Vasárnapi üzenet: 2022. március 6.

Hála a veszélyben

Alapige: Márk 13, 3–13 és Zsoltárok 23

Természetesen a kialakult háborús helyzet foglalkoztat most mindnyájunkat. Isten Igéje pedig minden élethelyzetben helyes irányt jelző fény, szívet és gondolatokat lecsendesítő hang, és békességet, lelki nyugalmat hozó örömhír akar lenni.

Isten azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Nagyon fontos ige ez, és nagyon erős biztatás. Isten valóban megnyugvást akar adni, és ez a megnyugvás egyedül csak az Ő közelében kapható meg.

Ha a világot, a külső dolgokat nézzük, akkor nem lesz megnyugvás. Felzaklatnak, nyugtalanítanak a hírek. Cseppet sem békések. Isten mégis szeretne megnyugvást adni.

Nemrég volt alapige a bibliaolvasó kalauz szerint az a csoda, amikor Jézus a vízen jár. Az a csoda különlegessége, hogy Péter is átéli, ő is rálép a vízre. És amíg csak Jézusra néz, fennmarad a víz tetején a hullámok között is. De amint a viharra néz, elkezd süllyedni és fuldokolni. Számomra ezek a hullámok a jelen helyzetet jelentik: rossz hírek, bizonytalanság, félelmek. Ma van bőven vihar körülöttünk és bennünk is. Nagyon fontos kérdés, hogy a nagy és háborgó hullámok között mire figyel az ember. A keresztyén embernek fontos megtanulni Jézusra, Isten hatalmára tekinteni a viharban is. Mert akkor Isten meg fog tartani a víz tetején még a nagy viharokban is.

Az első igeszakasz Márk evangéliumából arról tanúskodik, hogy a Biblia tud a háborúkról, tud a veszélyekről. Jézus maga mondja, hogy az utolsó időkben háborúk lesznek, és nehéz lesz az emberek élete. Sőt, azt sem hallgatja el, hogy az ő követőit üldözni fogják, egyeseket meg is ölnek. Rossz ezeket hallani, főleg, amikor közel van a veszély.

De nagyon fontos Jézus zárómondata: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” A cél az üdvösség. És akinek ez a legfőbb célja az életben, annak hatalmas ígéret ez. A körülményektől függetlenül kitartani a hitben, kitartani Jézus mellett, mert ennek az üdvösség a jutalma.

Felvenni a harcot az ördöggel, és egész életünkben a végsőkig harcolni. Vannak világi harcok, háborúk, de soha nem szabad elfeledkeznünk a lelki, láthatatlan ellenségünkről és a lelki harcokról, a hitharcokról. Nagyon sok múlik azon, hogy állunk helyt ezekben a lelki harcokban.

A második igeszakasz, a 23. zsoltár pedig egy bensőséges és nagyon szép imádság, Dávid őszinte imádsága. Nagyon megható, ahogy megvallja, milyen fontos neki Isten, és mennyire rá meri bízni magát.

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Dávid megélt sok nehéz pillanatot Istennel. Valósággal volt életveszélyben, fenyegették, üldözték, háborúban is volt. Meg is említi ezt a zsoltárban: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” Nagyon fontos meglátni ennek a zsoltárnak az igazi üzenetét. Nem arról szól, hogy a hívő ember soha nem lesz bajban és veszélyben. Jó azt hallani, hogy füves legelőkön terelget, és csendes vizekhez vezet Isten. Jelentheti ez a kép a lelki békét, a nyugalmat, de jelentheti akár az Isten által vezetett élet áldásait és örömeit is.

De vannak veszélyek és ellenségek is. Mit mond ezekről Dávid? „Nem félek a veszélyben, mert te velem vagy, és asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.” Itt is ugyanazt látjuk, mint a vízen járás csodájánál, hogy nem a vihart és a veszélyt veszi el Isten, hanem a viharokban és a veszélyekben megtart. „Nem félek, mert te velem vagy.” Még a legnagyobb veszélyben és sötétségben sem. Milyen szép ez a kép! „Asztalt terítesz ellenségeim szeme láttára.” Ott van, közel van az ellenség, én mégis nyugodtan eszek. Nem felelőtlenségből, hanem Isten gondviselésében bízva.

Kinek volt a héten félelme és gyomoridege? Talán enni sem tudott rendesen.

Mit tanulhatunk Dávidtól? Azt, hogy Isten közelsége védelmet és nyugalmat ad neki. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! – ez a református egyházunk jelmondata. A viharokban, a nehézségek között talán nehezebb bátran kimondani ezt a jelmondatot, de többször kellene ismételnünk.

A hívő embernek nem kell félnie a viharban és a veszélyben. Ha tényleg rendezve van az élete Istennel, ha valóban közel van Jézushoz, akkor mindene megvan, és semmi oka félni. A közelség a kulcs. „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” Milyen szép lezárás! Isten jósága és szeretete mindennap velem van, és én Isten jelenlétében vagyok egész életemben. Dávid királynak volt sok hibája, voltak nagy bűnei, de egy dolog biztos: nem engedte soha, hogy messzire sodródjon Istentől. Voltak bukásai, de még a bukások után is rögtön Istenhez menekült, megalázta magát, böjtölt, bűnbánatot tartott, és ragaszkodott Isten közelségéhez.

Kedves Testvérek! Ez a helyes irány ma is: a veszélyben még közelebb menni Istenhez. Olyan közel kerülni hozzá, hogy el tudjam mondani: „Mindennap Isten szeretetében vagyok, és az Ő jósága kísér. És egész életemben, életem minden napján az Úr házában, az Ő közvetlen jelenlétében vagyok. Ezért nem félek semmitől, mert Te velem vagy.” Ámen.

Balázs Antal
református lelkész