Csoóri Sándor: Incselkedni vadhírek jönnek
Új nap jön, új év, hószüret
s a csodák mégis elmaradnak,
szederágat zörget a felszél,
merev bagolyszem minden ablak.
Incselkedni vadhírek jönnek
Nyugat felől, havakban kúszva:
kérges, bankrabló Mikulások
mosolyognak a kisfiúkra.
S családfők deres bajusszal
bámulnak bomba nők után,
nem sejtve, hogy bombát cipelnek
s melltartójukban arzén vagy cián.
Forgóajtók, röpterek, túszok,
a kicsempézett egeken vérfolt,
mintha tanúnak szülne újjá
mindegyik nap, mely ígéret volt.
Félreértettség vadona,
dugig a szemünk csillogással,
dugig a fülünk mézes hírrel,
játékos és igaz halállal.
De túléljük halálainkat,
megszokásból túléljük mindig,
remélve, hogy a cifrább élet
egyszer velünk is megtörténik.
Ajánlás
Új nap jön, új év, hószüret –
hozzád bölcsülök, mester Villon:
kapkodhatja fejét az ember
zúzmarában vagy égi síkon:
nyakában, mint a fagyos szalma,
ropognak csak a meszes csontok
s a csoda az lesz, amit lerág,
mint vadkutya a talált csontot.
Ha csak a vers külső formájára vetünk egy futó pillantást – és meglátjuk, hogy van egy Ajánlás alcímű versszaka is –, azonnal gyanakodhatunk, hogy e műnek köze lehet Francois Villonhoz, a reneszánsz (1400-as évek) legnépszerűbb francia költőjéhez, akinek kedvelt műfaja volt a ballade nevű versforma, melynek gyakori eleme a költeményvégi „ajánlás”.
Amikor pedig észrevesszük, hogy magát a nagy mestert szólítja meg ebben az Ajánlásban a mi Csoóri Sándorunk, sejteni kezdjük, milyen hangulatú, világlátású költemény lesz az Incselkedni vadhírek jönnek című vers. És a sejtés beigazolódik. Egy cudar világot lát maga körött szerzőnk, melyhez kiválóan illenek a címbéli „vadhírek” és a versvégi „vadkutya” szavak, vagy épp a „hószüret”.
Igazi villoni hangulatú kort jelenít meg ez a vers. De nem tizenötödik századbelit, hanem tőrőlmetszetten mait. Mert a „bomba nők”, „a kisfiúkra mosolygó kérges Mikulások”, vagy a „dugig” szó használata nemcsak felidézik Villon mester zsargonban írt költeményeit, hanem azt a világot is, mely „vadhírek” formájában belopózik hozzánk nap mint nap – „Nyugat felől”...
Penckófer János