Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében: Napirenden a kárpátaljai magyarság helyzete

2021. november 4., 21:51 , 1083. szám

A jelenlegi járványügyi helyzet miatt online szervezte meg a többéves hagyományokra visszanyúló tudományos konferenciáját a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében címmel november 4–6. között. A tanácskozás első napján érintették az elszakított nemzetrészek közül jelenleg a legnehezebb helyzetben lévő kárpátaljai magyarság sorsát is.

Az online konferencián elsőként Csóti György, a KJI igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd ismertette az Intézet munkáját, mely három fő pilléren áll: az első és legfontosabb a jogvédelmi szolgálat, mely két részből tevődik össze: állandó jogsegélyszolgálat (összesen 21), valamint az ügyvédi hálózat (összesen 33) működtetése Kárpát-medence-szerte az elcsatolt területeken, melynek fő feladata a magyar nemzetiségűek védelme; a második pillér az oktatás (nyári egyetemek szervezése); s végül a tudományos tevékenység (kiadványok publikálása, konferenciák szervezése). A KJI négy kiemelt témával foglalkozik: az erdélyi Beke István és Szőcs Zoltán ügyével, az erdélyi restitúcióval, a felvidéki kárpótlás kérdésével, valamint a kárpátaljai magyarság helyzetével – fogalmazott Csóti György. Egy-egy szóval jellemezve minden régiót az igazgató leszögezte: „Kárpátalja tragikus, a Felvidék és Erdély kritikus, a Vajdaság biztató, Drávaszög és Muravidék elfogadható” – ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az utóbbi három vidéken nincsenek problémák, csupán ezeken a területeken nem rendszerszintűek.

Csóti György felvázolta a háromnapos konferencia programját is. Az első napon prominens külső előadók mutatják be előadásaikat, majd délután a Kitekintés a nagyvilágba című blokkban angol nyelven adtak elő. A második napon az Intézet külhoni partnerei számolnak be az aktuális helyzetekről, sikerekről és kudarcokról egyaránt. A konferencia utolsó napján lehetőséget adnak PhD-hallgatóknak és fiatal kutatóknak, hogy beszámoljanak kutatási eredményeikről.

„A Kisebbségi Jogvédő Intézet a külhoni magyarok pillanatnyi megmaradásáért harcol. Ez a jogbiztonság megmaradását jelenti a mi részünkről tág értelemben. Elsősorban a meglévő jogok betartatására törekszünk, valamint a nemzetközi szerződésekben az adott ország által aláírt kisebbségvédelmi előírások betartásáért küzdünk” – jelentette ki Csóti György. A KJI célja tehát hozzájárulni a külhoni magyarok jogvédelméhez azon esetekben, ha személyeket, csoportokat vagy intézményeket magyarságuk vagy vélhetően magyarságuk miatt ér jogsérelem. Emellett minden eszközzel arra törekednek, hogy a szomszédos országokban betartsák az őshonos nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat, valamint az adott ország által aláírt, ide vonatkozó nemzetközi egyezményeket.

A konferenciát hivatalosan Szili Katalin miniszterelnöki megbízott nyitotta meg. Beszédében kiemelte Kovács Elvira ET-képviselő április 19-én elfogadott, A nemzeti kisebbségek megőrzése Európában című jelentését. A jelentés a nyelvi, etnikai és kulturális sokszínűség tiszteletben tartását, az egyenlőséghez és az emberi méltósághoz való alapjogok biztosítását célozza, továbbá megfogalmazza azt is, hogy a nemzeti kisebbségek részt vehessenek országuk kulturális, társadalmi és gazdasági életében, közügyeiben. A jelentés megerősíti a Kisebbségi Kere­t­egyezmény mint az emberi jogok védelme kulcsfontosságú eszközének jelentőségét is, a stabilitás, a biztonság és a béke megőrzését – fejtette ki Szili Katalin.

A miniszterelnöki megbízott Kalmár Ferenc miniszteri biztossal közösen kidolgozott egy ötpontos javaslatot A nemzeti kisebbségvédelem javasolt alapelvei Európában címmel. Ebben hangsúlyozzák, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy; az állampolgárság elválik a nemzeti identitástól; a nemzeti kisebbségvédelem alapja az identitáshoz való jog; az identitás védelmének megvalósításához szükséges mind az egyéni, mind a kollektív jogok biztosítása; egy állam területén élő nemzeti kisebbségek alkotó­elemei az adott államnak. Kiemelik továbbá az alapelveken túl a nemzeti identitás védelmének mint ötödik generációs alapvető jognak az elismerését.

Az első előadók között szólalt fel Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai-kommunikációs titkára, aki a kárpátaljai magyarok jelenlegi helyzetét vázolta, amely „sajnálatos módon messze nem kielégítő, hiszen a kárpátaljai magyarság a független Ukrajna létrejötte óta a legnehezebb helyzetben van most”. A helyi magyar közösség problémáit két csoportba lehet sorolni: egyrészt azok a problémák, amelyek nemcsak a magyarságot érintik, hanem Ukrajna valamennyi állampolgárát – gazdasági, szociális, társadalmi problémák –, másrészt a kisebbségi létből adódó jogszűkítések okozta problémák – hívta fel a figyelmet Darcsi Karolina.

„2014 óta tapasztaljuk azokat a lépéseket, amelyek a magyarsággal szemben indultak el. Ha a magyarellenes megnyilvánulásokat számba vesszük – melyek mára megközelítik az ezret –, nyilvánvalóvá válik, hogy az ukrán állam politikája egyértelműen céltudatos és következetes asszimilációra, illetve a kisebbségek felszámolására törekszik” – szögezte le a KMKSZ titkára. A 2017 szeptemberében elfogadott oktatási törvény nagyban korlátozza az anyanyelven való oktatás jogát, s az ukrán mint államnyelv használatáról szóló jogszabály, vagyis a nyelvtörvény viszont a kisebbségi nyelveket már csak az otthon és a magánélet szférájába szorítja vissza. Mindezt tetézi, hogy a sokat vitatott, majd 2021 nyarán elfogadott, Ukrajna őshonos népeiről szóló törvényben az országban mindössze három népet fogadnak el őshonosnak: a krími tatárokat, a karaimokat és a krimcsakokat. A törvény az őshonos nép fogalmát oly módon határozza meg, hogy más ukrajnai nemzetiség – köztük az oroszok, magyarok, lengyelek, románok, fehéroroszok, görögök, zsidók – nem minősülhet őshonosnak annak ellenére, hogy tagjai sok száz éve élnek a mai Ukrajna területén.

Amikor sorban jelentek meg az ukrán sajtóban a magyarellenes álhírek, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont elindította kisebbségfigyelő monitoring kutatását, melynek során a kárpátaljai magyar közösség ellen irányuló megnyilvánulások és cselekmények nyomon követését kívánták dokumentálni 2014–2018 között, majd folytatva a sort napjaink eseményeit is dokumentálják. A háromnyelvű brosúrákból két dokumentumfilm is készült, amelyet a TV21 Ungvár csatorna munkatársai készítettek, szintén három nyelven. Ezek a cselekmények napjainkban is folytatódnak, legutóbb például november 3-án a felvidéki Szövetség párt elnökétől, Forró Krisztiántól tagadták meg a határ­átlépést az ukrán hatóságok, de a helyi magyarság képviselőinek vegzálása sem maradt abba.

A későbbiekben Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnöke Az ukrajnai kisebbségek jogi helyzete a legújabb fejlemények tükrében című előadásában adott átfogó képet a jelenleg zajló folyamatokról. „Megállapítható, hogy Ukrajnában jelentős változások mentek/mennek végbe, a formálódó jogrendnek egyre kevesebb köze van ahhoz, mely ezt az országot korábban jellemezte. A változások szintjét és fokát legjobban az jellemzi, hogy ma már az Alkotmány szövegszerű előírásának megsértésére való hivatkozás sem jelent elegendő argumentumot. Ezek a változások a nyugati hatalmak támogatása, bizonyos fokú irányítása és természetesen jóváhagyása mellett mennek végbe. Valószínűleg ebben keressük annak okát, hogy a jogsértések nyilvánvaló jellege ellenére a globális jogvédő civilek e problémától távol maradnak, a nemzetközi szervezetek pedig igencsak mértéktartóak” – szögezte le a jogtudományok kandidátusa bevezető gyanánt egy 2017-ből idézett gondolatával, majd folytatta egy 2019-ben megfogalmazott gondolattal: „Megállapítható, hogy az ukrajnai politikai elit személyi összetételében és a hatalmat gyakorló struktúrákban radikális változásokat hozó 2019. évi elnök- és parlamenti választások nem módosítottak ezeknek a nyelvkérdéshez és az oktatás területén követendő nyelvpolitikához való hozzáállásán, viszonyulásán.” Ezek sajnos azóta sem változtak, így érvényesek lennének a mai előadás zárógondolataiként is – húzta alá.

Előadásában Tóth Mihály jellemezte az aktuális helyzetet a jogszabályok és értelmezések kapcsán, majd a jogalkalmazás sajátosságaira is kitért, végül az e területen történő törvénykezdeményezésről is szót ejtett. „Bár még várható újabb, a nemzeti kisebbségeket hátrányosan érintő jogszabályok elfogadása, de véleményem szerint az Alkotmánybíróság ez évi 1. számú határozatával a nemzetiségi nyelvi, politikai új modelljének kialakítása már megtörténtnek tekinthető. Így Ukrajna függetlenségének három évtizede alatt a nemzeti kisebbségek jogvédelmét illetően a szovjet típusú nemzetiségi politika kiteljesedésétől számos demokratizáló, úgymond európaivá tevő próbálkozás után eljutott a nemzetiségi és nyelvi alapon történő diszkrimináció diadaláig. A többnemzetiségű, többnyelvű állam koncepciójától az ukránul beszélő ukránok állama eszméjéig. Számos jel utal arra, hogy ez az állapot tartós lesz. Míg a magyar közösséget korábban joggal nevezhettük a demokratikus ukrán nemzetiségi politika egyik legnagyobb nyertesének, ma megalapozottan állíthatjuk, hogy e politika radikális változásával közösségünk veszíti a legtöbbet. Csak remélhetjük, hogy nem mindent” – összegezte a helyzetet Tóth Mihály.   

CsA