A meggy és a cseresznye biológiai növényvédelme II.
A csonthéjasok moníliája: Monilia laxa, Monilia fructigena
A csonthéjasok közül szinte minden termesztésben lévő és kedvelt fajta érzékeny a moníliás fertőzésre. A legérzékenyebb a meggy, de a cseresznye esetében is nagy termésveszteség léphet fel már a szezon kezdetén, a virágzás időszakában.
A kórokozó bemutatása
A csonthéjasok legveszélyesebb kórokozója a hajtások és a fiatal ágak elhalását előidéző megbetegedés. Virágzáskor és terméskötődéskor a hajtások lankadnak, majd hirtelen elhervadnak, és rövidesen elszáradnak. Mindez május–júniusban megy végbe. Az elszáradt levelek nem hullnak le, egész évben a fán maradnak. Erős fertőzés esetén a betegség az elfásodott ágak elhalását is előidézheti. A gyümölcsök barna színnel rothadnak, felületükön elszórtan szürke színű penészfoltok láthatók. A betegség elsődleges fertőzési forrásai az elhalt, fás növényi részek, a mumifikálódott gyümölcsök. A kórokozó a fertőzött növényi részeken (gyümölcsmúmiák, elszáradt ágrészek) telel át. Terjedését a szél és a csapadékos, hűvös időjárás nagyban segíti.
A fajták fogékonysága
A legtöbb fajta érzékeny a kórokozóra. Néhány fajta mutat bizonyos fokú ellenállóságot, de teljes rezisztencia nem létezik.
Érzékeny fajták: Pándy-meggyfajták, Vega cseresznye, Germersdorf, újfehértói fürtös meggy, kántorjánosi 3 stb.
Kis mértékben ellenálló fajták: korai pipacsmeggy, pipacs 1, debreceni bőtermő meggy, érdi bőtermő meggy, évameggy, Firm Red cseresznye, katalincseresznye, csengődi meggyfajták, Bigarreau Burlat, jánoscseresznye, Valerij Cskalov, cigánymeggy fajtakör, reginacseresznye stb.
Agrotechnikai és mechanikai védekezés
A védekezés legfontosabb eleme az elsődleges fertőzési források kialakulásának megelőzése és gyors eltávolításuk. A gyümölcsmúmiákat a metszés során távolítsuk el maradéktalanul. Lehetőleg ne dobjuk a földre, hanem gyűjtsük össze és semmisítsük meg. A metszés során minden egyes fertőzött ágrészt metsszünk le és semmisítsünk meg. Ha akárcsak egyetlen fertőzött ág is marad a gyümölcsfáinkon, az egész ültetvényt visszafertőzheti a terméskötődésig. A virágzás alatti ködös, párás időszakban fokozottan figyeljünk a fertőzés megjelenésére. A megfelelő lombkorona kialakításával és fenntartó metszéssel nagyban csökkenthető a fertőzés valószínűsége és kártétele. A szezon alatt a csapadék mennyiségének szélsőséges ingadozásai is elősegítik a fertőzés megjelenését és terjedését, éppen ezért ilyen esetben megelőző védekezés ajánlott. Nagy hiba a későn, túlérett állapotban elvégzett betakarítás – ez is hozzásegít a fertőzés megjelenéséhez és a korai kártételhez a következő évben. Biológiai termesztés során a betakarítás után egyetlen gyümölcsöt sem szabad a fán hagyni. Ezzel kockáztatjuk a moníliás fertőzés áttelelését.
Biológiai védekezés
A monília elleni védekezésre több baktérium- és gombatörzset kipróbáltak. Jelenleg is folynak a vizsgálatok, de máig csak kísérleti készítmények vannak forgalomban. Hatásos baktériumtörzsek: Bacillus cereus, Bacillus substilis. Hatékony gombafajok: Penicillin purpurogenum, Epicoccum nigrum stb.
Védekezés ásványi anyagokkal és növényi kivonatokkal
A kórokozó sebparazita, ezért feltétlenül védekeznünk kell az állati kártevők – cseresznyelégy, molyok, tetvek stb. – ellen. A kártevők szívogatását, rágását követően a fertőzés a sebfelületeken át gyorsan bejut a gyümölcsfába, a termésekbe. Jégverés, szélverés után mindenképpen védekezni kell a fertőzés ellen, minél hamarabb.
Nagyon fontos az alapos őszi és a tél végi lemosó permetezés is.
A védekezés lehetőségei a vegetáció alatt korlátozottak. A meggy és a cseresznye esetében a leggyakrabban a megszokott réz hatóanyag alkalmazható. A védekezést már a rügypattanás előtt meg kell kezdeni, s folytatni szükséges a lombvesztés utolsó napjáig. Kritikus időszak a virágzás és az érés. Nagyon fontos, hogy virágzáskor és a sziromhullás időszakában a réz hatóanyagokat csak csökkentett dózisban szabad használni. Ebben az időszakban a rézoldat 0,2%-os töménységben nem okoz perzselést, az ennél magasabb dózis viszont súlyos károkhoz vezethet. A terméskötődést követően a készítményeken előírt dózisokat követhetjük, a kezeléseket pedig 10–21 naponta ismételhetjük, különösen párás, csapadékos időjárás esetén. Terméséréskor figyeljünk a rézkészítmények előírt élelmezési várakozási idejére, tehát a permetezéseket jól időzítsük. (Folytatjuk.)
Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
