Egy új világrend küszöbén

Az Ukrajna körüli eszkaláció, Oroszország biztonságpolitikai javaslatai nemcsak Kijevet kényszerítik rendkívüli erőfeszítésekre a nemzetközi színtéren, hanem gyakorlatilag az egész világot. Némi túlzással sorban állnak a külföldi politikusok és diplomaták, akik szeretnének találkozni vagy legalábbis telefonon beszélni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A tárgyalások napjait éljük, ami jó, mert amíg a politikusok beszélnek, hallgatnak a fegyverek.

Pekingben nagy volt az egyetértés

Az orosz államfő maga sem tétlenkedik, minap Pekingben járt, ahol a téli olimpia megnyitója előtt tárgyalt Hszi Csin-ping kínai elnökkel. Megbeszélésüket követően közös közleményben sürgették a NATO terjeszkedésének leállítását. A Kreml közleménye szerint, amelyet az MTI idéz, a két elnök egyebek mellett a nemzeti valutákban folytatott kereskedelem kibővítésének szükségességéről is szót ejtett az amerikai dollár használatát övező bizonytalanságokra hivatkozva. (Joe Biden amerikai elnök korábban felvetette annak lehetőségét, hogy amennyiben Oroszország megszállná Ukrajnát, orosz vállalatokat azzal szankcionálhatnának, hogy kizárják őket a dollárban végzett tranzakciókból.) Putyin a találkozó során Oroszország támogatásáról biztosította a kínai elnököt Peking Tajvannal kapcsolatos állásfoglalását illetően, kijelentve, hogy Moszkva ellenzi Tajvan függetlenségét.

A Hszinhua kínai állami hírügynökség tudósítása szerint Hszi a találkozó kapcsán reményét fejezte ki, hogy a Putyinnal folytatott egyeztetés további lendületet kölcsönözhet a kínai–orosz kapcsolatok számára. Hangsúlyozta Kína elhivatottságát a kétoldalú stratégiai kapcsolatok elmélyítésére a nemzetközi helyzet „mély és összetett változásainak” tükrében. Leszögezte: készen áll együtt dolgozni Putyinnal a jövő alakításán.

Talán mondanunk sem kell, hogy valamennyi üzenet címzettje a közös ellenfél, az Egyesült Államok volt.

Az elszigeteltség vége

Moszkvában szinte egyfolytában cseng a telefon. Múlt héten Putyin háromszor beszélt Emmanuel Macron francia elnökkel, hétfőn pedig személyesen is találkoztak az orosz fővárosban. Eszmét cserélt még az orosz elnök Mario Draghi olasz miniszterelnökkel, Boris Johnson brit kormányfővel, fogadta Alberto Fernández argentin és Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is. Jövő héten Moszkvába várják Olaf Scholz német kancellárt, s a közeljövőben esedékes Jair Bolsonaro brazil elnök látogatása. Jól elszigetelték Putyint, mi?

A diplomáciai tevékenység mutatja, milyen valós problémákat igyekszik megoldani Oroszország az ukrajnai határok közelében összpontosított erőkkel – mondta Samuel Ramani, a Brit Királyi Egyesült Védelmi Kutatóintézet (RUSI) munkatársa, akit a korrespondent.net idéz.

„Oroszország végső célja nem az ukrajnai invázió, inkább ütőkártyaként használja a csapatösszevonást, hogy presztízst és elismerést érjen el a Nyugattól” – mutat rá Ramani.

A szakértő szerint Oroszország már azzal is elégedett lehet, hogy követeléseivel lázas diplomáciai tevékenységet generált. De Putyin kihívást intézve a Nyugathoz azt is meg akarja mutatni, hogy Oroszországot nem lehet elszigetelni vagy félretolni, komoly szereplő Európában és a globális színtéren.

Mi lesz a gázzal és az oroszokkal?

Szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy nincs teljes egyetértés az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az európai országok között az Oroszországgal szembeni esetleges intézkedéseket illetően, ami már önmagában is komoly siker a Kreml számára. Berlin például megpróbált kivételt tenni az energiaszektor számára az Oroszország ellen bevezetendő új szankciók tervezetében.

Európa szeretne kevésbé támaszkodni az orosz szállításokra, és más gázforrásokat keres. Josep Borrell, az uniós diplomácia vezetője a múlt héten azt mondta, hogy az Oroszországból érkező szállítások leállása esetén az EU az Egyesült Államokhoz, Katarhoz és Azerbajdzsánhoz fordul. Mindenki tisztában van vele azonban, hogy ezek az alternatívák a közeljövőben nem tudják fedezni az európai keresletet. Arról nem is szólva, hogy a hajón érkező gáz lényegesen drágább az orosznál, a magasabb energiaköltség pedig nem tesz jót az amúgy is gyengélkedő európai gazdaságnak – a polgárok pénztárcájáról nem is szólva. Ebből fakad az európai álláspont gyengesége, amikor amerikai nógatásra nyomást igyekeznek gyakorolni Moszkvára.

Ráadásul – az Unió nagy bánatára – az Egyesült Államokat kevéssé érdeklik az európai problémák és sirámok, Washington számára Moszkva újsütetű nagyhatalmi fellépése több szempontból is sürgősen megoldandó probléma. Egy­idejűleg kellene móresre tanítani az oroszokat, megőrizni az amerikai befolyást Ukrajnában, elszigetelni Oroszországot Euró­pától és Kínát Oroszországtól. Elterjedt vélekedés, hogy Amerika már nem elég erős e négyes feladathoz, és amit mostanság látunk, az egy hanyatló világbirodalom elkeseredett utóvédharca. Éppen elég lehet azonban a hanyatló oroszlán és az ismét feltörekvő nagyhatalom ereje, befolyása is ahhoz, hogy lángba borítsák Ukrajnát és Európa nyugati részét, ha érdekeik úgy kívánják.

A magyar modell

A mostani moszkvai látogatás békemisszió is, mert „elmondhattam, hogy az Európai Unió egységes, és nincs olyan európai vezető, aki konfliktust akarna Oroszországgal” – jelentette ki február 1-jén Moszkvában Orbán Viktor miniszterelnök, akit az MTI idéz.

A kormányfő Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a Kremlben folytatott több mint ötórás megbeszélését követően kiemelte: mindez különösen igaz a közép-európaiakra. „Mi úgy értelmezzük a történelmet, hogy amikor a Kelet és a Nyugat között konfliktus jött létre, akkor Közép-Európa mindig rajtavesztett” – fogalmazott.

Közölte: a hidegháború évei „számunkra komoly keserűséget és sok szenvedést jelentettek”, ezért a magyarok és a közép-euró­paiak általában is abban érdekeltek, hogy a feszültséget Kelet és Nyugat között csökkentsék, és mindent megtegyenek annak érdekében, nehogy visszatérjen a hidegháború.

A miniszterelnök hangsúlyozta: ehhez tárgyalásokra, valamint párbeszédre van szükség, és üdvözlendő, hogy „Oroszország és a nyugati szövetségeseink között zajlik a párbeszéd”. Amit „mi tudunk ajánlani, az a magyar modell”: Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, közben pedig kiváló kapcsolatokat ápol Oroszországgal – magyarázta.

Orbán Viktor kijelentette: a helyzet komoly, a különbségek is jelentősek, ugyanis az orosz biztonsági igények és a NATO-tagállamok készsége, hogy ezeket teljesítsék, messze vannak egymástól. A távolság ugyanakkor nem áthidalhatatlan, lehetséges olyan megállapodást kötni, amely garantálja a békét, garantálja Oroszország biztonságát, és elfogadható a NATO-tagállamok számára.  

(ntk)