennek jegyében a sorozatos sikerek közepette nem hagyják meg őt az örök csodagyerek állapotában: helyette egy lassan felcseperedő lányt látunk, aki fokozatosan ismerkedik a külvilággal, és lassan környezete is megszokja őt. A rögtön csúcsra törő géniusz képe helyett a mindennapos versenyek mókuskerekébe kerül a hősnő, ami mellett több idő jut magánéletének bemutatására. A személyes szál előtérbe helyezése és az összes többi téma csupán időleges érintése miatt a sorozat első fele az, aminek a során jobban elmerülhetünk a főhős lelki világában. Sajnos A vezércsel második fele már közel sem ennyire izgalmas, mert egyre kiszámíthatóbbá válik Beth viselkedése. A főhős személye és lelki világa helyett általánosságban az önpusztítás,   valamint a függőségek kerülnek a középpontba.

Ritka és megmagyarázhatatlan pillanat, amikor egy alkotás pont jókor és jó helyen debütál, és azonnal fanatikussá teszi közönségét. Ez történt A vezércsel esetében: valóságos sakkláz alakult ki hatására. Scott Frank és Allan Scott minisorozata ugyan – főleg a finálé tekintetében – kissé túlértékeltnek tűnik, ám az első epizódok egy misztikus-fantasztikus világot tártak fel a közönség előtt, amibe könnyű beleszeretni. A Netflix sorozata nem kizárólag Beth Harmon párját ritkító pályafutására koncentrál, hanem teljesen autonóm történetet mesél el egy lányról. Anya Taylor-Joy alakítása kissé kiegyensúlyozatlan, néhol sziporkázik, máskor túlságosan minimalista eszközökkel játssza a magányos nő szerepét, a brit–argentin származású színésznő karakterében tökéletes választásnak bizonyult a főszerepre. A vezércsel esetében valahogy minden összeállt a sikerhez. Már csak azért izgulhatunk, hogy ne rontsák el egy teljesen fölösleges második évaddal ezt a gyönyörű, kerek történetet, melynek a végén egy ember révbe ért.

A Netflix egyik legnézettebb minisorozata az IMDb-n 8,6-es értékelést kapott. Melegen ajánlott a sakk szerelmeseinek, de véleményem szerint mindenki talál benne számára kedvelni valót. Jó szórakozást kívánok hozzá!

FS