Hatalmas érdeklődés és nagy siker övezte Jánosiban az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivált

2021. szeptember 21., 13:15 , 1067. szám

Azt hiszem, be kell vallanom a vadásztársadalom egy aprócska gyarlóságát: az igazi vadászember hiú! Szeret büszkélkedni lőkészségével, trófeáival és a „zöldkalapos tudomány” minden csínjával-bínjával, amibe beletartozik a vadhús és az „erdei termékek” mesteri elkészítése is. Ez persze nem egyszerű dolog, hiszen a vadhús és gombák, erdei gyümölcsök ínycsiklandó étekkreációkká történő átlényegítése komoly szakmai hozzáértést követel meg. Tudomány ez, és az elmúlt szombaton Jánosiban vidékünk legelkötelezettebb vadász-szakácsai az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztiválon adhattak számot jártasságukról a kondérok háza táján.

A jánosi Barna György Stadiont hamarosan belengték a bográcsgulyások illatfelhői. Majd az ukrán és magyar himnuszokat követően Varga Attila házigazda, az I. Kárpátalja Vadgasztronómiai Fesztivál megálmodója megnyitotta a rendezvényt. A házigazdát követően Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség jánosi születésű vezetője vette át a szót. Beszédében hangsúlyozta a baráti együttlét – amire a járvány­ügyi korlátozások enyhültével bizony, valamennyien ki voltunk „éhezve” – fontosságát, és aláhúzta a vadgasztronómia szerepét a vadászat elfogadottságáért folytatott küzdelemben. Fülöp Barna beregszászi magyar konzul a vadhús egészséges táplálkozásban betöltött, szerencsére egyre növekvő szerepéről szólt, hiszen a vadhús jóval kevesebb vegyszer- és gyógyszermaradványt tartalmaz, mint a szupermarketek polcairól levett termékek. Ezért is örvendetes, hogy a szakmabelieken, vagyis a vadászokon és családtagjaikon kívül más is megkóstolhatja és rendszeresen fogyaszthatja. Péter Csaba a KárpátHáz civil szervezet kuratóriumi elnökeként a tőle megszokott fanyar humorral mesélt arról, hogyan nem lett vadász, csak vadász-szimpatizáns, hiszen első vadászélménye meglehetősen „sportosra” sikeredett egy egész nap cipelt megtermett mezei nyúl jóvoltából. Végül Varga Attila fejezte ki reményét, hogy az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivál hagyományt teremt, és a jövőben is megrendezésre kerül majd a vadételek szerelmeseinek rendezvényeként.

Miközben a színpadon a környező települések hagyományőrzői szórakoztatták a nagyérdemű közönséget, komolyabb programok is zajlottak. A KMKSZ ISZ szervezésében gyűjtés zajlott Karakas Gyuszika gyógykezelésére (megjegyzendő, hogy 15 000 hrivnya gyűlt össze). Az érdeklődők megismerkedhettek a szellemi fogyatékos gyerekek kezelését segítő kutyákkal. Borkóstoló, állatsimogató és trófeakiállítás szórakoztatta a kilátogatókat. Persze mindeközben a nagybaktai, balazséri, ugocsai (ennél a csapatnál összefogtak a tiszaújlaki, karácsfalvai, tiszakeresztúri és csetfalvai nimródok), beregdédai, jánosi, guti és rafajnaújfalui vadász-szakácsok is átszellemülten kavargatták a versenyre nevezett vadételeket, majd mesterszakácsokat megszégyenítő kreativitással rendezgették a tálalást. Végre pedig elérkezett az „igazság pillanata”, vagyis a nagyérdemű zsűri meghozta döntését. Ennek értelmében pedig a megtisztelő harmadik helyet a dédai csapat nyerte el. Ezüstérmet akaszthattak a nyakukba a Guti Nagyerdő VT nimródjai, és abszolút megérdemelten győzött az ugocsai vadászok jeles kompániája, hiszen egységben az erő. Az aranyérmes menü elkészítésében különben a két Szoboszlai Sándornak – apa és fia – volt döntő érdeme. Az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivál győztes menüje ugyanis egy id. Szoboszlai Sándor által újragondolt, vegyes vadhúsaprólékra alapozott, rendhagyó betyárlevesből, valamint az ifjabb Szoboszlai Sándor által készített burgonyagombóccal, áfonya- és paprikalekvárral körített, a mesterszakács édesanyjának titkos gombamártásával megbolondított, tűzdelt vaddisznócombból és -karajból állt.

Majd miután a versenyzők az elfogyasztás dicső sorsára juttatták étkeiket, a rendezvény átalakult egy hajnalig tartó mulatsággá, melyben Pitkin és zenekara, valamint Rico x Miss Mood vitték a prímet.

Az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivál a vadászok és nem vadászok számára több fontos tanulsággal is szolgált. Egyrészt bebizonyosodott, hogy Kárpátalján is van élet a pörköltön és bográcsoson túl, csak merni kell kreatívnak lenni, és bele kell tenni azt az elengedhetetlen munka- és alapanyag-mennyiséget a főzőcskézésbe, ami a minőségi vadászkonyhához elengedhetetlen. Másrészt a legmegszállottabb vadászatellenesek számára is sikerült egy kis bepillantást nyújtani a vadászat valós komplexitásába, mely a vad elejtésén kívül még ezernyi másból is áll.             

-matúz-