Menesztették a házelnököt: végtelen parlamenti saga
Ukrajna Legfelső Tanácsa menesztette tisztéből elnökét, Dmitro Razumkovot. Sokan amolyan korszakhatárnak tekintik a távozását, hiszen az utolsónak tekinthető azok közül, akik 2019-ben választási győzelemre segítették Volodimir Zelenszkij elnököt, ugyanakkor mostanáig hivatalukban maradhattak úgy, hogy volt saját, az elnökével esetenként nem egyező véleményük.
Szembement az elnökkel
A házelnök kezdettől, azaz 2019 augusztusától azzal tűnt ki az ukrán parlament meglehetősen szürke emberanyagából, hogy már-már mániákusan ragaszkodott a törvényekhez és a parlament ügyrendjéhez, amivel rengeteg kellemetlenséget okozott kollégáinak, akik nem éppen arról ismertek, hogy rajonganának a szabályokért, ha azok akadályozzák őket céljaik elérésében. Az állandósult ügyrendi és politikai viták miatt gyorsan elfogyott körülötte a levegő. Valószínűleg csak azért maradhatott két évig pozíciójában, mert az Elnöki Hivatalban népszerűtlen lépésnek tarthatták a leváltását, hiszen könnyen önálló politikai szereplő, Zelenszkij kihívója válhatott volna belőle.
Nemrég azonban Razumkov szabályszerűen kikényszerítette a menesztését. Mióta a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) szankciókkal sújtotta az ellenzéki médiát és Zelenszkij „oroszbarát” politikai ellenfeleit, Razumkov következetesen kiállt e határozatok ellen, vagy nem vett részt a szavazásban. Nem rejtette véka alá: törvénytelennek tartja, hogy ukrán állampolgárokkal szemben bírósági ítélet nélkül alkalmazzanak szankciókat. A parlament elnökének fellépése az RNBO-n keresztüli hatalomgyakorlás ellen meglehetősen népszerűnek bizonyult, és ebben a helyzetben Zelenszkijéknek láthatóan nem maradt más választásuk, mint elmozdítani őt hivatalából, megfosztva a szereplési lehetőségtől a parlamenti emelvényen és az RNBO ülésein.
Aláírásgyűjtés „meggyőzéssel”?
A Razumkov eltávolítását célzó eljárás kb. két hete indult. Elemzők szerint a Nép Szolgája és a hatalompárt frakciójának truszkaveci tanácskozását többek között éppen azért hívták össze, hogy a kijevi tekintetektől távol rávegyék a hezitáló képviselőket, írják alá a házelnök leváltását kezdeményező beadványt.
Az elnök igyekezett úgy tenni, mintha semmi köze nem lenne a dologhoz. Zelenszkij a truszkaveci találkozó alatt újságíróknak azt mondta, hogy a házelnök személyének kérdése a frakció belügye. Egyértelművé tette ugyanakkor, hogy Razumkov már nem a kormányzati csapat tagja. Mindeközben a zsurnaliszták azt rebesgették, hogy azokat a képviselőket, akik nem akarták az aláírásukat adni a házelnökbuktatáshoz, maga az államfő igyekezett „jobb belátásra bírni”.
Akár így volt, akár nem, az aláírásgyűjtési akció részleges sikerrel zárult. Az eljárás megindításához minimálisan szükséges 150 aláírásnál több gyűlt össze, ám a „200 körüli” támogató azt jelentette, hogy a kezdeményezéssel távolról sem mindenki értett egyet a 244 fős frakcióban.
Maga Razumkov látszólag tökéletes nyugalommal viselte a megpróbáltatásokat. Igaz, volt ideje felkészülni az eltávolítására, és nem férhetett hozzá kétség, hogy egyszer sor kerül rá. Mindenesetre több alkalommal is megerősítette ezekben a napokban korábbi ígéretét, miszerint nem ellenkezik, leváltásával kapcsolatban a házrend betűje szerint kíván eljárni, s ha végül a többség a menesztésére szavaz, új elnöke lesz a Legfelső Tanácsnak.
„Mesélek álmaim Ukrajnájáról”
A hatalomnak azonban ezúttal sem akaródzott várni. Már múlt kedden felmentették a parlament plenáris ülésének vezetése alól a házelnököt, csütörtökön pedig leváltották.
Különösen cinikus volt, hogy a szavazás előtt felszólaló Olekszandr Kornyijenko, a Nép Szolgája párt vezetője főként azzal vádolta a házelnököt, amit mások a javára írtak: nem volt hajlandó eltekinteni a házszabályoktól csak azért, hogy a hatalom gyorsabban és egyszerűbben hozza meg a neki tetsző jogszabályokat, illetve nem szavazott az oroszpártinak tartott politikusok és média szankcionálására az RNBO-ban. Mindezt Kornyijenko úgy állította be, hogy a házelnök azért szegült szembe velük, mert politikai ambíciói voltak.
Razumkov „az utolsó szó jogán” felszólalva arra használta fel az alkalmat, hogy még egyszer megpróbáljon képviselőtársai lelkére hatni. „Mesélek álmaim Ukrajnájáról” – kezdte beszédét, és kicsit az amerikai polgárjogi harcost, Martin Luther Kinget idéző módon vázolta fel előttük a jövő Ukrajnájának képét. Egyúttal emlékezetükbe idézte, hogy mi végre jöttek a politikába, s mennyire eltértek az eredeti elvektől.
Árulkodó szavazás
A Razumkov menesztéséről rendezett szavazás több szempontból árulkodó volt. A Legfelső Tanács elnökét 284 igen szavazattal váltották le tisztségéből 74 ellenszavazat és hat tartózkodás mellett. A teremben jelen lévők közül 24-en nem vettek részt a szavazásban.
A 244 fős Nép Szolgája frakció 233 jelen lévő tagjából 215-en szavaztak igennel képviselőtársuk menesztésére, heten a nem, négyen a tartózkodott gombot nyomták meg, heten pedig azt a megoldást választották, hogy nem vesznek részt a szavazásban. Mindez azt jelenti, hogy ha csak a kormánypárton múlt volna, Razumkov a helyén marad. Csakhogy a „szolgák” mellett 20 szavazattal járult hozzá a „sikerhez”, azaz a minimálisan szükséges 225 voks eléréséhez az elvben ellenzéki Haza párt, 19 támogató voks érkezett A Jövőért képviselőcsoporttól, 18 a Bizalom csoporttól és további 6-6 a Hang párttól, valamint független képviselőktől.
Szakértők természetesnek vették, hogy az oligarchák befolyása alatt álló képviselőcsoportok és a független honatyák a hatalommal együtt szavaztak. Különösebben azon sem csodálkozott senki, hogy a Haza frakciója is Zelenszkij mellé állt, bár korábban Julija Timosenko váltig azt hangoztatta, hogy a házelnök menesztésének kérdése a hatalompárti frakcióra tartozik. Utóbb a párt részéről azzal mentegetőztek, hogy reményeik szerint a házelnök távozása is közelebb hozza a kormánypárt bukását, az előrehozott választásokat. A magyarázat azonban igen nyakatekertnek tűnik, különösen annak fényében, milyen következetesen jártak el a Haza vezetői a frakciószabályok megsértőivel szemben. Például azonnal kitiltották a chatből Andrij Nyikolajenko képviselőt, a frakció egyetlen tagját, aki nemmel szavazott Razumkov leváltására. A honatya elmondása szerint azért sértette meg a pártfegyelmet, mert ellenzi a hatalom bitorlását.
Nem kell mellre szívni
A közösségi média felhasználóinak reakcióiból ítélve ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy Ukrajnában a parlamentet nem a következetes, elvhű politizálás jellemzi. Ezen a téren Volodimir Zelenszkij pártjának egy jottányit sem sikerült előrelépnie az ukrán politikai paletta két végletét képviselő Viktor Janukovics és Petro Porosenko rezsimjeihez képest.
Dmitro Razumkov később elárulta újságíróknak, hogy menesztésével az igennel szavazók közül sem értett egyet mindenki. Többen is megkeresték utóbb, hogy elnézést kérjenek a történtekért. A leváltott házelnök egyben köszönetet mondott azoknak, akik nem adták be a derekukat, és nem szavazták meg a leváltását, mondván, pontosan tudja, milyen nehéz lehetett ellenállni a nyomásgyakorlásnak.
Sajtóértesülések szerint a Nép Szolgája pártban máris megkezdődött a „nevelőmunka” azon képviselők körében, akik szóvá merték tenni, hogy ellenzik a házelnök menesztését. Önmagáért beszél ugyanakkor, hogy amikor Razumkov a leváltásáról tartott szavazást követően elhagyta az üléstermet, kivonulását taps kísérte. Kormánypárti és ellenzéki oldalon is akadtak tapsolók. Pedig az ukrán parlamentre nem jellemző, hogy a képviselők bárki teljesítményét elismerjék.
Szétszéledt a publikum
Másnap, múlt pénteken sikerült megválasztani az új házelnököt. Razumkov utódja eddigi első helyettese, Ruszlan Sztefancsuk lett. Bár további négy jelölt pályázott a tisztségre, nem fért kétség hozzá, hogy ki kerül ki győztesen a szavazásból. Sztefancsukot Volodimir Zelenszkij egyik bizalmasának tartják. Állítólag az elnök már hónapok óta vele és nem Razumkovval tanácskozott a parlamenti munkát érintő kérdésekről. A nem kormánypárti média arra számít, hogy Sztefancsukkal az élen felgyorsul a törvénygyártás, a parlament kevésbé mereven fog ragaszkodni az ügyrendi szabályokhoz.
A parlament munkájába mindjárt a vezetőváltást követően hiba csúszott: a képviselők ugyanis túl hamar szétszéledtek, így nem maradtak elegen az ülésteremben, hogy új első helyettest válasszanak a házelnökké avanzsált Sztefancsuk helyére. A Legfelső Tanácsnak így most nem lesz helyettese egészen a következő plenáris üléshétig.
Ami az immár exházelnököt illeti, úgy tudni, neki az ülésterem utolsó soraiban, az ellenzéki és független képviselők között találtak helyet. Az elemzők többsége szerint Razumkov új helye kiválóan megfelel ahhoz, hogy gyorsan elfelejtsék, és senkinek ne jusson eszébe, hogy akár a hivatalban lévő államfő kihívója is lehetne.
(ntk)
Búcsúbeszéd
Dmitro Razumkov a Legfelső Tanács elnökeként elmondott utolsó, közvetlenül a leváltása előtt elhangzott beszédében meg sem kísérelte jobb belátásra bírni a parlamenti többséget. Korábban is többször hangsúlyozta, nem ragaszkodik mindenáron tisztségéhez, különösen a törvényeket sértő módon nem áll szándékában ellene szegülni a menesztésének. Ehelyett arra használta fel a lehetőséget, hogy képviselőtársai emlékezetébe idézze, mi végre választották két évvel ezelőtt a nagypolitikát. Beszédéből a segodnya.ua idézett részleteket.
„Mesélek álmaim Ukrajnájáról. Arról az Ukrajnáról, ahol csak tűzijátékokkal lövöldöznek esküvőkön és születésnapokon. Ahol az orvosok és a tanárok reális bért kapnak, a korrupt hivatalnokok pedig reális szabadságvesztést. Ahol csak a Kárpátok erdei érinthetetlenek, a népképviselők nem. Ahol a nagymama tisztességes nyugdíjat kap, és nem szívrohamot a közüzemi számlák miatt. Ahol utak vannak, és nincsenek bolondok. Ez az igazi és megvalósítható álmok Ukrajnája, a közeljövő Ukrajnája. Ukrajna, amelyet gyermekeink nem hagynak el” – vezette fel mondandóját a képviselő.
Elmondása szerint, mielőtt indultak volna a legfelső tanácsi választásokon, „égő, őszinte és becsületes szemű”, változásokat remélő emberek jelentkeztek a Nép Szolgájába, mára azonban a helyzet megváltozott.
„Nem pozíciókért vagy pénzért indultunk, hanem azért, hogy megváltoztassuk az országot, átalakítsuk, még jobbá tegyük... Vakon hittünk benne, hogy sikerülni fog. Sajnos ma már más szemeket látok ebben a teremben, amelyek sokat változtak, mások lettek. Mindvégig arra törekedtem, hogy az ígéreteknek legalább egy része valósággá váljon” – mutatott rá.
Arról is beszélt, miként változott meg körülötte a honatyák demokráciaértelmezése.
„A demokrácia elve, amellyel indultunk, a többség hatalmának elvévé vált. A jogállamiság és a törvény elvét politikai célszerűséggé alakították át. A saját véleményhez való jogot és a szólásszabadság elvét felváltotta az elv, hogy »aki nincs velünk, az ellenünk«. Az »egy a törvény mindenkinek« elve a »mindent a barátoknak, az ellenségeknek a törvényt« elvévé alakult. Az az elv pedig, hogy az offshore szégyen a hatalom számára, a »semmi vész, minden magánvállalkozónak van ilyenje« elvévé vált” – utalt a szónok arra, hogy társai védelmükbe vették Volodimir Zelenszkijt, akiről a napokban derült ki, hogy elnökké választása előtt maga is rendelkezett offshore cégekkel.
„Soha nem úsztam az árral, és ma sem fogom ezt tenni. Egyetlen pozíció sem éri meg az önbecsülés, a méltóság és az emberek bizalmának elvesztését” – jelentette ki Razumkov.
Hozzátette: függetlenül attól, hogy ki lesz a Legfelső Tanács új vezetője, a parlamentnek továbbra is „alanyi” intézménynek kell maradnia, különben az út a demokrácia elvesztéséhez és a hatalom bitorlásához fog vezetni.
(hk)
