A natúr sajt és brindza több vevőre vár

Egy juhtenyésztő házaspár Salánkon

Kárpátalján – és pláne a magyarlakta vidékeken – az utóbbi évtizedek során nagyon megcsappant a juhállomány. Községeinkben olyan ritkának számít a báránytartó gazda, mint a fehér holló, s e „fehér hollók” közé tartozik a salánki Ormán Joszip és felesége, Klára, akik az ugocsai falu fölé magasodó Helmec-hegy lábainál elterülő legelőjükön tartott juhaik (és kisebb mértékben kecskéik) termékeiből próbálnak megélni, ám mivel a koronavírus-járvány által okozott megannyi gazdasági probléma miatt potenciális vásárlóik elszegényedtek, és az ő helyzetük is nehezebbre fordult.

– Húsz éve nősültem ide Nagyszőlősről, és sokáig csordásként dolgoztam – indítja beszélgetésünket Ormán Joszip. – S miként lettem juhtartó gazda? Minden azzal kezdődött, hogy a 2000-es évek második felében vettem két kisbárányt a gyerekeimnek, hogy játszanak velük, aztán megszerettem a juhokat, és kedvet kaptam a nagybani tenyésztésükhöz. 2008-ban a feleségemmel bérbe vettünk egy 36 hektáros területet a falu határában, mely akkor még úgy nézett ki, mint egy dzsungel, de megtisztítottam a bozóttól, hogy alkalmas legyen a legeltetésre, illetve fúrattunk egy kutat, hogy friss vizet ihasson a jószág, és ne kerüljenek élősködők az állataink szervezetébe.

– Mekkora a nyájuk, illetve a kecskeállományuk? Miként értékesítik a különböző termékeiket?

– Miután belevágtunk a juhtenyésztésbe, az első öt évben még csak gyarapítottuk az állományt, részben vásárlással, részben az állatok szaporulata révén. Megjegyzem: a kecske szaporább, mint a bárány. Ritka az olyan anyajuh, amelyik már egyévesen ellik, inkább kétéves kortól kezdenek elleni, egy-egy utódot hozva a világra, míg a kecskék már egyévesen ellenek, egyszerre 3-4 gidát is. Az állomány így egyre nagyobb lett, s jelenleg 400 bárányt és 86 kecskét tartunk. Ami pedig a termékeink értékesítését illeti, a gyapjú szinte senkinek sem kell, pedig merinóink is vannak. Az elmúlt hét év során mindössze két alkalommal jöttek ki hozzánk ivano-frankivszki felvásárlók, akik 13 hrivnyás kilónkénti ár mellett vettek tőlünk gyapjút, s összesen 3000-4000 hrivnya bevételt tudtunk elkönyvelni az eladásából. Bárányhúst sem nagyon értékesítünk, sajnálom ugyanis a jószágaimat, csak olyan anyajuhokat szoktam eladni vagy levágni, amelyeknek kicsi a tőgyük, nem adnak elég tejet. A 30 kilós bárányokért élősúlyban kilónként 50 hrivnyát kapunk, míg a színhús kilo­grammjáért 100 hrivnya üti a markunkat. Döntő mértékben viszont sajtot és brindzát értékesítünk, amit a bárányok és a kecskék tejéből állítunk elő. Nem könnyű munka a fejés, egyfolytában három-négy órán át kell fejnem az állatokat, azután következik a brindza- és  sajtkészítés, sőt kis mennyiségben vajat is köpülünk a tejből, de csak saját részre. A brindzát, a sajtot túlnyomórészt huszti, kisebb mértékben rahói lakosok veszik meg. Különböző fesztiválokon is felállítjuk a sátrunkat, kb. öt éve pedig már állandó elárusítóhelyünk van a huszti piacon, ahol a feleségem bocsátja áruba a termékeinket, míg az internetre feltett hirdetéseinknek köszönhetően Lembergből, illetve Kijevből is érkeztek már hozzánk vásárlók. A brindza kelendőbb, mint a sajt, mindkét termékünk kilogrammját tavalyelőttig 20 hrivnyáért értékesítettük, de aztán jött a koronavírus-járvány és az általa kiváltott megannyi gazdasági probléma, ezért sokan elszegényedtek, így nagyon megcsappant a kereslet. Csak a huszti piacon próbálgatjuk eladni a termékeinket, de mivel kevesen veszik meg azokat – s így nincs annyi bevételünk a sajtból meg a brindzából, mint amennyi korábban volt –, ezért rákényszerültünk, hogy 150 hrivnyára emeljük a kilónkénti árat, hogy legyen valami hasznunk a munkánkból. Aki pedig nagyobb tételben vásárol – egyszerre megvesz tíz kilót –, annak elengedünk 120 hrivnyát. Nagy gond, hogy nincs igazán keletje a termékeinknek, pedig mind natúr, biotermék, semmi kemikália nincs bennük.

– Milyen szintű megélhetést nyújt a juh- és kecsketenyésztés?

– Mivel a jószágtartás, illetve az árusítás mellett nincs időnk kertészkedésre, ezért a feleségem Huszton, a piacon a többi elárusítóval csereberélve szerzi be a brindzáért, a sajtért a krumplit meg a zöldségféléket. Disznóink viszont vannak: öt koca, 18 süldő, mellettük pedig két mangalica. Jelenleg csak saját részre tartjuk azokat, de ha szükségünk lesz pluszbevételre, el is adunk belőlük. A nyáj és a kecskeállomány számára ugyanis a 36 hektáros legelő már nem elég, és amellett, hogy több falusi gazda megengedi, hogy a megműveletlen földjeikre ráengedjük legelni a juhokat és a kecskéket, még szénát is vásárolunk, mivel nincs kaszálónk, a késő ősztől kora tavaszig tartó hideg időszakban pedig csak ezzel tudjuk etetni az állatokat. Évente tízezer bálát vásárolunk, melyek mindegyike tíz hrivnyába kerül, bár nem mindegyikük egyforma súlyú. Azért a nehézségeink ellenére is elég jól megélünk, csak összébb húztuk a nadrágszíjat, de szeretem, amit csinálok. Remélem, hogy ha véget ér a járvány, s a gazdasági helyzet is javulni fog, ismét többen fogják megvásárolni a termékeinket.

Lajos Mihály