Isten éltesse emlékedet, dr. Hartman Ernő kolléga és barát!

„A legjobb azzal beszélgetni, akivel hallgatni is tudunk.” – Czakó Gábor

A közelgő 110. születésnapod alkalmából boldogan tudatom a távolba szakadt családtagjaiddal, hogy nem felejtettünk el! Talpalatnyi kis hazácskánk lakói – itt elsősorban Beregszászra és környékére gondolok – még napjainkban is, ha az elmúlt idők régi orvosairól beszélgetnek, hálás szavakkal emlegetik a nevedet.

Büszke vagyok rá, hogy azokban a régi és küzdelmes időkben nekem mint fiatal, aránylag tapasztalatlan gyermekgyógyásznak megadatott a szerencse néhány esztendőt együtt dolgozni veled.

Hogy mit is csodáltam benned istenigazából? A lényedből áradó alázatot, hivatástudatot, szeretetet. Minden jó tulajdonságodat egyetlen latin közmondásba lehetne összesűríteni: „Salus aegroti suprema lex esto” (A beteg érdeke mindenekfelett). Amint később megértettem és tapasztaltam, ez a rövidke mondat volt a krédód, hitvallásod, vezérfonalad. Fontos megjegyezni, hogy mindehhez pályafutásod végéig hű tudtál maradni.

Boldogan tudatom hát, nem vagy elfeledve! Pedig a XXI. század igen zordul bánik az emlékezettel, már az első húsz esztendeje is rendhagyóvá sikeredett. A pozitív emberi értékek Európa több országában – pl. Svédországban, Hollandiában, Belgiumban – károsaknak lettek kikiáltva, ezért igyekszenek eltaposni azokat. A negatívumokat pedig ömlesztve zúdítják állampolgáraik nyakába. Ha tiltakozni mernek, megbélyegzett „rasszistává” válnak a saját hazájukban. A világ tucatnyi országában erdő- és bozóttüzek tombolnak. A földanyánk tüdejét képező erdők és bokrok már több ezer négyzetkilométer területen a lángok martalékává váltak. Tudósaink úgy vélik, hogy 20-30 esztendő is eltelik, amire ezeken a helyeken újra zöldülni fog a természet. Megint másutt hatalmas vízözön mossa el a városokat és a falvakat, emberek százezreit hagyva fedél, élelem és ivóvíz nélkül.

A klímaváltozás komoly riadalmat kelt szerte a világban. De ez még az érem szebbik oldala, a másik a koronavírus okozta világjárvány. A ragályt a tudomány 2019-ben fedezte fel, s csupán idén, 2021-ben tanultunk meg védekezni ellene a tudósaink által előállított és jól bevált vakcinák segítségével.

Dióhéjban ezek a dolgok történnek velünk, amióta nem vagy közöttünk. Kedves néhai barátom és kollégám, mit mondhatnék még a közelgő 110. születésnapod alkalmából? Csupán annyit, hogy béke poraidra! Emlékedet továbbra is őrizni fogjuk. A kedves olvasóimnak viszont elmesélek rólad néhány fontos dolgot.

Hogyan is kezdődött dr. Hartman Ernő gyermekgyógyász földi pályafutása? Beregszász szülöttjeként, zsidó családban, 1911 szeptemberében látta meg a napvilágot. Az embert próbáló XX. század, amely két világháborúnak, több polgárháborúnak, holokausztnak, egyéb népirtásoknak volt a szülőanyja, igen mostohán bánt el vele. Csak többszöri nekifutás után vették fel a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba, amelyet 1933-ban jeles eredménnyel végzett el.

Orvos szeretett volna lenni, de magyar egyetemre nem mehetett, hiszen Beregszász 1938-ig Csehszlovákia fennhatósága alatt állt, ezért 1933 őszén Prágába utazott. Itt egy éven belül irodalmi szinten megtanulta a német nyelvet, és már 1934-ben beiratkozott a prágai német nyelvű orvosi egyetemre.

Az egyetemen sem lehettek gondtalan diákévei, mert a terjeszkedő német fasizmus egyre nagyobb veszélyt jelentett Csehszlovákiára, éppúgy, mint Európa többi államára és az azokban élő zsidó lakosságra egyaránt. Azokban a nehéz időkben a prágai német orvosi egyetem tanári kara mind emberségből, mind helyzetfelismerésből jelesre vizsgázott: már két héttel a német megszállás előtt sikeresen kiadták az orvosi diplomát diákjaiknak. Ezzel a gesztussal több száz zsidó hallgató életét tudták megmenteni. A fiatal Ernő doktornak pedig volt annyi lélekjelenléte, bátorsága, szerencséje, hogy haza tudjon szökni Kárpátaljára, vagyis már az akkori Magyarországra. Nem tudhatta, hogy azokban a nehéz időkben a magyar állam sem lesz képes megvédeni a zsidó állampolgárait a német lágerekbe való elhurcolástól.

Dr. Hartman Ernő mélyen vallásos ember volt. Neki a hit, adta a reményt, ezért a lágerekben töltött évek sem tudták megtörni. Ő hitt, és megmenekült. Hitt a kegyelemben. A kegyelmet Isten akaratából a szövetséges haderők hozták, akik közösen rombolták le a harmadik birodalmat.

Őszintén mondhatom, hogy dr. Hartman Ernőnek a hite, a Tóra és a Biblia olvasása adta az erőt a talpon maradáshoz, a családalapításhoz és mindahhoz, ami az életet szebbé, jobbá tudja varázsolni.

Dr. Hartman Ernőt a háború végén a szíve másodjára is hazahúzta Beregszászba. A város és a megye akkor már szovjet terület volt. Beregszászban épségben megmaradt a nagyszerűen felépített kórház épületsora, de nem volt orvos, alig voltak szakképzett ápolók, műszerekből pedig szinte semmi. Hiánycikk volt a szakirodalom, no meg az új nyelveket beszélő munkatárs. A nehéz körülmények dacára Ernő bácsi boldogan felajánlotta segítségét a leromlott egészségügy újraszervezéséhez. Egyszóval dr. Hartman Ernő a napnak mind a 24 órájában a kórházban tevékenykedett. Még szerencse, hogy egy nagyszerű asszony, Irénke néni volt a felesége, aki biztosította számára a családi hátteret és az otthon melegét.

Isten áldása volt a munkáján, mert dr. Hartman Ernő gyermekgyógyász az elsők között volt Kárpátalján, aki bevezette és sikerrel alkalmazta a cseppinfúziót. Annak idején ez forradalmian új eljárás volt, rengeteg gyermek és felnőtt köszönheti neki az életét.

A Szovjetunióban a leningrádi Tur és a moszkvai Maslow akadémikusok dolgozták ki a cseppinfúzió aranyszabályait. Ezért Ernő bácsi maguktól a feltalálóktól kért és kapott felszerelést, valamint irodalmat a módszer beregszászi alkalmazásához.

1960-ban a doktor egy újabb nagylelkű gesztussal lepte meg a gyermekgyógyász kollégáit. A régen várt Fanconi-kötetből saját költségén sikerült hat példányt beszereznie és elajándékoznia közöttük.

Ahogy visszaemlékszem rá, Ernő bácsi szerény és halk szavú ember volt. De bárhol jelent meg, mindig a figyelem középpontjába került. Jó humora volt, rengeteg latin közmondást ismert, ezeket pontos időzítéssel, a megfelelő alkalomkor használta. Mindig mosolygó szemei bevilágították a gyakran szomorkás arcát. Nem volt ígérgető típus, de szavatartó ember volt. Bátor volt és segítőkész. Senkivel sem érzékeltette szellemi fölényét. Nem volt meghunyászkodó, az igazságért akár a főnökeivel is szembe mert szállni. Pedig a Sztálin utáni, a „hruscsovi tavasznak” becézett időkben ez nem volt veszélytelen foglalkozás.

Jómagam is aktív tagja lettem a beregszászi gyermekgyógyászok kis közösségének 1968 novemberétől. Mindig megnyugtató érzés volt számomra, ha úgy hozta a sors, hogy párhuzamosan rendelhettem Ernő bácsival. Bizony, előfordult, hogy problémás betegem adódott. Ilyenkor átballagtam az „öreghez”, előadtam a tüneteket és azt, hogy mit tartok aggasztónak velük kapcsolatban. Ő rákérdezett erre-arra, és már meg is volt a pontos diagnózis. Csodáltam is ezért nagyon. Néha viszont azt mondta: „Gyere át a beteggel, hadd nézzek a fülébe!” (Ernő bácsi magánszorgalomból igen jó fül-orr-gégésszé képezte ki magát.) A fülproblémák sajnos sok álmatlan éjszakát okoznak a betegeinknek és szüleiknek egyaránt.

A lelkem képernyőjén, ahogy pergetem vissza az időt, látom Ernő bácsit a kis családja körében. A felesége két kislánnyal ajándékozta meg őt. A nagyobbik Kati, a kisebbik Ági. A nagyobbikat nem ismertem, mert külföldön élt és tanult. Ági nagyon szép, nagyon csinos és okos, vidám hölggyé cseperedett. Az ungvári egyetemen doktorált, és mint fiatal gyermekgyógyász az édesapja nyomdokaiba lépett.

A család 1974-ben (már Ernő bácsi nélkül) kivándorolt Izraelbe. Úgy tudom, a honvágy néha-néha (immár Irénke néni nélkül, aki 96 éves korában költözött a túlvilágra) vissza-visszahozza őket Beregszászba. A volt családi ház homlokzatán emléktábla díszeleg, sajnos, hibás születési és elhalálozási dátumokkal.

Dr. Hartman Ernő kolléga a Beregszászi Városi Tanácstól 2000-ben posztumusz Pro Urbe díjat kapott.

Az Ernő bácsiról rajzolt képhez szorosan hozzátartozik, hogy öt nyelven beszélt, írt és olvasott, mondhatni, anyanyelvi szinten magyarul, németül, angolul, csehül és oroszul.

Illik megemlékeznem azokról az aranyos nagymamákról, akik annak idején mint fiatal ápolónővérek dolgoztak dr. Hartman Ernő mellett. Nekik sok információt köszönhetek. Név szerint: Dancs Erzsébet, Knoblok Erzsébet, Tóth Emma és Szűcs Magduska.

Szólnom kell még egy segítőkész emberről, Sepa Jánosról, a Beregvidéki Múzeum igazgatójáról. Ő tette lehetővé számomra, hogy elolvassam a 90 éves Hartman Irénke A három életem című önéletrajzi kötetét. Számomra megrázó élmény volt a könyv.

Végezetül még annyit, a néhai dr. Hartman Ernő gyermekgyógyász és kortársa, dr. Kac Miklós iskolaorvos örök álmukat a beregszászi zsidó temetőben alusszák. A sírhantjukon látszik a gondos, rendet teremtő kéz és gyakran friss virág.

Dr. Kertész Árpád
nyugdíjas orvos