Razumkov és a parlamenti többség

Minap a Legfelső Tanácsban hivatalosan is megalakult a Dmitro Razumkov volt házelnök által létrehozott Észszerű Politika frakcióközi képviselői egyesülés. Megtörténhet, hogy a látszólag szerény, mindössze két­tucatnyi képviselőt számláló csoportosulás már a közeljövőben fontos szerephez jut az ukrán politikában.

Váratlan következmények

A házszabálynak megfelelően az alakulási eljárás azzal zárult, hogy az egyesülés létrejöttét a levezető elnök bejelentette a törvényhozás plenáris ülésén. A sors iróniája, hogy aznap, november 16-án éppen az az Olekszandr Kornyijenko alelnök foglalt helyet az elnöki emelvényen, aki még megválasztása előtt, a Nép Szolgája elnökeként, a párt frakciójának helyettes vezetőjeként talán a leghangosabban bírálta Razumkov házelnöki tevékenységét. Kornyijenko a bejelentés után epésen jegyezte meg, hogy időközben az egyesüléshez való csatlakozását eredetileg meghirdető 25 képviselő egyike, Volodimir Kabacsenko a Haza párttól visszalépett.

Nem sokkal később a médiának hála kiderült, hogy az Észszerű Politika létrejöttének lehet egy némileg váratlan következménye, amelyre előzőleg talán senki sem gondolt. Egyes elemzők szerint ugyanis Volodimir Zelenszkij kezére játszhat – már amennyiben az elnök ügyesen játssza meg a lapokat –, hogy a kormánypárt képviselőinek egy része csatlakozott a Razumkov-féle csoportosuláshoz.

Parlamenti matematika

Mint tudjuk, jelenleg a Nép Szolgája frakció 243 képviselőt számlál, miközben a döntéshozataloknál az egyszerű többséghez minimálisan 226 igen szavazatra van szükség. A frakció 20 tagja ugyanakkor most csatlakozott az Észszerű Politikához, amivel okot szolgáltathatnak a kizárásukhoz. Ha azonban valóban kenyértörésre vinnék a dolgot a törvényhozásban, és Razumkov 20 képviselője odahagyná a kormánypárti frakciót, annak csupán 223 képviselője maradna, azaz megszűnne a parlamenti többség.

A vesti.ua elemzése szerint ily módon Volodimir Zelenszkij némileg váratlanul lehetőséget kapott, hogy lényegében a számára kedvező időpontban előrehozott választásokat írjon ki. Ehhez ugyanis elegendő a Nép Szolgájának kizárni frakciójából a renitens, azaz Razumkovhoz csatlakozott honatyákat, s az Alkotmány 90. cikkelye értelmében 30 nappal a parlamenti többség megszűnése után – ha addig nem alakul újabb többség – az elnök feloszlathatja a Legfelső Tanácsot.

Levezetni a társadalmi feszültséget

Az olvasó joggal kérdezheti, mi oka lenne az államfőnek feloszlatni a parlamentet, hiszen pártja támogatottsága már most jóval a béka hátsója alatt van a két évvel ezelőtti eredményekhez képest, holott a polgárok még meg sem kapták a vélhetően katasztrofálisan magas téli fűtésszámlákat. Tél végére talán még az az abszurd helyzet is előállhat, hogy a kormánypárt számára nem a választási győzelem megismétlése, hanem a parlamentbe jutás lesz a tét a választásokon.

Könnyen előfordulhat azonban, hogy tavasszal szükség lesz a lakossági elégedetlenség levezetése. Erre a kormányváltás már aligha lesz elég, a parlamenti választások lehetőségének meglebegtetése azonban talán még elterelheti az elégedetlenkedők figyelmét az utcai tiltakozások lehetőségéről.

A Rejting Szociológiai Csoport november eleji felmérése szerint a megkérdezettek 58%-a támogatná az előrehozott parlamenti választások kiírását, és 38% ellenezné. Érdekes adalék, hogy 2014-ben, amikor Petro Porosenko feloszlatta a Jevromajdan után lényegében működésképtelenné vált Legfelső Tanácsot, a Jaremenko Szociológiai Kutatóintézet adatai szerint a válaszadók 80,3%-a nem bízott a parlamentben. Ma a Radával elégedetlenek aránya ennél is magasabb: 83%. Miután pedig köztudott Volodimir Zelenszkijről, hogy hajlamos reagálni a választóknak a közvélemény-kutatásokban megmutatkozó véleményére, nem zárható ki, hogy válságos helyzetben szélnek ereszti a Radát.

Megfegyelmezni a képviselőket

A parlament esetleges feloszlatásának lebegtetése arra is jó, hogy az elnök nyomást gyakoroljon a makacskodó képviselőkre. A hatalom igyekszik kézben tartani a kormánypárti frakciót, a helyzet azonban távolról sem ideális. Erre vall, hogy jelenleg csupán a törvények egyharmada születik meg kizárólag a Nép Szolgája szavazatainak köszönhetően. Az Opora civil szervezet adatai szerint a kormánypárti frakció csak a szavazások 38%-ában produkál 226 (ennyi kell az egyszerű többséghez) vagy ennél több szavazatot. A törvényalkotási képesség megőrzéséhez a legnagyobb segítséget a „szolgák” a 20 fős Bizalom képviselőcsoporttól kapják, amely az esetek 81%-ában együtt szavaz Zelenszkij pártjának frakciójával. Ezenkívül ott van még a 21 fős A Jövőért képviselőcsoport, amely az esetek 47%-ában ugyancsak támogatja a hatalom törvényjavaslatait.

A kisebbik rossz

Érdemes figyelembe venni továbbá, hogy az elnök és a parlament lassan hivatali ideje felénél jár, vagyis az ország megkezdi a felkészülést a következő választási ciklusra. Ilyenkor jelennek meg a színpadon az új politikai szereplők és látnak hozzá támogatottságuk feltornászásához a régiek. Ebben a helyzetben az elnök dönthet úgy, hogy a Legfelső Tanács feloszlatásával elébe vág ellenfelei – köztük talán egy Razumkov vezette párt – borítékolható megerősödésének. Jelen helyzet szerint a Nép Szolgája – ha minimális különbséggel is, de – még mindig az ország legtámogatottabb pártja, s ha most tartanák a választásokat, van rá esély, hogy győztesen kerül ki a megmérettetésből. Persze szó sem lenne már a jelenlegihez fogható parlamenti fölényről, egypárti többségről, de lehetséges, hogy a „szolgáknak” sikerülne megőrizniük a hatalmat, ha ők alakíthatnának kormányt egy többpárti koalíció élén.

Az elemzők többsége ugyanakkor egyelőre nem hisz benne, hogy az elnök feláldozná az előrehozott választások oltárán a mostani jelentős, bár időnként bizonytalan parlamenti többségét. Éppen ellenkezőleg, mondják többen is: ha kell, a jelenlegi helyzet megőrzése érdekében hajlandó lehet koalícióra lépni akár a széthullás határán tántorgó Hang párttal, akár a Hazával, amely hagyományosan mindig kész előnyös megállapodásokat kötni.     

(ntk)