Elnéptelenedő vidék: halálra ítélt falvak

2021. szeptember 23., 20:04 , 1076. szám

Tudjuk jól, Ukrajna lakossága rohamosan fogy, de még tragikusabb a helyzet, ha a falvak kerülnek szóba. Anatolij Tkacsuk, a Civil Társadalom Intézet tudományos és fejlesztési igazgatója, a decentralizációs reform társszerzője a zn.ua-nak írt cikkében egyenesen katasztrofálisnak nevezte a kis és periférikus falvak demográfiai helyzetét.

Csökkenő falusi népesség

Míg 1990-ben a vidéki lakosság aránya az ország teljes népességén belül 32,7% volt, addig 2020-ban ez a (számított) mutató 30% volt, bár elképzelhetők bizonyos torzulások mindkét irányban. Az elmúlt évek során Ukrajnában jelentősen csökkent a népesség, de falun ez a csökkenés majdnem 10%-kal nagyobb, mint a városokban.

Nyugat-Európa országaihoz viszonyítva Ukrajnában az urbanizáció lassú, ám közelít a kelet-európai országok mutatóihoz, ezért a jelenlegi népességszerkezetben elvileg nincs semmi különös vagy váratlan. A vidéki és a városi lakosság életminősége között azonban jelentős különbségek vannak, és számos mutató tekintetében egyre nagyobb az eltérés, ami rendkívül rossz tendencia.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Ukrajna különböző régióiban az urbanizáció igen egyenetlen, amint a vidéki lakosság sűrűsége is eltérő, a nagyvárosok elérhetősége is más a falun élők számára. Következésképpen a vidéki térségek helyzete és fejlesztési lehetőségei nagyon különbözőek.

A félreeső falvak eltűnnek a térképről

„A fő ok nem az urbanizáció, hanem a népesség természetes csökkenése az alacsony szaporodási ráta és a születéskor várható rövid élettartam miatt” – mutat rá a szerző.

Jelenleg kétszer annyian hagyják el a munkaképes kort, mint ahányan munkaképes korúakká válnak. Az új demográfiai gödör tizenöt év múlva fogja igazán éreztetni a hatását. Jelenleg a 0–5 évesek 2-3-szor kevesebben vannak, mint a 10–15 évesek. Ezért az óvodák és iskolák száma továbbra is csökkenni fog, miközben a gondozó nélkül maradt idős emberek ellátására szolgáló otthonokból egyre többre lesz szükség.

A lakosság nem és életkor szerinti megoszlását ábrázoló korfa aránytalanságai, a háztartások alacsony jövedelme és a pszichikai rendellenességek miatt a falvakban meredeken csökkent a születések száma, mutat rá Tkacsuk. „A félreeső területeken tíz halálesetre jut egy születés, még a hromadák központjaihoz közeli falvakban sem sokkal jobb a helyzet. Lényegében a periférikus falvak jelentős része eltűnik a térképről a következő 10-15 évben” – állapítja meg.

A falvak rossz demográfiai helyzete megmutatkozik a kiskorú falusi lakosok oktatásának minőségében is. A kevés gyermek nagyban megnehezíti a vidéki óvodák és iskolák munkáját, és versenyképtelenné teszi a végzőseiket a felsőoktatási és a munkaerőpiacon.

A népességfogyás csökkenti a fiatalok lehetőségét arra, hogy saját környezetükben azonos korúakat ismerjenek meg és házaspárokat alkossanak, ami további motivációt jelent, hogy a nagyvárosokba költözzenek, elkerülve a kisvárosokat, a hromadák központjait.

Azonban Tkacsuk szerint a legnagyobb problémát a helyi lakosság apátiája jelenti, a totális kiábrándulás mindenből. Nem akarnak foglalkozni semmivel, még a saját háztáji gazdaságukkal sem.

„Ez a kiábrándultság részben a televízió révén telepedett meg az emberek fejében. A politikusok, politológusok és mindenféle »szakértők« meggyőzték a vidéki lakosok többségét arról, hogy nem jövedelmező egymagukban termeszteni bármit is, és hogy nekik annyit kellene fizetni a földtulajdonrészük után, amennyiből gondtalanul megélhetnek. Másfelől a legelők, rétek háztartási telkekként való szétosztása, a folyópartok, erdőszélek jogellenes elpusztítása gyakorlatilag lehetetlenné tette a tehéntartást. Ez pedig még inkább korlátozta a háztartások lehetőségét, hogy önállóan tegyenek szert jövedelemre” – teszi hozzá.

Most minden hónap fontos

A falusiak gyorsan öregszenek az egészségtelen táplálkozás és a káros szokások, köztük a különösen a férfiak körében széles körben elterjedt italozás miatt. A fiatalok ugyanakkor nem fogadják el a munka és a háztáji jelentette hagyományos önkorlátozást, a városokba vagy külföldre utaznak az önmegvalósítás lehetőségeit keresve.

A helyi hatóságoknak fogalmuk sincs róla, mit kellene tenniük a közösség gazdaságának fejlesztése érdekében. A hatóságok és a vállalkozók közötti párbeszéd a fejlesztésről minimális.

A távoli településeken, különösen az Oroszországi Föderáció határán, nincs normális mobil kommunikáció és internet – mutat rá a cikk. A csekély számú lakosság nem teszi érdekeltté az üzemeltetőket a kommunikációs infrastruktúra kiépítésében, ami tovább csökkenti e területek vonzerejét a fiatalok és a vállalkozók szemében.

„A földet megmunkálni kívánó fiatal családok vidékre telepítése nélkül irreális a leépülés megállítása. A vidéki területek, különösen a perifériák elvesztették a reprodukciós képességüket. Ezt el kell ismerni, és meg kell próbálni új megközelítéseket bevezetni a vidékfejlesztési politikában, méghozzá azonnal. Most nemcsak minden év, hanem minden hónap fontos” – vonta le a végső következtetést Anatolij Tkacsuk.

(zzz)