Gazdaság: Vírus után infláció

Már megint emelkednek az árak. Nem fontos, hogy ezt most éppen az infláció teszi vagy valami egészen más. A lényeg, hogy a pénzünk egyre kevesebbet ér, holott ugyanannyit kell dolgoznunk érte vagy még többet (már ha van munka). Az év eleje óta egyre gyorsul ez a folyamat, és még nem látni a végét – derül ki az UNIAN hírügynökség összeállításából. A koronavírus után újabb nehézségekkel kell szembenéznünk.

Ha a csupasz számokból indulunk ki, a helyzet nem annyira vészes, vagy legalábbis volt már sokkal rosszabb is. Az Állami Statisztikai Szolgálat adatai szerint a fogyasztói árak emelkedése júniusban nem gyorsult, maradt a májusi 9,5%-os szinten. Csakhogy már ez a félévi 9,5% is jóval több, mint az egész évre beígért 7,3%, és még több, ha az év eleji 6,1%-hoz hasonlítjuk.

A kormány és az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) előrejelzései szerint az infláció ugyan rövidesen meghaladhatja a 10%-ot, az év második felében azonban lassú csökkenésnek indul. A célként kitűzött 5%-os éves infláció viszont így is legfeljebb 2022. második felére érhető el, ami az élelmiszerárak alakulásában is éreztetni fogja a hatását. Vagyis nem vagyunk még túl a nehezén.

Tavasszal, nyár elején az étolaj borzasztott el mindenkit, amely egy év alatt körülbelül 80%-kal drágult. A szakértők az idei jó napraforgótermésre számítva azt mondják, ősz elejére akár 5–10%-kal is csökkenhet az olaj ára, úgyhogy nem érdemes most a további drágulástól tartva nagyobb készleteket felhalmozni.

Van azonban úgy, hogy a szakértők is tévednek. Vegyük például a cukrot, amelyből meglepő módon hiány alakult ki Ukrajnában, minek következtében mintegy 70%-kal szökött fel az ára néhány hónap alatt. Azt hallottuk, hogy az ár stabilizálására növelték a behozatalt, ami idővel megoldja a problémát. Erre azonban még várni kell.

Ezenkívül júniusban 16%-kal nőtt a kenyér ára, 12,5%-kal a tojásé, 10,4%-kal a húsé, 9%-kal a száraz tésztáké. Azt mondják, mindez elsősorban a gabonafélék (beleértve a takarmánynak valót is) drágulásának tudható be. Emellett a hús árának emelkedésében közrejátszott a szarvasmarha- és a szárnyasállomány csökkenése, ami a tejtermékekre is hatással volt. Egyedül a sertés- és a bárányállományban mutatkozik némi növekedés, de alig hisszük, hogy ezt bárki észrevette volna a disznóhús árán.

Csak az idényzöldségek és a gyümölcsök ára esett vissza valamelyest, kb. 10-11%-kal, ahogyan az ilyenkor természetes. De ne vegyünk rá mérget, hogy ez mindenkinek feltűnt. A városban nyugdíjból élők például aligha engedhetik meg maguknak, hogy 40–60 hrivnyáért vegyék a cseresznye, a barack kilóját – és nem primőrökről beszélünk! Ez még az átlagfizetésből élőknek is sok. Aki a zöldségesnél vagy a piacon vásárol, annak tapasztalnia kellett, hogy néhol drágultak egyes zöldségek. Júniusban például országosan 13%-kal lett drágább a hagyma, 20%-kal a cékla, közel 30%-kal a sárgarépa.

És akkor a közüzemi szolgáltatásokról még nem is beszéltünk. A nyár első hónapjában 36,4%-kal nőtt a lakbér, drágult a víz, a villamos energia, a földgáz és a többi tüzelőanyag. Mindezt alapvetően annak tudhatjuk be, hogy 175,3%-kal nőtt a földgáz és 36,6%-kal a villamos energia ára. Drágult a közlekedés is. Főként azért, mert 34,7%-kal került többe az üzemanyag, s 11,1%-kal kellett többet fizetni a vasúti menetjegyekért.

Az NBU a vártnál nagyobb inflációt elsősorban az élelmiszerek és az energiahordozók árának világszerte tapasztalható növekedésével magyarázta, továbbá a fokozott kereslettel és a vállatoknak többek között a magasabb bérek miatt növekvő termelési költségeivel. Az olvasó joggal kérdezhetné, miért érte meglepetésként a kormányzatot az infláció, amikor maguk döntöttek tavaly a minimálbér újabb emeléséről anélkül, hogy annak meglettek volna a gazdasági alapjai. Mindannyian tudjuk, hogy az efféle kérdésekre soha nem érkezik értékelhető válasz.

Tegyük hozzá azért, hogy az infláció most a világ legtöbb országában helyi csúcsokat döntöget. A pénzromlás az elhúzódó világjárvány egyik nem kívánt következményének bizonyult. Ráadásul hosszabb távon legalább annyira pusztítónak bizonyulhat az átlagember számára, mint maga a vírus.

Mindenesetre az Ukrán Nemzeti Bank a napokban 8%-ra emelte az alapkamatot, és szigorította a monetáris politikát. Az ilyen intézkedések rendszerint meg szokták fékezni az inflációt, de önmagukban aligha lesznek elégségesek. Szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az inflációt részben „importáljuk”, s nemcsak a külföldi árucikkekkel, hanem a határon túl vásárolt energiahordozókkal is.

Egyelőre a magas világpiaci nyersanyag- és élelmiszerárak ellenünk dolgoznak. Addig például, amíg egy liter olaj többe kerül külföldön, mint a hazai piacon, aligha lehet bárkit rávenni, hogy itthon adja el olcsóbban a portékáját. Így viszont az üzleteink polcai vagy üresek maradnak, vagy csak igen drágán jutunk hozzá bizonyos termékekhez. Egyébként az élelmiszerek drágulása nem mondható új jelenségnek, kb. 8-10 hónapja tapasztalható az árak lassú emelkedése világszerte. Szerencsére úgy tűnik, a folyamat lassan megtorpan, akár a visszájára is fordulhat.

A földgáz drágulásának megtorpanását viszont csak remélhetjük egyelőre. Ami pedig a kőolajat illeti, tekintve, hogy a járvány után helyreálló termelés napjainkban világszerte egyre több energiahordozót igényel, aligha kezd csökkenni mostanában az ára. Ebből következőleg azon sem csodálkozhatunk, ha ősszel, a fűtési idény kezdetével ismét drágulni fog a gáz, a villamos energia és minden egyéb energiaigényes szolgáltatás, mint például a közlekedés.

És ha mindez nem lenne elég, azt mondják, manapság még az is gond, hogy „a világ tele van pénzzel”, mert a fejlett országok jegybankjai hitel- és segélyprogramokkal igyekeznek életet lehelni gazdaságaikba. Ha pedig sok az „olcsó” pénz, a fogyasztók könnyebben fizetnek többet ugyanazokért a termékekért, szolgáltatásokért. Igaz, a pénz előbb-utóbb mindig elfogy, de ezúttal szinte bizonyosan nem az idén következik be ez a fordulat.

Egyszóval a szakértők úgy vélik, a gazdaságnak még hosszú hónapokra van szüksége ahhoz, hogy többé-kevésbé helyrezökkenjen a Covid–19 okozta megrázkódtatás után. Ez optimális esetben a fejlett országokban jövő tavasszal következhet be. A válsággal küzdő Ukrajnában valószínűleg ennél is később. Az ország számára az NBU által optimálisnak tartott 5% körüli éves infláció jövőre aligha érhető el, egyes becslések szerint 2024 a reálisabb dátum. Addig marad a fokozatosan csökkenő, de az elfogadhatónál magasabb infláció – már amennyiben nem csapnak le ránk újabb járványhullámok, megtorpan az energiahordozók árának emelkedése, és az ukrán kormány is ellenáll a kísértésnek, hogy újabb politikai indíttatású bérkorrekciókat hajtson végre. A koronavírus okozta válság után most a gazdasági válsággal kell megküzdenünk.

(zzz)