Gázvita: Így látják Ukrajnában

Az ukrán média viszonylag nagy terjedelemben foglalkozott az orosz–magyar gázszerződéssel, illetve a megállapodás kiváltotta ukrán–magyar nyilatkozatháborúval, bár a televíziós vitaműsorok meghívott vendégei és a világhálós portálok szakírói nem mindig bizonyultak kellően tájékozottaknak, s az objektivitással is akadtak problémáik.

Ki a ludas?

„A kereskedelmi gázellátási kötelezettségek nem két, hanem három féllel számolnak. Most Magyarország kizárólag belpolitikaként próbálja feltüntetni a háromoldalú kérdést – nem viselkedtek ilyen pimaszul és keményen akkor sem, amikor az oktatási törvény miatti huzavona volt” – vélte Tarasz Csornovil, a Porosenko-féle hazafias-nacionalista irányzathoz sorolható politikai elemző, akit a vesti.ua idéz a témának szentelt összeállításában.

Tarasz Zahorodnij szakértő viszont úgy gondolja, szó sem lehet jogos követelésekről ukrán részről.

„Magyarország védi a nemzeti érdekeit, Oroszország a sajátjait, és minden lehetőséget kihasználnak. Oroszország soha nem rejtette véka alá, hogy le akarja zárni az ukrajnai tranzit témáját, és következetesen halad efelé” – mondta.

„Ebben a helyzetben Ukrajna arrogánsan viselkedik, mert minden állam szuverén joga a nemzetközi szerződések megkötése. Magyarországnak is joga van a saját nemzeti és gazdasági érdekei alapján úgy járni el, ahogyan jónak látja. Egyáltalán nem kell Ukrajnára gondolnia, ahogyan Ukrajnának sem Magyarországra. Magyarország szuverén jogaiból és érdekeiből indul ki, így Ukrajna nem szabhatja meg számára, hogy milyen szerződéseket írhat alá és milyeneket nem” – értett egyet kollégájával Koszty Bondarenko politológus, történész, az Ukrán Politika Alap vezetője.

Ugyanakkor a szakértők egyetértettek abban, hogy Magyarország a „gázbotrány” kapcsán gyengítheti Ukrajna amúgy is ingatag helyzetét az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében.

„Magyarország nyilvánvalóan ezt a feszültségkeltést fogja alkalmazni. Először is azért, hogy elterelje a figyelmet a gáz ukrán területen át való tranzitálását érintő megállapodások esetleges megszegéséről. Emellett Zelenszkij ismét aktívan beszélni kezdett a NATO-ról, ezért Magyarország további követeléseket fog támasztani Ukrajnával szemben, hogy ezt a témát teljesen elnyomja, Ukrajna imidzse pedig még jobban sérüljön” – adott hangot meg­győződésének Tarasz Csornovil.

„Ukrajnának a NATO-ba és az Európai Unióba történő további integrációja mérlegelésekor Magyarország szavazata rendkívül fontos lesz. Európában minden döntést konszenzussal hoznak meg, és ha legalább egy EU-tag ellenzi Ukrajna tagságát, nyilvánvaló, hogy keresztet vethetünk bármilyen európai pers­pektívára” – emlékeztet Koszty Bondarenko.

Kinek a sara?

Még a legelfogultabb ukrán elemzőknek is észre kellett venniük, hogy az ukrán kormányzat nem kezelte jól az orosz–magyar gázszerződés kérdését. Annak lehetőségéről, hogy a megállapodás létrejön, még tavaly beszélni kezdtek, hiszen nem volt titok, hogy az előző szerződés 2021-ben lejár. Idén augusztusban Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter, miután tárgyalt orosz kollégájával, Szergej Lavrovval, megerősítette, hogy új szerződést kötnek a Gazprommal. Azonban Kijevben szeptember végéig, szinte a szerződés aláírásának pillanatáig úgy tettek, mintha nem tudnának róla.

„Ha nem jelezte volna a magyar külügy, nem lett volna mit felróni nekik (az ukrán külügyi tárcának – a szerk.), azt lehetett volna mondani, hogy Ukrajna egyszerűen »elnézte« ezt a fenyegetést. Így azonban az ukrán diplomácia kolosszális kudarcáról van szó. Elsősorban Dmitro Kuleba külügyminiszter részéről. [...] Egy ilyen kudarcnak tulajdonképpen még a miniszter lemondását is maga után kellett volna vonnia, mert egyszerűen az elképesztő cselekvésképtelenségét demonstrálja minden területen, megállapodásai a magyar miniszterrel pedig abszolút blöffnek bizonyultak” – véli Csornovil.

A történtek gazdasági következményei azonban súlyosabbak lehetnek, mint a vita Magyarországgal.

Jurij Koroljcsuk, az Energia­stratégiai Intézet társalapítója szerint „a történet Magyarországgal, a Gazprommal kötött szerződéssel, az ukrán külügyminisztérium botrányával” az ítéletet jelentheti Szerhij Makohon mint az Ukrán Gázszállító Rendszer Üzemeltetőjének vezérigazgatója és Dmitro Kuleba mint a Külügyminisztérium irányítója számára.

„Makohon és Kuleba is olyan »korlátoltan« dolgozott az Északi Áramlat–2 témáján, hogy »megfeledkeztek« a Török Áramlatról. Makohon és Kuleba miatt Ukrajna még a lehetőségétől is elesett, hogy magának kösse le a magyar piacot. Nem volt rá sok esély, de volt. Ezért mínusz 4,5 milliárd köbméter gáz és mínusz legalább 100 millió dollár tranzitbevétel” – írta Telegram-csatornáján Koroljcsuk.

Vissza lehet csinálni?

Az európai liberális szervezetekkel jó kapcsolatokat ápoló, Orbán Viktor miniszterelnököt különösebben nem kedvelő Jevropejszka Pravda a témával foglalkozó összeállításában viszonylag nagy terjedelemben foglalkozott a kérdéssel, hogyan lehetne rávenni, (értsd: rákényszeríteni) Budapestet a Gazprommal kötött szerződés felmondására.

„Már léteznek precedensek gázmegállapodásoknak az Európai Bizottság nyomására történő felülvizsgálatára – legalábbis azokban az esetekben, amikor a megállapodások sértik az európai jogot. Ilyen precedens volt a Lengyelország és Oroszország által aláírt gázmegállapodás felülvizsgálata. Egyelőre azonban nem világos, hogy Kijev pontosan milyen jogsértéssel vádolhatja meg Budapestet” – írja a Dmitro Tuzsanszkij, Jurij Pancsenko szerzőpáros.

Egy másik lehetséges út a portál szerint a választottbírósági eljárás, miután az EU-val kötött Társulási Megállapodás kimondja, hogy a felek kerülni fogják a partnert károsító lépéseket. De megint csak: vajon sikerülhet Ukrajnának rákényszerítenie Magyarországot, hogy belemenjen az Oroszországgal kötött megállapodás felülvizsgálatába, ha bebizonyosodik a szerződésszegés ténye? – teszi fel a kérdést az írás.

„Ukrajnának számos eszköze van rá, hogy bebizonyítsa Magyarország eljárásának jogtalanságát. A Társulási Megállapodás mellett felkérheti az (európai) Energiaközösséget, hogy ellen­őrizze a szerződés megfelelését Budapest kötelezettségeinek. Végül hivatkozhatunk az 1992. évi Szerződésre a jó szomszédság és az együttműködés alapjairól a Magyar Köztársaság és Ukrajna között. Más kérdés, hogyan lehet rávenni Orbánt ennek a teljesítésére? Jelenleg ez csak az Európai Bizottság aktív beavatkozása esetén tűnik lehetségesnek – ha Brüsszel nem éri be a soros »aggodalmakkal«, és úgy dönt, hogy pótlólagosan megbünteti Orbánt, kihasználva a Kijev felvetése kínálta lehetőséget, például a Budapestnek járó támogatások csökkentésével az orosz szerződés előnyeit meghaladó mértékben” – latolgatta az ukrán esélyeket Mihajlo Honcsar, a Stratégia XXI Globalisztikai Központ elnöke.

„Nyilvánvaló, hogy nem Budapest, hanem Moszkva ragaszkodott hozzá, hogy az új szerződéssel kirekesszék Ukrajnát.

Más kérdés, vajon Budapest tudatában van-e annak, hogy a Kreml ismét manipulálja am­bícióin keresztül nemcsak saját Ukrajna elleni agresszív fellépése érdekében, hanem az EU és a NATO belső megosztása végett is?

Talán Orbán abban bízik, hogy képes lesz legyőzni Putyint ezekben a többlépéses játszmákban, és ugyanakkor további preferenciákat kap, többek között az Egyesült Államoktól vagy Brüsszeltől?

Rég itt volna az ideje, hogy Budapest választ adjon ezekre a kérdésekre Kijevnek (és nem csak neki), elmagyarázva, hogy Magyarország milyen szerepet szán Ukrajnának a játékában: a partnerét és szomszédét, vagy a bedobható lapét…

Ezen őszinte beszélgetés nélkül, amely már régóta esedékes, nem valószínű, hogy az ukrán és a magyar fél a közeljövőben képes lesz kitörni a szembenállás zsákutcájából, és állandóan fel fognak merülni olyan viták, mint a gázról vagy az oktatásról szóló” – zárul a Jevropejszka Pravda írása.

Mint láthatjuk, az ukrán kormánypárti sajtóra oly jellemző módon a Jevropejszka Pravdának is csak Magyarország eljárásával kapcsolatban merülnek fel kérdései, azzal nem törődik, hogy korábban mit tehetett volna Ukrajna a kétoldalú viszony rendezése érdekében. Ma már se igazolni, se kizárni nem lehet, de azért játsszunk el a gondolattal: vajon nagyobb késztetést érzett volna Budapest az ukrán nemzeti érdekek figyelembe vételére az új gázszerződés megkötésekor, ha korábban sikerül megegyezni Kijevvel a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvhasználati jogairól?

(ntk)