Készül a kisebbségellenes kisebbségi törvény

A Legfelső Tanács talán leghosszabb nevű bizottságának (Ukrajna Legfelső Tanácsának az emberi jogokkal; Donyeck és Luhanszk megyék ideiglenesen megszállt területeinek, a Krím Autonóm Köztársaságnak és Szevasztopol városának megszállás alóli felmentésével és újraintegrálásával; a nemzeti kisebbségek és nemzetiségek közötti kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó bizottsága) honlapján megjelent az Ukrajna nemzeti közösségeiről szóló törvény tervezete. Ez a törvényjavaslat lenne hivatott felváltani A nemzeti kisebbségekről szóló, még 1992-ben elfogadott, elvben máig hatályos törvényt. Bizonyára a szakértők is megosztják majd a véleményüket a téma iránt érdeklődőkkel, de addig is, amíg erre sor kerül, olvasóink figyelmébe ajánlunk egy kis ízelítőt a dokumentum rendelkezéseiből a teljesség igénye nélkül.

„Alkalmatlan”

A tervezet előszavából kitűnik, hogy azt a szóban forgó parlamenti bizottság készítette elő a Külügyminisztérium, valamint az Elnöki Hivatal közreműködésével. Megtudhatjuk továbbá, hogy a figyelmünkbe ajánlott dokumentum az eredeti szövegnek a kormányhivataloktól és a nemzeti kisebbségek civil szervezeteitől beérkezett javaslatoknak és észrevételeknek, valamint a kérdésről rendezett társadalmi vita eredményeinek figyelembevételével átdolgozott változata.

A tervezet fontosságát jelzi, hogy azzal kapcsolatban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség közös nyilatkozatban foglalt állást. Megállapítják egyebek mellett, hogy „a rendelkezések jelentős részének deklaratív stílusa, valamint a fogalmi bizonytalanság alkalmatlanná teszi a javasolt normatív szöveget arra, hogy jogi dokumentumként alkalmazzák a gyakorlatban a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére”.

Hozzáteszik, „joggal állíthatjuk, hogy a törvénytervezetben sérülnek a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatáshoz és szabad anyanyelvhasználathoz való jogainak érvényesítésére vonatkozó alkotmányos normák, valamint, hogy sérül az Alkotmány a már létező jogok és szabadságjogok új törvények elfogadásakor történő korlátozására vonatkozó tilalmat illetően”.

Hová lett a kisebbség fogalma?

Első pillantásra szembetűnő, hogy a szerzők munkájának eredményeként szinte kő kövön nem maradt a kisebbségekről rendelkező előző jogszabályból. Olyannyira, hogy jobbára még a kisebbség szó is eltűnt a szövegből, nemzeti kisebbségek helyett bevezetik a nemzeti közösségek fogalmát. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy az ukrán hatalom ezzel a trükkel talán megpróbál kibújni a nemzeti kisebbségek vonatkozásában szerződésekben vállalt kötelezettségeinek teljesítése alól.

A tervezet 6. cikkelye értelmében a nemzeti közösségekhez tartozó személyek jogai és szabadságai minden nemzeti közösséghez tartozó személynek azt a jogát jelentik, hogy megőrizze és fejlessze a nyelvi, kulturális és vallási identitását az oktatáshoz való jog, az egyesülési szabadság, az információszabadság, a képviseleti szervek megválasztásában való, más polgárokkal egyenlő részvétel révén, valamint a nemzeti kultúra és hagyományok (szokások) megőrzésének és fejlesztésének jogát, továbbá az egyéb jogok és szabadságok gyakorlását identitásuk megőrzése és védelme érdekében.

A jogalkotó sem itt, sem a továbbiakban nem tesz említést a nemzeti közösségeket megillető kollektív jogokról, holott azokat – még ha igen kezdetleges formában is – nem tagadta meg az őshonos népektől.

Figyelmeztetés a kisebbségeknek?

A 7. cikkely 1. pontja kimondja, a nemzeti közösségekhez tartozó személyek gyakorolhatják az e törvényben biztosított jogokat, és élhetnek az általa garantált szabadságokkal külön-külön és együttesen a nemzeti közösségek más képviselőivel Ukrajna egész területén. A 2. pont ugyanakkor kiköti, hogy „a nemzeti közösségekhez tartozó személyeknek jogaikat és szabadságaikat gyakorolva szigorúan be kell tartaniuk Ukrajna törvényeit” – mintha a kisebbségi amolyan potenciális törvényszegő lenne, akit külön figyelmeztetni kell, hogy rá is vonatkoznak az ország törvényei. Arról nem is szólva, hogy A nemzeti közösségekről szóló törvény is ukrán jogszabály, amelyet majdan a parlamentnek kell elfogadnia, akárcsak az összes többit. Netán a jogalkotó azt kívánja sugallni, hogy a kisebbségi törvényben biztosított jogok gyakorlásával megsérthetünk más jogszabályokat? Vagy azt állítja, hogy Ukrajna bármely törvénye – az Alkotmányon kívül természetesen – felülírhatja a nemzeti közösségekről szólót, s így az csak addig alkalmazható, amíg nem ellenkezik valamelyik felette álló jogszabállyal, például az oktatási törvénnyel vagy a nyelvtörvénnyel?

„Többes” identitás

Meglehetősen zavaros a 8. cikkely is. Az első pont szerint „mindenkinek joga van szabadon és önállóan eldönteni, hogy mely nemzeti közösséghez, esetleg több nemzeti közösséghez tartozik. Senkit nem lehet kényszeríteni, hogy kinyilvánítsa a nemzeti közösséghez való tartozását, kivéve, ha erre a cselekményre az ettől függő jogok gyakorlásához van szükség”. Itt mindjárt két probléma is felmerül: vajon miként szándékoznak nyilvántartani a nemzetiségieket, illetve mihez kezdenek a magukat több nemzeti közösséghez tartozónak vallókkal, őket miként „könyvelik el”, például népszámlálás alkalmával? Hallhattunk róla, Szlovákiában hasonló helyzetben problémákat okoz a „többes identitás”.

Alkotmányos jogokat korlátoz?

„Mindenkinek joga van a részvételre a nemzeti közösségek társadalmi egyesületeinek létrehozásában és tevékenységében a nemzeti közösségek érdekeinek kifejezése, védelme és előmozdítása érdekében, az ukrán társadalomba való teljes integrációjuk biztosításával” – fogalmaz a 9. cikkely. Bár úgy tűnhet, hogy egy újabb lehetőséget biztosít számunkra a törvény, valójában korlátozza az Alkotmányban rögzített jogainkat.

Például az alaptörvény 36. cikkelye kimondja, hogy „Ukrajna állampolgárainak joguk van az egyesülés szabadságához politikai pártokban és az állami szervezetekben, hogy gyakorolják és megvédjék jogaikat és szabadságaikat, valamint érvényt szerezzenek a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb érdekeiknek, kivéve a törvény által a nemzetbiztonság és a közrend, a közegészségügy vagy más emberek jogainak és szabadságainak védelme érdekében törvényben meghatározott korlátozásokat”. Az ukrán polgároknak tehát nincs szükségük a többségi nemzet külön engedélyére, hogy jogaik védelme érdekében szervezeteket hozzanak létre, miközben úgy tűnik, a jelen tervezet alig burkolt formában korlátozni igyekszik ezt a jogunkat azzal, hogy a cikkely végére odabiggyeszti „az ukrán társadalomba való teljes integrációjuk biztosításával” kifejezést. Azt ugyanis nem rögzíti a tervezet, vajon ki és minek az alapján lesz hivatott eldönteni, mikor sérti meg egy nemzeti közösséghez tartozó személy ezt az értelmezhetetlen rendelkezést. Arról nem is szólva, hogy legalábbis gyanús, vajon mit érthet a jogalkotó a teljes integrálásunkon az ukrán társadalomba.

A felesleges törvény

A nemzeti közösségek nyelveinek használatáról rendelkező 11. cikkely is azok közé tartozik, amelyek szűkítik az Alkotmány és a jelenlegi kisebbségi törvény által biztosított jogainkat. Az 1. pont például megállapítja, hogy „minden nemzeti közösséghez tartozó személynek joga van szabadon és akadálytalanul használni közösségének nyelvét a magánéletben és nyilvánosan, szóban és írásban, olyan keretek között, amelyek nem mondanak ellent Ukrajna jogszabályainak”. A jogalkotó arroganciából vagy tudatlanságból fakadó gátlástalansága ezen a ponton egyenesen megdöbbentő, hiszen nyíltan alárendeli a nemzetiségi közösségekhez tartozók anyanyelvhasználati jogait más jogszabályoknak, például Az ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról szóló törvénynek. Ezek után semmi értelme a törvény 4. cikkelyének, amely garantálja az anyanyelvünk használatához való jogunkat.

A hippokratészi esküt is felülírja

A 11. cikkely 2. pontja szerint a nemzeti közösségek képviselőinek nyilvános rendezvényei, így a találkozók, konferenciák, gyűlések, kiállítások, tanfolyamok, szemináriumok, tréningek, megbeszélések, fórumok stb. a nemzeti közösségek nyelvein bonyolíthatók le. A 3. cikkely viszont kiköti, hogy a kulturális, szórakoztató rendezvényekhez, ha azokat a nemzeti közösség nyelvén rendezik, a szervezőnek ukrán fordítást, szinkront stb. kell biztosítania. Képzeljék el, hogy például Az ember tragédiája kárpátaljai előadásához a jövőben ukránra kellene fordítani Madách Imre drámáját…

Különösen cinikus a 6. pont, amely kimondja, hogy a nemzeti közösséghez tartozó személy kérésére a nemzeti közösség nyelve alkalmazható segítségnyújtáshoz, ideértve a sürgősségi ellátást is, amennyiben ez „elfogadható” (!) lesz a segítségnyújtók számára. Vagyis könnyen ellátatlanul maradhat a magyar beteg, ha nem tud megfelelően ukránul, orvosa pedig nem kíván megszólalni magyarul. Így írják felül az ukrán törvények még a hippokratészi esküt is.

Búcsú a magyar feliratoktól?

A 11. cikkely 7–10. pontjai értelmében arra lehet számítani, hogy eltűnik a magyar nyelvű feliratok többsége Kárpátaljáról. A jogszabály értelmében ugyanis csak az adott kistérség önkormányzatának határozatával lehetne az államnyelven íródott feliratot a nemzeti közösség nyelvére lefordítva is kifüggeszteni a hivatalos intézményekre, a települések határában. De még az üzletek, szolgáltatóipari egységek, a nem állami intézmények feliratainak és a hirdetéseknek a nyelve is az önkormányzat összetételétől és jóakaratától függne. Ez egyben azt is jelentené, hogy amint megszűnik magyar többségűnek lenni valamelyik önkormányzat, azon nyomban megszűnhet a magyar feliratozás. Az állam ugyanis semmilyen garanciát nem kíván vállalni ezen a területen.

A 11. pont szerint „megengedhető” a kétnyelvű választási anyagok (államnyelv + fordítás a nemzeti közösség nyelvén) terjesztése azokon a településeken, amelyek „a nemzeti közösségekhez tartozó személyek által hagyományosan lakottak, vagy ahol a lakosság jelentős részét teszik ki”. Pontos lakosságarányt azonban ebben az esetben sem határoz meg a jogalkotó, vagyis lényegében a hatóságoktól teszi függővé ennek a lehetőségnek az alkalmazását.

A fentiekből is kitűnik, a kárpátaljai magyar kisebbség képviselőinek a parlamenti bizottság tagjaival folytatott májusi ungvári egyeztetése alkalmával megfogalmazott észrevételei jobbára leperegtek az ukrán politikusokról, mint kutyáról a víz. Félő, hogy az egyeztetési színjátékot követően egy minden ízében kisebbségellenes törvénnyel „lepnek meg” bennünket a honatyák.

(ntk)