Házasság és élettársi viszony

2021. október 19., 09:03 , 1079. szám

„Kérem, magyarázza el, mi a különbség a jog szempontjából az élettársi viszony és a házasság között? Minap egy ukrán televíziós műsorban a polgári házasság (»цівільний брак«) kifejezést használták. Hát van másmilyen házasság is?”

– A Családi törvénykönyv (Cstk.) 21. cikkelye értelmében a házasság nő és férfi „családi szövetsége”, amelyet regisztrálnak a polgári aktusok állami nyilvántartási hatóságánál, közismertebb nevén az anyakönyvi hivatalban.

Mint látható, az állam bizonyos feltételekhez köti a házasság hivatalos elismerését:

• ellenkező neműek szövetségének kell lennie;

• az egybekelést be kell jegyezni az anyakönyvi hivatalban.

Következésképpen, ha egy férfi és egy nő életvitelszerűen, családot alkotva együtt él, de a törvényben előírt módon nem veszik nyilvántartásba a házasságukat az anyakönyvi hivatalban, még akkor sem keletkezik közöttük házastársi jogviszony, ha tartottak egyházi esküvőt. Az ilyen „nem hivatalos” kapcsolatokra alapvetően a polgári jog általános elvei vonatkoznak, bár a Cstk. is tartalmaz normákat, amelyek szabályozzák az állam által nem regisztrált együttélés bizonyos kérdéseit, mintegy elfogadva az élettársi kapcsolat tényét.

A Cstk. 74. cikkelye például elismeri az egy háztartásban-családban élő, de hivatalosan egymással és másokkal házasságban nem álló férfi és nő osztatlan közös tulajdonát. Feltétele az ilyen közös tulajdon létrejöttének, hogy azt az együttélés ideje alatt kell megszerezni. A felek szerződésben természetesen másként is rendelkezhetnek a tulajdoni kérdésekről.

Tekintettel a fentiekre megállapítható, hogy Ukrajnában törvényileg elismert és részben szabályozott az anyakönyvileg nem regisztrált élettársi viszony is. Ezt nevezik az ukrán jogászok a szakmai zsargonban és gyakran a mindennapi életben is – véleményem szerint helytelenül – „polgári” vagy „de facto” házasságnak. Magyarországon és a világ számos országában viszont a polgári házasság kifejezéssel különböztetik meg az állam képviselője előtt kötött házasságot az egyházitól. (Talán ezért hangzik furcsán a fülünknek a polgári házasság kifejezés az élettársi viszonyra vonatkoztatva.) Több országban az egyházi házasságot a polgári házassággal egyenértékűnek ismerik el. Ugyanakkor néhány európai országban az élettársi kapcsolatnak „fokozatai” vannak, például a de facto élettársi kapcsolat mellett létezik nyilvántartásba vett és bejegyzett élettársi kapcsolat is, ami nem egyenértékű a házassággal.

Törvényeink szelleméből kiindulva Ukrajnában a de facto házassági – vagy inkább élettársi – kapcsolatnak az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:

• különböző nemű emberek kapcsolatáról van szó,

• akiknek céljuk a házassághoz hasonló, stabil, tartós kapcsolatot kialakítani,

• együtt élnek,

• közös háztartást vezetnek, anyagilag is hozzájárulnak szövetségük fenntartásához,

• kapcsolatuk nyilvános, de nem regisztrált a hatóságoknál az előírt módon.

A két együttélési forma, a házasság és az élettársi viszony közötti különbség a legegyszerűbben abban ragadható meg, hogy míg a házastársi kapcsolat biztosította jogokkal a házasságlevél vagy az anyakönyvi kivonat felmutatásával szabadon lehet élni, az élettársi viszony fennállása a társadalmi élet legtöbb területén pótlólagos igazolást igényel, és bizonyos kérdésekben egyedül a bíróság hivatott dönteni.

Ami például az úgynevezett személyhez fűződő nem vagyoni jogokat illeti, az élettársak nem vehetik fel szinte automatikusan párjuk nevét vagy választhatnak kettős vezetéknevet, ahogyan a házasságban élőknél megszokott. Esetükben csak arra van mód, hogy a törvény biztosította általános lehetőséggel élve kezdeményezzék a névváltoztatást.

Ami a vagyoni jogokat illeti: az élettársak egyike által szerzett és a nevére bejegyzett vagyontárgy nem közös tulajdonnak, hanem kizárólag az ő személyes tulajdonának minősül. Élettársa semmilyen joggal nem bír e vagyontárgyat illetően, amíg nem nyer bizonyítást a bíróság előtt, hogy osztatlan közös tulajdonról van szó. Ehhez azonban előbb bizonyítani kell, hogy a két személy párkapcsolatban élt, és az élettársi viszony már a vagyontárgy megszerzése előtt fennállt. Másfelől élettársi viszony esetén a feleknek nincs szükségük társuk közjegyző által hitelesített hozzájárulására a saját ingatlantulajdonukkal való rendelkezéshez.

Az élettársi viszony felbomlásakor gondot okozhat a közös tulajdon elosztása. Mindenekelőtt bizonyítani kell a párkapcsolat fennállásának tényét, illetve annak kezdetét és végét is. Ez időnként sok fejfájást okozhat a feleknek, ráadásul bizonyos esetekben a jövedelmeik származásának igazolására is szükség lehet.

Az öröklés körül szintén adódhatnak problémák. A hivatalosan be nem jegyzett párkapcsolatban élők egyikének halála esetén a másik csak végrendelet, öröklési szerződés vagy eltartási szerződés alapján örökölhet, illetve abban az esetben, ha az elhunyt eltartottjának tekinthető. Máskülönben elsősorban a megboldogult rokonai tarthatnak igényt a hagyatékra. Az élettárs csak az örökösök negyedik köréhez tartozik törvény szerinti öröklés esetén, amennyiben bizonyítható, hogy az örökhagyó halála előtt legalább öt éven át egy háztartásban éltek. Ami pedig az eltartó elvesztése esetén járó nyugdíjat illeti: erre csak a párjával törvényes házasságban élő, a nyugdíjkorhatárt elért, nyugdíjellátásra jogosult és a házastársa által eltartott nő jogosult. Az élettársak számára a törvény nem biztosítja ezt a lehetőséget.

Az élettársi viszonyból adódó jogi problémák jelentős része – bár távolról sem mind – kiküszöbölhető egy, a felek által kötendő alapos, szakszerűen összeállított szerződéssel. A legegyszerűbb megoldásnak azonban, ami egy férfi és egy nő hosszú távú együttélését illeti, jogi szempontból még mindig a házasság számít.   

hk