Ragadozókörkép Kárpátalján és Erdélyben

Az elmúlt időszakban szinte valamennyi Kárpátalját határoló európai uniós országban megnőtt a nagyragadozó-ember konfliktusok száma. Erdélyben szinte nem telik el hét személyi sérülést okozó medvetámadás nélkül. Szlovákiában nemrég egy falusi szemétkonténer mellett ismeretlenek illegálisan agyonlőttek egy mackót. Lengyelországban az elmúlt télen farkas támadt kisgyerekre. Magyarországon pedig lassan ott tartunk, hogy a Bükkben, a Mátrában és a Zemplénben a farkas minden jel szerint szaporodik, tartós megtelepedése várható. Mátranovák határában ez év júniusában például igazoltan farkasok téptek szét 13 bárányt egy villanypásztorral bekerített legelőn. A barnamedve legutóbb már Eger határában felbukkant, mi több, júliusban Nagytarcsa és Gödöllő között is bizonyítottan előfordult egy példány. Tehát a környező országokban nem kell a vadont járó „túlélő művészeknek” lennünk ahhoz, hogy szembekerüljünk velük. Mi több, ezek a fajok nem ismerik az államhatárokat. Felmerül hát a kérdés: mikor jelennek meg nagyobb számban vidékünkön?

Elsőként lássuk, milyen a medvehelyzet a szomszédos Erdélyben, ahol Kornis Lóránt, a székelykeresztúri Hubertus Vadász- és Sporthorgász Egyesület elnöke elképesztő állapotokról számolt be.

– A 24 ezer hektáros területünkön szinte lehetetlen felelősen megbecsülni a medvepopulációt – mesélte a vadgazdálkodási szakember –, ezért csak a medve-ember konfliktusok növekedésének arányából következtethetünk a létszámadatokra. Az elmúlt 5 esztendő alatt pedig ennek arányában a populáció duplázódását valószínűsíthetjük.

– Évente hány medve-ember konfliktus fordul elő önöknél?

– Vadászterületünkhöz 16 település tartozik, és mára nem telik el nap, hogy legalább 3-4 helyről ne érkezzen bejelentés lakott területen garázdálkodó medvéről. Gyakori a birkarablás is, tehát ezek a nagyragadozók jelentős károkat okoznak a lakosságnak. Évente – csak azokról az esetekről, melyekről tudomást szerzünk – több mint száz(!) birkát ragadnak el a medvék. Ezenkívül havonta történik 4-5 közúti medvegázolás, ami szintén jelentős anyagi kárral és sokszor személyi sérüléssel is jár.

Sokkal nagyobb baj ugyanakkor, hogy gyakran ember elleni támadások is történnek. Csak Hargita megyében évente 5-6 súlyos személyi sérüléssel járó medvetámadás történik, sajnos tavaly is volt például halálos kimenetelű eset.

Éppen a napokban volt kezemben egy kimutatás a 2019-ben (akkor pedig sokkal egyszerűbb volt a helyzet) történt, hivatalosan elismert medvetámadásokról. Ennek alapján nálunk, Hargita megyében „csak” három súlyos kimenetelű támadás történt, amiből egy végződött emberhalállal. Maros megyében ebben az időben egy olyan medve is garázdálkodott, amely áldozatait nemcsak megölte, de fogyasztott is a holttestekből. A medvék már olyan szinten elvesztették ösztönös félelmüket az embertől, hogy legtöbbször fényes nappal támadnak a nyájra. Megtanulták, hogy nem eshet bajuk.

– Mivel indokolható a medvék megváltozott viselkedése?

– Jelenleg a barnamedve Románia-szerte szigorúan védett. Csak különleges minisztériumi engedélyek birtokában ejthető el egy-egy példány, ez pedig elképesztő túlszaporodáshoz vezetett. Becslések szerint ma Romániában több mint 7 000 barnamedve él, ami jóval több, mint ami a Ceausescu-érában volt, amikor csak ő és személyes vendégei vadászhattak medvére.

– A medve mellett a szintén szigorúan védett farkas is okoz problémákat?

– A farkas tagadhatatlan szaporodása ellenére felénk – mivel a terület 400–1000 méteren elterülő magas dombvidék – nem jellemző a tartós megtelepedése. Esetleges károkozása előfordul, de kártétele elenyésző a medvééhez képest.

A romániai jelentős medve- és farkasszaporulat természetesen igyekszik új élettereket meghódítani, tehát a Kárpátalján húzódó mintegy 250 kilométernyi román–ukrán határt sem fogják tiszteletben tartani. Ugyanakkor ebben az esetben nem a határon húzódó szögesdrót, hanem az Ukrajnában jellemző „erdőgarázdálkodás” fékezi megtelepedésüket.

A román határ tőszomszédságában lévő Visken ugyan telente rendszeressé váltak a farkastámadások, és a medve is hallat magáról, ám messze nem olyan a helyzet, mint néhány kilométerrel délnyugatabbra. Szépi Károly, a Huszti Állami Vadásztársaság elnöke érdekes összefüggésekre mutatott rá.

– Az elmúlt 15 év alatt jelentősen megcsappant a Huszt környéki erdők medveállománya – indítja beszédét a vadásztársaság elnöke –, ami alapvetően a teljesen kaotikus, rendszertelen és nagymértékű erdőkitermeléseknek köszönhető. A medve – bármennyire is megszokta az embert Romániában – nálunk olyan élőhelyi stressznek van kitéve, amit képtelen elviselni. Ezenkívül a medve főleg a málnával és áfonyával benőtt, tisztásokkal tarkított bükkerdőket kedveli, ahol nyáron az erdei gyümölcsök, ősszel pedig a bükkmakk és a bükkmakkon felnőtt egér a fő tápláléka. Nos, nálunk ilyen élőhelyet sem nagyon talál. Az élőhelyek hiánya és az emberi közbeavatkozás eredményeképpen tehát leginkább váltóvadként fordul elő. Megy, ahonnan jött. Körzetemben jelenleg egyetlen anyamedvéről és két bocsáról tudok, de hollétük legyen a mi titkunk, hiszen sokan nem törődnek e szigorúan védett faj természetvédelmi státuszával, hanem alkalomadtán gondolkodás nélkül végeznek a medvével.

Ilyen feltételek mellett természetesen nem fordul elő a medve lakott területen történő garázdálkodása, ellenben a farkasok minden télen elveszik, ami „nekik jár”.

– Mi a helyzet a farkasokkal?

– Ezek az állatok komoly károkat okoznak a háziállatok körében. Tapasztalataink szerint Visk környékén prédálásuk zöme január–február–március hónapokra tehető. Ez azzal indokolható, hogy tél végére akkora hómennyiség halmozódik fel a magasabb régiókban, ami a völgyekbe, a települések közelébe szorítja a csülkös vadat. A szarvast, az őzet és a disznót pedig értelemszerűen követik a farkasok is. Csak Visk határában az elmúlt tél második felében például minimum egy tucat házőrző kutya került a bendőjükbe, de esetenként a juhállományban is komoly károkat tettek.

A farkasveszély realitását mutatja, hogy a hegyvidéki falvak erdőszéli házai mellett álló gazdasági épületek, karámok, ólak falára telente vörös szalagokat kötöznek. A farkas ugyanis érzékeli a vörös színt, és tart a szélben mozgó-tekergő vörös „kígyótól”. Az állatnak ezt a  tulajdonságát a farkasvadászok régóta ismerik és kihasználják.

– Mit lehet tenni a farkaskárok ellen?

– A medvével ellentétben Ukrajnában a farkas vadászható, idénye szeptembertől február végéig tart. Igyekszünk szervezett vadászatokkal korlátozni az állományát, hiszen nemcsak a háziállatokban okoz kárt, hanem a lassan, de biztosan gyarapodó gímszarvasállományunk is megsínyli a jelenlétét.

Matúz István