Az ukrán külpolitika egy éve: győzelmek, kudarcok, aggodalmak
A Kijevből menetrendszerűen leszivárgó győzelmi jelentések ellenére aligha nevezhetjük 2021-et az ukrán külpolitikai sikerek évének. A sikertelenség jelentős részben a nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulására vezethető vissza, amelyre még rátett egy-egy lapáttal az ukrán diplomaták helyenként indokolatlanul „rámenős” fellépése. Értékelendő az ukrán diplomácia 2021-es teljesítményét, a Jevropejszka Pravda december utolsó napjaiban megnevezte az elmúlt esztendő öt legnagyobb kudarcát („árulását”), győzelmét és „aggodalmát”.
Furcsa sikerek
A győzelmek között a portál első helyen a Krími Platform létrehozását említi, melynek célja afféle intézményi keretet biztosítani az Oroszország által elcsatolt Krím visszaszerzését célzó nemzetközi erőfeszítésekhez. Valójában legalábbis kétséges, hogy a látványos augusztus 23-i alakuló fórumot követően a támogató-tiltakozó-követelő nyilatkozatok gyártásán túlmenően is sikerül olyan tartalommal megtölteni a létrehozott keretet, amely valóban segít közelebb hozni az elcsatolt félsziget visszatérését Kijev fennhatósága alá. Az utóbbi 3-4 hónap viszonylagos eseménytelensége mindenesetre a kételkedőket látszik alátámasztani.
Ugyancsak győzelemnek tekinti a külpolitikai szakportál, hogy Ukrajnának sikerült halált okozó fegyvereket beszereznie NATO-tagországoktól. Mindenekelőtt a török Bayraktar csapásmérő drónok megjelenését emelik ki a szerzők, amelyek véleményük szerint megváltoztatták az erőviszonyokat a Donyec-medencében. Hasonlóan furcsa „külpolitikai” siker az eredményes ukrán részvétel az amerikai kivonulás után Afganisztánban rekedt civileknek, köztük a partner országok polgárainak légi úton történő kimenekítésében.
A Jevropejszka Pravda azt is a sikerek közé sorolta, hogy tavaly kormányváltásra került sor Moldovában és Csehországban. Ezekhez az eseményekhez az ukránoknak ugyan semmi közük, ismeri el a portál, összességében azonban kedvezőeknek bizonyulhatnak Ukrajna „európai jövője” szempontjából. Ezt úgy kell értenünk, hogy az ukrán szakértők véleménye szerint az új prágai és chisinaui vezetés kevésbé „oroszbarát”, mint az elődök.
Árulás lépten-nyomon
Ami a kudarcokat, „árulásokat” illeti, a portál első helyen említi, hogy Ukrajna néhány esetben megpróbált kibújni a Nyugattal szemben a megígért reformokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek teljesítése alól. A halogatott reformok közé sorolhatók többek közt az állami vállalatok irányításának átalakítása vagy a Speciális Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjének kiválasztása. A Jevropejszka Pravda rámutat, a késlekedés a reformok végrehajtása terén tovább csökkenti annak esélyét, hogy 2022-ben áttörés következzék be Ukrajna és a NATO viszonyában, amire pedig olyannyira számít Zelenszkij elnök.
A Szerhij Szidorenko főszerkesztő által jegyzett írásnak itt kellett volna megemlítenie annak az ukrán törekvésnek a kudarcát, hogy rávegyék a Nyugatot, nevezze meg Ukrajna NATO-csatlakozásának dátumát. A nagyhatalmak nem hagyták magukat befolyásolni, Washingtonban és több európai fővárosban is egyértelművé tették, hogy a közeljövőben szó sem lehet a csatlakozásról. Kijevnek le kellett nyelnie a keserű pirulát. Érthető, ha nem szívesen emlékeznek ezekre a kellemetlen pillanatokra.
Az „árulások” közé sorolja még a cikk a korrupcióval vádolt és az igazságszolgáltatás elől külföldre szökött Mikola Csausz bírónak az ukrán titkosszolgálatok általi elrablását és Ukrajnába szállítását Moldovából, továbbá a kétoldalú kapcsolatok megromlását Fehéroroszországgal, valamint – kisebb mértékben – Grúziával. Mint ismeretes, az ukrán kormányzat lényegében diktátornak tekinti Aljakszandr Lukasenka belarusz elnököt a választásokat követő tiltakozó megmozdulások elfojtása miatt. Megjegyzendő, a szomszédos ország vezetőjének szapulása később nem akadályozta meg Kijevet abban, hogy szorult helyzetében villamos energiát vásároljon Fehéroroszországtól. Tbiliszivel a hazájában elítélt, de időközben ukrán állampolgárrá lett Mikheil Szaakasvili grúz exelnök bebörtönzése miatt különbözött össze Kijev a színfalak mögött.
Ahol az amerikai barátság véget ér
Az aggodalomra okot adó, riadalmat keltő témákat pusztán felsorolni is nehéz volna. Ami a Donyec-medencét illeti, a Jevropejszka Pravda szerint egyfelől nem várható áttörés, mivel a megbékélést személyesen Vlagyimir Putyin orosz elnök akadályozza. Másfelől „az ukrán kormányzat továbbra is élteti a várakozásokat, mondván küszöbön áll a kompromisszum, majd elárulja azok reményeit, akik hittek egy ilyen lehetőségben”. Valószínű ugyanakkor, vélik egyre többen, hogy az ukrán kormányzat csupán a tárgyalási készség látszatát igyekszik fenntartani, miközben azt reméli, hogy idővel a minszki megállapodások számára elfogadhatatlan feltételeinek teljesítése nélkül is sikerül eredményt felmutatni.
Az Egyesült Államok számára Ukrajna változatlanul fontos partner, azonban még a kormányhoz közel álló Jevropejszka Pravdának is el kellett ismernie áttételesen, hogy amikor az USA érdekei forognak kockán, vége a nagy barátságnak. Hiába járt ugyanis szeptemberben Washingtonban Zelenszkij elnök, hiába újították meg a stratégiai partnerségről szóló kétoldalú megállapodást, Joe Biden amerikai elnöknek esze ágában sem volt felajánlani az ukránoknak a NATO-tagságot, ellenben visszavonta a Kijevet aggasztó Északi Áramlat–2 orosz gázvezeték elleni szankciókat.
Az összeállítás szerzője jobbnak látta „megfeledkezni” arról az év végi fejleményről is, hogy az Egyesült Államok és Oroszország megállapodtak, tárgyalásokat kezdenek a Moszkva által kért-követelt biztonsági garanciákról, amelyeknek Ukrajna NATO-tagságának kérdése is a részét képezi.
Hidegháború?
Magyarországot sem a győzelmek, sem a kudarcok kapcsán nem említi a Jevropejszka Pravda összeállítása, ami nem meglepő annak fényében, miként alakult a két ország viszonya tavaly. A kétoldalú kapcsolatokra ezúttal az oroszországi gázszállítások miatt kipattant diplomáciai csetepaté nyomta rá a bélyegét.
Emlékezetes, hogy szeptember 27-én Budapesten új, hosszú távú, igen kedvező szerződést írtak alá az orosz Gazprom konszernnel az Ukrajnát elkerülő gázszállításokról. Kijevben már-már hisztérikusan reagáltak a híre, „merőben politikai, gazdaságilag megalapozatlan, a Kreml javára, Ukrajna nemzeti érdekeinek és az ukrán–magyar kapcsolatoknak a sérelmére hozott döntésnek” minősítették a lépést. Ukrán diplomaták még az Európai Unió illetékes hatóságánál is bepanaszolták Magyarországot – eredménytelenül. Budapest jelezte, az energiaellátás biztonsági, szuverenitási és gazdasági, nem pedig politikai kérdés. Magyarán, Ukrajnának semmi köze ahhoz, hogy Budapest kivel, miről állapodik meg. Kijevben nem érték be nyilatkozatokkal, kezdeményezték az Ukrán–Magyar Kormányközi Gazdasági Vegyes Bizottság ötödik, ősszel esedékes ülésének az elnapolását, és ezzel ismét megakasztották az ukrán–magyar kapcsolatok rendezésének amúgy is csigalassúságú folyamatát.
A dühödt kirohanások után karácsony előtt meglepetten értesültünk róla, hogy az ukrán gázszállító rendszer üzemeltetője (Оператор ГТС України) és a magyar rendszerüzemeltető, az FGSZ Földgázszállító Zrt. megállapodást kötött a Magyarország–Ukrajna irányú földgázszállítás garantált kapacitásainak bevezetéséről 2022. január 1-jétől. Szerhij Makohon, az ukrán rendszerüzemeltető vezérigazgatója elmondta, a megállapodás lehetőséget teremt az ukrajnai kereskedők számára, hogy a horvátországi Krk szigetén lévő LNG-terminálon keresztül hozzáférjenek a cseppfolyós gázhoz. A lépés bizonyára része azon ukrán törekvéseknek, hogy függetlenítsék az országot az orosz gáztól. Láthatóan Kijevben máris elfelejtették, hogy nem egészen három hónappal korábban milyen gorombán nekirontottak Magyarországnak, amely pedig csak saját polgárai érdekeit tartotta szem előtt.
(ntk)
