Nagy Gáspár: Gyönyörű bűnt

Torkig hull a koronatűz,

derékig füröszt a fájás;

szenes húsomba kényszerítik

fogaitok árulását.

A homlok nem perzselődik,

idegeim rághatatlanok;

hát iszonyúbb kínt viselek

annál, mit reám szabtatok.

Gyönyörű bűnt hagytam rátok,

a lázadást, mely több mint Dózsa György;

mit bánom, ha több az áruló,

de lázadót is teremjen e föld!

Nagy Gáspár korai versei között is kiemelkedő hely illeti meg a Gyönyörű bűnt című költeményt. Mindenekelőtt azért, mert ebben a művében szerepel a koronatűz szó, ami pedig szerzőnk első verseskötetének címét adta.

A Dózsa György halálához kapcsolódó koronatűz szó Nagy Gáspár bemutatkozó kötetében úgy lett aktuálissá 1975-ben, ahogyan szerzőnk egész életműve mutat számunkra elévülhetetlenséget 2022-ben. 

Mindennek magyarázatát pedig a versbeni beszéd pozíciója adja meg. Itt Nagy Gáspár nem megidézi történelmünk egyik nagy hősét – ahogyan ezt Görömbei András kifejti a Koronatűz kötetről írt kritikájában negyvenhét esztendővel ezelőtt –, hanem Dózsa György magatartása „olyan emberi állásfoglalásra ad alkalmat” a költő számára, „mely kilép a történelemből, aktualitása fontosabb”.

De bárcsak ne lenne ez az örök aktualitás – szeretné mondani az olvasó. Viszont nem mondhatja. „Árulás” terén – ahogy erre utal az utolsó versszak – a helyzet, sajnos, változatlan. Talán még súlyosbodott is. Mert ami régebben leplezett és kirívó eset volt, az mára nyílt és már-már csoportos méretűvé lett. Mindazonáltal szerzőnk optimista. Dózsa Györgyként ezt közvetíti felénk: „Gyönyörű bűnt hagytam rátok, / a lázadást, mely több mint Dózsa György; / mit bánom, ha több az áruló, / de lázadót is teremjen e föld!”...

Penckófer János