25 éve épült Csap város református temploma

Hálaadó istentisztelettel emlékeztek

Ünnepi istentiszteleten adott hálát a csapi református gyülekezet mai templomának 25 évvel ezelőtti felépüléséért és felszenteléséért. Megemlékeztek a templomépítő Balogh János esperes-lelkészről is, aki idén hunyt el.

Isten igéjét Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette a hálaadó alkalmon. Elmondta: „Hálát adni gyűltünk ma itt össze ezért a hajlékért, amely 25 évvel ezelőtt elkészülhetett. És hálát adni azért a szolgáért, aki 25 évvel ezelőtt itt volt a templom alapkőletételénél, annak felépítésénél, és nemcsak falakat épített, hanem gyülekezetet is, mert igyekezett az Úr akaratát teljesíteni.” A püspök beszélt a templom felépítését megelőző szovjet korszakról is, amikor „bálványok és hamis istenképek árnyékában élt nemzetünk”, amikor nem építhette újjá 1944 végén felrobbantott templomát a gyülekezet. De az egyházellenes rendszerben is volt minden településen egy kis mag, néhány ember, akik fontosnak tartották a templomot, az istentiszteleti alkalmat, fontosnak tartották, hogy legyen a gyülekezetnek lelkésze, fontosnak tartották az evangélium és az anyaszentegyház ügyét – hangsúlyozta Zán Fábián Sándor.

Balogh Attila, az Ungi Református Egyházmegye esperese, a csapi gyülekezet vezető lelkésze kiemelte: „Huszonöt év távlatából is hálát adunk azokért, akiket Isten felindított arra, hogy templomot építsenek. Akiknek a szívében Isten által megszületett a gondolat. Mert azt is Isten adja, az nemcsak úgy magától van. Hálát adunk azokért, akik annak idején meghallották Istenünk drága szavát, a presbiterekért, a vezetőkért, a lelkipásztorért, a gyülekezet tagjaiért, akik közül már sokan nincsenek közöttünk. Emléküket megőrizzük, és nem felejtjük el, hogy Isten által mit tettek ezért a gyülekezetért, mit tettek azért, hogy ennek a közösségnek végre legyen saját temploma.” Az esperes beszélt édesapjáról, aki 29 éven át volt a csapi gyülekezet lelkipásztora, aki nagyon szerette gyülekezetét, de mindenekelőtt tiszta és teljes szívvel szerette az Urat.

Katona Viktória csapi beosztott református lelkész a gyülekezet történetét bemutatva elmondta: „Csap reformálásában nagy szerepe volt a Pozsgay családnak. A csapi először a szomszédos Salamoni Református Egyházközségnek volt a filiája. Anyaegyházzá 1642-ben lett, ugyanebben az évben parokiális telket kaptak, és lerakták az alapját egy kőtemplomnak. 1875-ben egy új kőtemplomot építettek, amelyre tornyot csak 1902-ben tudott tenni a gyülekezet az anyagi nehézségek miatt. A második világháború idején német katonák lőszerraktárként használták a templomot, ablakaiból tartották hetekig a frontot, majd a visszavonuló osztagok felrobbantották. A templom nélkül maradt gyülekezet azonban nem adta fel a hitéletét, akkor házakban, csűrökben szólt az evangéliumi üzenet. Később a római katolikusok nyitották meg a gyülekezet előtt templomuk ajtaját. 1996-ig a katolikus templomban hangzott az ige.” A nagytiszteletű asszony elmondta, hogy Balogh János tiszteletes úr az akkori magyar honvédelmi miniszternek, Für Lajosnak írt egy levelet, amelyben segítséget kért a templomépítéshez. A miniszter anyagi támogatást nem tudott adni, de segített abban, hogy a tiszteletes úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban szólíthassa fel ez ügyben összefogásra a világ magyarságát. Ekkor ismerkedett meg Asztalos Zoltán anyaországi lelkipásztorral, aki létrehozott az anyaországban egy folyószámlát, majd több részletben Csapra juttatta a beérkezett összeget. Végül nagy részben nekik köszönhetően felépült Csap központjában, a magyar iskola mellett a református templom. Nem sokkal Balogh János után, 2021. április 21-én Asztalos Zoltán nyugalmazott református lelkész is hazatért megváltójához, így már ő sem lehetett jelen a mostani jubileumi alkalmon.

A küzdelmes gyűjtések után, 1992-ben lerakták az alapkövet, majd 1996 augusztusában felszentelték a templomot, melynek harangjait Gombos Miklós harangöntő készítette Őrbottyánban. A harangozás villamosítását pedig a székesfehérvári Első Magyar Toronyóra Kft. végezte el. A templom melletti parókia alapkőletétele 2000-ben megtörtént, majd 2002-ben elkészült a gyülekezeti terem, végül 2004-ben a lelkészlakás.

A nagytiszteletű asszony és Krajnyik Tibor, a gyülekezet gondnoka oklevéllel mondott köszönetet a templomépítő gondnoknak, Nyeste Miklósnak, Csupik Mária pénztárosnak és azoknak a presbitereknek, akik „Isten dicsőségére elvégezték a templom felépítésének szolgálatát.”

Falra vetítve mindenki láthatta az egykori Balogh János által irányított gyülekezeti életet és a szeretett lelkipásztort bemutató fotókat. Majd Katona Viktória ismertette az 1949. április 20-án Nagydobronyban született elődje életútjának fontosabb állomásait. Balogh János 1989-ben végezte el a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészképzőjét, majd négy gyülekezetben lett lelkipásztor. Több egyházmegyei megbízatás után az Ungi Református Egyházmegye esperesének választották, mely tisztséget nyolc éven keresztül töltötte be. A csapi református gyülekezetben 29 éven át volt lelkipásztor, onnan vonult nyugdíjba 2019. október 21-én. Csap városa 2019-ben – méltatva a közösségért végzett szolgálatát – díszpolgárává avatta.

A templomáért hálát adó és elhunyt lelkészére emlékező gyülekezetet köszöntötték az ungi egyházmegye jelen lévő lelkészei, Héder János egyházkerületi főjegy­ző, Nagy István, Bodnár Miklós és Szimkovics Tibor református lelkészek, valamint Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének és Csapi Alapszervezetének elnöke ünnepi beszédében felidézte azokat a történelmi eseményeket, amelyek hozzájárultak Csap nemzetiségi arányainak fellazulásához. „Mégis van miért hálát adni, mert volt annyi erő az itteni közösségben, hogy ne morzsolódjon le. Ne veszítse el keresztyén, nemzeti identitását. Szimbolikus és példaértékű, hogy a templom nélkül maradt reformátusokat a katolikus gyülekezet befogadta, és évtizedeken keresztül megosztotta vele Isten házát – fogalmazott Balogh Lívia, majd hozzáfűzte: – Szemlélve a világban zajló eseményeket, előrevetíthetjük, hogy a jövő sem lesz kihívásoktól mentes. S ennek a háznak, mely az eltelt 25 évben Isten szolgálatában állt, fontos szerepe lesz majd az újabb veszéllyel szemben, a liberális eszmékkel vívott küzdelemben. Mert minden templom egy-egy bástyája annak a több mint ezeréves keresztény múltnak, mely megtartotta nemzetünket Európa szívében.”

Valerij Szamardaknak, Csap város polgármesterének életében lelki tanácsadóként is jelen volt Balogh János esperes. A polgármester rá emlékezve elmondta: „Tudom, hogy egy polgármesternek, egy vezetőnek bármelyik városban, államban éljen, tiszteletben kell tartania a városában, megyéjében, országában élő minden népet. Tiszteletben kell tartania minden felekezetet, amely szolgál és védelmez. Például János bácsi nemcsak a saját híveinek és népének mutatta meg szeretetét, nemcsak azoknak, akik ebbe a templomba jártak, hanem mindenkinek, aki tiszteli Istent, embertársait és hagyományainkat.”

A Melnyik Enikő vezényelte gyülekezeti énekkar szolgálata után a reformátusok hitvalló énekét és nemzeti imádságunkat énekelte el a gyülekezet, majd a kivonuláskor leleplezték és megkoszorúzták a cinterem falán elhelyezett, Balogh János esperes-lelkésznek emléket állító, csiszolt gránittáblát, rajta a lelkész által hangoztatott „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját” (Jelenések 2,10) igerésszel.

Badó Zsolt