A sztálini munkatáborokba elhurcoltakról emlékeztek meg Szürtében

1944 novemberének tragikus eseményei mély nyomot hagytak a kárpátaljai magyarok szívében-lelkében. A sztálini terror áldozatairól emlékeztek meg Szürtében november 28-án a község református templomának kertjében elhelyezett emlékműnél.

A vasárnapi istentiszteletet követő megemlékezésen Braun Éva, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szürtei Alapszervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében felidézte a szomorú történéseket, amikor a szovjetek a málenkij robot ürügyén haláltáborokba hurcolták el a 18–50 év közötti kárpátaljai magyar és német férfiakat. „A háború borzalmait átvészelt civileket egy újabb szörnyű megpróbáltatás sújtotta. A családok a nehéz időszakban magukra maradtak, nem tudták, hogy hozzátartozóik hová kerültek, s haza fognak-e még jönni. […] A fogolygyűjtő akció, a megtorlás etnikai és politikai tisztogatás volt” – emlékeztetett Braun Éva.

„Értelmetlen, szomorú, családokat tönkre tevő, emberéleteket követelő, megbocsáthatatlan és elfeledhetetlen eseményekre gondolunk vissza ezekben a napokban” – jegyezte meg Ónody Rita Éva ungvári magyar konzul, reflektálva a II. világháború vége előtti történésre, amikor a szovjet hatalom ártatlan magyar embereket hurcolt otthonaiktól messzi vidékre, embertelen körülmények közé. Ez súlyos sebeket okozott egy generáció és azok leszármazottjai lelkében. „Azzal, hogy évről évre megemlékezünk az elhurcoltakról, hiszem, hogy a magyarság egészét érintő sebeket védőréteggel fedjük be. Az együtt való emlékezés, a közös múlt és jövő, az összefogás elengedhetetlen” – mondta a konzul asszony, hozzátéve: „Nincs más lehetőségünk, mint a magyar létünkre büszkének lenni, kitartani magyarságunk mellett; s vállvetve, egymást támogatva kell jelen lennünk a világban, bárhol is éljünk benne mi, magyarok. Ha összefogunk, erősek vagyunk; ha szétforgácsolódunk, elvesztünk; ha együtt vagyunk, sebeket gyógyítunk be; ha külön vagyunk, sebeket szerzünk. Nincs más utunk, csak az együtt, magyar a magyarral.”

A beszédeket követően Katkó Dávid az ismeretlen szerző tollából származó Lágerballada című verset adta elő, majd Kótyuk Zsolt helyi református lelkész imádkozott az elhunytak lelki üdvéért. A kényszermunkából haza nem térő, tömegsírokban nyugvó áldozatok emlékét őrzi a KMKSZ által állított emlékmű, melynél a megemlékezés végén elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait.

CsA