Miért magasabb a születésszám Szőlősgyulán?

„A gyermek Isten áldása”

2021. október 24., 18:33 , 1080. szám

A vén Európa, sajnos, egyre vénül, általános jelenség, hogy évtizedek óta alacsony a születésszám, így világrészünk szinte mindegyik országa – köztük, ami különösen fájó, anyaországunk is – demográfiai válsággal küszködik. És Kárpátalján is fogyatkozóban van az összlakosság, ezen belül a magyarság, részben a Magyarországra való áttelepülés, részben a születések alacsony száma miatt, mely utóbbi következményeként a legtöbb magyarlakta településen jóval több, sőt esetenként riasztóan több elhunytat kísérnek ki a temetőbe, mint ahány újszülött felsír a bölcsőben. Mindez komor árnyékot vet nemzetrészünk jövőjére, s a Kárpátaljai Református Egyházkerület is megmaradásunk elősegítése végett hirdette meg A reformáció gyermekei programot. Egy ugocsai községben, az Avas vonulatai által csoda szép keretbe foglalt, mintegy 1400 lelket számláló Szőlősgyulán viszont hosszú évek óta az átlagnál több gyerek születik. Önként adódik a kérdés: miért?

A választ kutatva elsőként a falu elöljáróját, Vince Malvinát kerestem fel, hogy megismerkedjem a demográfiai mutatókkal, s a 2006-tól vezetett nyilvántartás alapján a következő táblázatot állítottam össze a születések és az elhalálozások számának alakulásáról:

A jelzett időszakban tehát 254 gyermek látta meg a napvilágot, és 243 elhunytat kísértek ki a temetőbe, vagyis a születések száma 11 fővel múlta felül az elhalálozásokét, az eltelt tizenöt évből pedig nyolc esztendőben több csecsemőt helyeztek a bölcsőbe, mint ahány elhunytat fektettek koporsóba. Ugyanakkor a 2019-ben megszületett nyolc újszülött közül egy, sajnos, még csecsemőként elhunyt, nem egy gyermeket pedig magyarországi szülészeteken hoznak világra az édesanyák, így ezeket az újszülötteket Magyarországon anyakönyvezik. S bár sok családban – a kárpátaljai magyar átlaghoz hasonlóan – egy vagy két gyermeket vállalnak a szülők, örvendetes tény, hogy a viszonylag kicsiny községben tizenöt nagycsalád is található, melyek többségében három gyermek nevelkedik, de van, ahol négy vagy öt gyermek is körülüli az asztalt.

Mi motiválhatja az átlagosnál magasabb gyermekvállalási kedvet? A jobb megélhetés? Mint beszélgetőtársamtól megtudom, a fiatalok mintegy hatvan százaléka külföldön vállal vendégmunkát, míg az itthon maradtak közül sokan földműveléssel, szemesek, illetve zöldségfélék termesztésével foglalkoznak. Korábban sokan termesztettek szamócát, ám később felhagytak vele, s csak az utóbbi időben kezdenek ismét foglalkozni ezzel a kultúrával. Többen pedig uborkát, paradicsomot, paprikát termesztenek eladásra. A megélhetési helyzet tehát se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi magyarlakta községben, így más okoknak kell a háttérben állniuk…

A következő utam a falu óvoda-bölcsődéjébe vezetett, ahol Kis Mónika, az intézmény vezetője arról tájékoztatott, hogy a 2016-ban megnyitott gyermek­intézetbe abban az esztendőben 48-an jártak, jelenleg pedig 43 aprósággal foglalkoznak, akik közül hatan nagycsaládban élnek. Tavaly kimagaslóan nagy volt a gyermeklétszám, 60-an nevelkedtek az intézményben, ahová másfél éves kortól veszik fel az apróságokat, idén viszont azért esett le a létszám, mert 2018-ban viszonylag kevés, 2019-ben pedig nagyon kevés gyermek született a településen.

Ugyancsak felkerestem a döntő részben reformátusok, kisebb arányban görögkatolikusok által lakott község református lelkipásztorát, Laskoti Zoltánt, aki bő információkkal látott el az elmúlt húsz év demográfiai változásait illetően, így összeállíthattam a református gyülekezet házasságkötései, keresztelései és a temetései számának alakulásáról készített táblázatot:

A gyülekezetben az elmúlt húsz év alatt a jelen pillanatig 179 házasságkötés történt, 305 gyermeket kereszteltek meg, és 336 elhunytat temettek el, vagyis a temetések száma 31-gyel több volt, mint a kereszteléseké, ám ez az arány remélhetőleg javulni fog. Az összlakosságon belül viszont jelenleg azért haladja meg a születések száma az elhalálozásokét, mert a lakosság kisebb részét kitevő görögkatolikusok körében magasabb a születésszám…

A megélhetésről szólva Laskoti Zoltán kifejti: a munkaképes férfilakosok 80 százaléka vendégmunkásként dolgozik Magyarországon, Csehországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában. Leginkább kőműves szakmunkát végeznek, de vannak, akik ácsokként, felszolgálókként, szakácsokként helyezkednek el, Csehországban pedig gyárakban dolgoznak. Kisebb mértékben nők is vállalnak vendégmunkát, például időseket gondoznak. Van olyan házaspár, melynek mindkét tagja külföldön dolgozik, míg sok feleség vagy egyáltalán nem vállal vendégmunkát, vagy csak időnként, többéves szünetekkel, s csak akkor mennek ismét dolgozni a határon túlra, ha a család szükségei megkövetelik. Ami az anyaországba való kitelepülést illeti, az utóbbi három évben hét család költözött át Magyarországra, s korábban sem volt gyakori a kivándorlás, sőt többen úgy érzik, rossz döntést hoztak, és a hazatérésen gondolkodnak. Akik pedig itthon igyekeznek megélni, vagy földműveléssel foglalkoznak, vagy kárpátaljai építkezéseken dolgoznak, vagy jószágot tartanak, s például eladják a tejfeleslegüket a nagyszőlősi piacon. S mi motiválja az átlagosnál magasabb születésszámot egy átlagos faluban?

– Egyre kevesebb abortuszra kerül sor, mind több magzat kihordását vállalják az édesanyák, s változni kezd az 1970-es, 1980-as években elterjedt gyakorlat, mely szerint csak egy-két gyermeket neveltek fel a házaspárok – magyarázza beszélgetőtársam. – Több ok áll a háttérben. Az egyik a 2017-ben elindult A reformáció gyermekei program. Igehirdetés-sorozatokon keresztül, bibliai történetek alapján igyekszem nagyobb mértékű gyermekvállalásra biztatni a szülőket. A gyülekezet anyagilag is támogatja a házaspárokat, minden egyes gyermek megszületése után babacsomagokat kapnak a családok. Idén augusztusban pedig első ízben családi délutánt is tartottunk hagyományteremtő céllal, hogy ezeken is bemutassuk a gyermeknevelés szépségét. A másik ok, hogy mind több házaspár lép kapcsolatba a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületével, mely ugyancsak több gyermek vállalására biztatja őket. Közös programokat szerveznek a számukra, emellett erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik a nagycsaládosokat. A harmadik oknak pedig azt tartom, hogy a külföldön munkát vállalók látják, milyen kevés gyermek születik ott, ami riasztóan hat rájuk, és ezért is ébred fel bennük a vágy több gyermek vállalása iránt.

Végezetül pedig egy helybeli nagycsaládos házaspárt is felkerestem, Sápi Attilát és Évát, hogy megtudjam, mi indította őket arra, hogy három gyermeket vállaljanak.

– 2011-ben házasodtunk össze, aztán megérkezett hozzánk a most kilencéves Anna, a hétéves Eszter és az ötéves Petra – indítja beszélgetésünket a házigazda. – A házasságom előtt én is vendégmunkásként dolgoztam, magyarországi építkezéseken vállaltam munkát. Ám miután megnősültem, eldöntöttük: itthon biztosítom a megélhetésünket, hogy együtt legyen a családunk. Előbb egy mezőkaszonyi benzinkúton helyezkedtem el, s ingáztam a munkahelyem és az otthonom között, majd a beregszászi székhelyű Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Központ Jótékonysági Alapítvány munkatársa lettem, diakónusként dolgozom heti öt napot napi nyolc órában, felkeresve és segítve, gondozva a helybeli betegeket. Emellett van egy háromhektáros parcellánk, szemeseket és napraforgót termesztünk, a hízóink mellett pedig két tehenet is tartunk, a tejfeleslegünket pedig eladjuk. S miért vállaltunk három gyermeket? Elfogadjuk Isten adományát, hiszen a gyermek nem teher, hanem áldás, Isten áldása.

S bár minél többen fogadnának el Isten ajándékaként több gyermekeket, hogy fennmaradjon a kárpátaljai magyarság, a magyar nemzet és Európa többi nemzete is – fűzhetjük hozzá.

Lajos Mihály