Feltámadt az Úr! Jézus, a Megváltónk él! – keresztény gondolatok húsvétkor

„Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.«” (Lukács 24, 5–7)

Isten választás elé állította az embert, és sajnos az ember nem Istent választotta, hanem a bűnt. De a bűnbeesésével az ember is választás elé állította Istent, és Isten az embert választotta! Ezért lett nagypéntek.

Novák Zsolt

baptista lelkipásztor

2022. április 15.

„Asszony, miért sírsz?”

Mennyi szeretettel mondja Jézus a kétségbeesett Máriának: „Asszony, miért sírsz?” Hát valóban: miért sír ez az asszony? Semmi oka sincs a sírásra, ha tudomásul veszi végre, hogy Jézus él! Ott áll mögötte, csak el kell, hogy forduljon a sírtól, csak föl kell Rá tekintenie. Nem így van-e nálad is?! Ott áll melletted, mögötted a Feltámadott, csak el kell fordulnod a problémáktól. Csak ne lefelé nézz, a sötétségbe, a bizonytalanságba, a megoldatlanságba, hanem nézz föl Rá, a Feltámadottra! Akkor egyszerre megvilágosodik előtted is, hogy semmi okod nincs a sírásra, a szomorkodásra, a kétségbeesésre, magad emésztésére és gyötrésére: hiszen Jézus feltámadott, Jézus él! Ha elfog a kétség, mondd magadban: „Én tudom, hogy az én Megváltóm él!” Ha megkísért a Sátán, és füledbe duruzsolja: „Nem igaz!” – akkor is mondd: „Én tudom, az én Megváltóm él!” Ha akármilyen földi dolgok gyötörnek, mondd csak bátran: „Tudom, az én Megváltóm él!” Ha temetőben, egy drága sírhalom fölött állsz, akkor is mondd el: „Tudom, az én Megváltóm él!” Ha rád borul az este, ha jön majd a nagy sötétség, a halál sötétsége, mondjad újra bizalommal, bátran, boldogan, húsvéti hittel: „Tudom, az én Megváltóm él!”

Joó Sándor

református lelkipásztor

1951. március 25.

„Ilyenkor szoktuk olyanokat mondani, hogy: »Csípj meg, ébren vagyok-e«, vagy a barátunk, édesanyánk mondja: »Mit bámulsz?«”

Valami ilyesfajta gyöngédséggel „bökték oldalba” az angyalok az apostolokat: „Mit álltok itt, jeruzsálemi férfiak?” És rögvest el is küldik őket szétvinni az örömhírt. De valóban, ha igazán örülünk, nem fér belénk az öröm, meg akarjuk osztani. Ilyen, szinte fölfoghatatlan öröm részesei vagyunk: valami csodálatos, fölülmúlhatatlan országba várnak minket haza. A még csodálatosabb az, hogy örömünk minden ember öröme lehet. Hogyan? Jézus feltámadt, és megkapott minden hatalmat az égen és a földön. Milyen ez a hatalom? Olyan, hogy mindent egyedül akar végrehajtani? Vagy az, hogy szüksége van ránk? Igen! Neki ez a hatalom, hogy nemcsak az örömhírt osztja meg velünk, hanem alkalmat ad, hogy mi is tegyünk valamit érte. Kér minket, és nem kényszerít. Mire kér? Hogy mondjuk el örömünket másoknak! Arra kér, hogy merjünk örülni, a jóban hinni még akkor is, amikor nagyon rossznak néz ki a helyzet. Hogy merjünk jót tenni akkor is, amikor mindenki körülöttünk csal, vagy nem törődve néz másokra.

Azt mondod: „Én túl kicsi vagyok ehhez a feladathoz!”, „Ki vagyok én, hogy tegyek valamit?” Te vagy az, akivel a hatalmát megosztja, hogy mások is meghallják az örömhírt. Jézus Krisztus él!

Esztergom–Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége, Római Katolikus Plébánia

2011, húsvét

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

„Bízzatok, én legyőztem a világot!” – mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus a János evangéliuma 16, 33-ban. Mi, Isten gyermekei, Jézus Krisztus testvérei ne veszítsük el a reményt! A nagyböjt során az egyház buzdít bennünket az Isten szavának befogadására és a fáradhatatlan imádságra. Ennek az iránymutatásnak mintegy mindennapi kenyérré kell válnia számunkra. Isten szavának hallgatása segítsen nekünk reményünket Jézus Krisztusba helyezni, mert Ő legyőzte a világot minden támadásával együtt. Hangoztassuk együtt: „Járványtól, éhségtől, tűzvésztől, háborútól ments meg minket, Urunk!”

Kívánjuk mindnyájatoknak az Úr pászkájának békés megünneplését! Ne feledjük el, hogy ennek az ünnepnek a lényege az Úr fényes feltámadásának a megünneplése. Osszuk meg ezt az örömöt másokkal még akkor is, ha nagy a távolság, és nincs lehetőség a személyes találkozásokra! Öleljük körül ezzel az örömmel rokonainkat, ismerőseinket! Buzdítunk benneteket bátorságra, hogy ne féljetek a közös családi imádságtól a családegyházban, ahol a fő a családapa. Emlékezzünk arra, hogy minden Isten kezében van! Ő minden láthatónak és láthatatlannak az Ura. Krisztus mindnyájunknak mondja: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és testet is el tudja pusztítani a gyehennában.”

Kívánunk mindnyájatoknak húsvéti hitet, bizalmat az Istenben, reményt a feltámadott Úrban és a Szentlélek erejében, a világ támadásainak legyőzésére! Adja Isten, hogy a megpróbáltatások ne fojtsák el szívünkben a húsvét örömét, a mi Urunk győzelmét!

Milán Šášik munkácsi megyéspüspök,

Lucsok Nílus segédpüspök

2020. április 12.

Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? (Lukács 24,18)

Egy halott Krisztus emlékével, az élő Krisztus nélkül csak ilyen csüggedten járhat az ember, ahogy ez a két emmausi férfi. Ma is többen mennek így kifelé a templomból, a vallásból, kedves, de halványuló emlékekkel, nem tudva, hogy Krisztus él.

Miközben keseregtek, hozzájuk csatlakozott a feltámadott Úr, de egyelőre nem ismerték fel. Mindig Jézus lép oda mellénk, mert Ő számontart, név szerint ismer, és nem hagy reménytelenségben. Kérdezgeti, beszélteti őket, a férfiak pedig elmondják, milyen nagy baj az, hogy Őt megölték, és nincs többé. Ilyen okosakat mondunk ám, ha nem tudjuk, hogy mi is történt valójában Jeruzsálemben azokban a napokban. Mert ők csak a felszínt látták, az eseményeket. De hogy mi volt Jézus halálának a valódi oka és célja, azt nem. Mert nemcsak annyi történt, hogy a nép akkori vezetői kivégeztették Őt, hanem ezzel egy örök isteni terv valósult meg, mert ez nyitotta meg előttünk az Istenhez visszavezető utat. Az Isten elleni lázadásunkkal kizártuk magunkat a vele való közösségből, s ezzel halálra ítéltük magunkat. Jézus Krisztus ezt az ítéletet vállalta magára, és helyettünk elszenvedte. Rajta hajtotta végre az igazságos Isten azt a büntetést, amire mi szolgáltunk rá, s amit nekünk kellett volna elszenvedni. Így viszont szabadok vagyunk, még egyszer nem hajtja végre azt Isten, hanem mindenkit, aki ezt komolyan veszi, gyermekévé fogad. Ez a helyettes elégtétel történt meg Jeruzsálemben azokban a napokban.

Aki ezt tudja és hiszi, az azt is tudja, hogy Isten feltámasztotta Fiát a halálból, és Jézus Krisztus ma is él. Semmi okunk tehát a csüggedésre, de minden okunk megvan az örömre, reménységre, hálára. Mert nem egy halott Megváltóra emlékezünk, hanem élő Urunkat követjük és magasztaljuk.

Cseri Kálmán

református lelkipásztor

2011, húsvét

Szerk.: Dankai Péter