A málenkij robotra elhurcoltakról emlékeztek meg Csapon

November 19-én Csapon is megemlékeztek azokról a férfiakról, akiknek életét a sztálinizmus totális diktatúrája oltotta ki, azokról az emberekről, akiket igazságtalanul hurcoltak el és hurcoltak meg a málenykij robot néven álcázott haláltáborokban.

A város temetőkertjében elhelyezett emlékműnél Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének és Csapi Alapszervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében felidézte a vidékünk lakosságát is érintő, a II. világháború befejezése előtti szörnyű eseményeket, amikor 1944 novemberében a Szovjetunió által kiadott rendelet értelmében minden 18 és 50 év közötti magyar és német férfit ún. málenkij robotra köteleztek. A behívás háromnapnyi férfimunkára szólt, de sokaknak a belerokkanást, az özvegységet, az árvaságot, míg több mint 30 ezer magyar férfinak a halált jelentette. Marhavagonok, éhség, járványok és árokba lőtt emberek emléke őrzi a totalitárius rezsim uralmát, mely az 1940–1950-es éveket jellemezte. „Azért jöttünk el ma mindannyian, hogy együtt emlékezzünk a történelem ezen sötét fejezetére. Hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. […] A félelem béklyói kötötték gúzsba az egész szovjet birodalmi rendszert, melynek ellensége volt minden, ami keresztény, nemzeti értékekre, s a polgári kultúrára épült” – emlékeztetett a történelem ezen szomorú időszakára.

Amikor azt hinnénk, hogy ez a korszak elmúlt, rádöbbenünk, hogy ma újra a félelem igazgat – fogalmazott Balogh Lívia, reflektálva a jelenkor eseményeire, amikor „a cél újra a káoszteremtés, az egyéni és társadalmi értékrend felmorzsolása, a közösségek meggyengítése. Az élet minden területét érintő információs háború zajlik, ahol újra virágkorát éli a történelemhamisítás, a cenzúra és az ideológiai diktátumok. A demokrácia és a tolerancia jelszavai mögé bújva, most nem fegyverekkel, hanem idegen kultúrák betelepítésével kívánják fellazítani az európai társadalmat”.

A kárpátaljai magyarságot hatványozottan érik a csapások, hiszen az „európai ideológiai háború mellett újra el kell viselnünk a megbélyegzést, a meghurcoltatást, a szeparatista vádakat” – jegyezte meg a KMKSZ UKSZ elnöke, aláhúzva: „Nekünk azonban az a feladatunk, hogy nemzeti értékeinket helyezzük előtérbe, hisz csak egymásra számíthatunk csatáinkban is. […] Összefogódzva helytállni mindig, minden körülmények között, és nem alkudni semmiben, ami hitünket, nyelvünket, identitásunkat semmisítené meg – ez a feladatunk ma!”

Az 1944 novemberi tragikus eseményekre emlékezett vissza beszédében Kórós Attila ungvári magyar konzul is: az áldozatok november 18-án indultak el az első állomás irányába, a szolyvai gyűjtőtábor felé, amely körülményeiben önmagában is megfelelt egy haláltábornak. Akik túlélték a szolyvai megpróbáltatásokat, azokat Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban szállították őket a céltáborokba. „A szörnyű tetteket felelevenítve fontos, hogy megemlékezzünk az áldozatokról. […] Magyar emberként kötelességemnek érzem, hogy soha ne feledjük az ő sorsukat, szenvedésüket, s kötelességünk megőrizni emléküket a jövő generációi felé” – szögezte le a diplomata.

A megemlékezésen a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának énekkara adott elő az alkalomhoz kapcsolódó éneket, majd Végső Veronika, Szilvási Brigitta és Puskás Flóra, a Csapi 2. Számú Széchenyi István Középiskola 10. osztályos tanulói mutattak be rövid prózai összeállítást. Ezután Thurzó Péter helyi római katolikus plébános imádkozott az elhunytak lelki üdvéért, majd a jelenlévők elhelyezték az emlékmű elé a kegyelet virágait, s meggyújtottak egy-egy mécsest, ezzel tisztelegve a 36 csapi elhurcolt magyar férfi emléke előtt. Az esemény a Himnusz eléneklésével zárult.

CsA