Füstösszárnyú levéldarázs és meggyfúró ormányos

A meggy és a cseresznye biológiai növényvédelme V.

2022. május 10., 10:29 , 1106. szám

A meggy és a cseresznye esetében a kártevő fajok száma viszonylag csekélynek mondható a többi kultúrához képest, de egyedszámuk és kellemetlen kártételük sok fejfájást okozhatnak a termesztőknek és a fogyasztóknak. A következőkben két olyan kártevővel foglalkozunk, melyek ugyan nem okoznak nagy kárt, de bioló­giai termesztésben évről évre megjelennek a gyümölcsfákon.

 

A füstösszárnyú levéldarázs kártétele és az ellene való védekezés

Kártételére júliustól kell számítanunk. A fekete színű hernyók a leveleket károsítják. A levelek felületén hámozhatnak, így áttetsző, szitás levélfelület alakul ki. A hernyó a talajban telel át báb alakban. Évente két, legfeljebb három nemzedéke van, tehát két rajzási periódust kell kivédenie a termelőnek.

Mivel elsősorban a talajban telel át, nagyon fontos az őszi–tavaszi talajmunkák (talajmarózás, tárcsázás stb.) alkalmazása. Ezzel nagymértékben gyéríthetjük az áttelelő bábokat. Biológiai ültetvényekben természetes ellenségeik is akadnak szép számmal, sok fürkészdarázsfaj a parazitája, de betelepítésre kereskedelmi forgalomban egyik sem kapható. Egy átlagos évben kártétele nem jelentős, ám nem megfelelő védekezési technológia esetén előfordulhat a tömeges megjelenése.

Az első nemzedék ellen általában nem szükséges védekezni, mert a természetes ellenségek korlátozzák az egyedszámot. Esetenként júliusban válhat szükségessé a védekezés, ami nem nehéz, mivel a csupasz, csigákhoz hasonló lárvák nagyon érzékenyek a növényvédő permetszerekre. Biológiai ter­mesztésben a lárvák megjelenése után javasolt a kvasszia hatóanyag (pl. Thinok-vant, Quassan stb.) alkalmazása, mely egyszeri kezeléssel kiirtja a kártevő jelen lévő nemzedékét. Ugyancsak nagy hatásfokkal alkalmazhatók permetezésre: piretrintar hatóanyag, káliszappan, denaturált szesz, növényi olajok, vazelin- és paraffinolajok stb.

 

A meggyfúró ormányos kártétele, az ellene való védekezés

A közismert nevén cseresznyemagfúró napjainkban a nemes fajtákon is csak ritkán és kis egyedszámban fordul elő. Idén már találkoztam egynéhány földre hullt, megaszalódott, lyukas meggymaggal, melyből bizony, ez a kártevő kelt ki. Magát az imágót máig nem sikerült megtalálni, de biztos jelen van vidékünkön. Kártételére csak akkor kell számítani, ha évről évre nem takarítják be a termést, és a gyümölcs a földre hullva – talajba forgatás híján – a felszínen marad. A termelők ebben az esetben sem figyeltek még meg kb. 5-10%-nál nagyobb kártételt. Integrált termesztéstechnológia alkalmazása esetén mára már elfeledett a kártevő, de biológiai ültetvényekben néha meglepheti a termesztőket a jelenlétük.

Az áttelelő bogarak először a meggy és a cseresznye rügyeit furkálják, majd a leveleket lyuggatják. A hajtásokon okozott furkálásuk nyomán a hajtásvég letörik. E kárképet gyakran látni a vadcseresznyéken és a sarjmeggyen. Táplálkozásukat követően az apró gyümölcsök húsába fúrt csatornán keresztül helyezik el tojásaikat, átrágva a mag zsenge héját is. E tevékenységüknek szab határt a maghéj megszilárdulása, illetve a gyümölcs húsának megvastagodása. A kukac elfogyasztja a húst, majd a szilárd maghéjon rág kerek nyílást. Ezt követően bebábozódik, bogárrá alakul, s június végén – július elején hagyja el kifejlődésének helyét.

A kártevő ellen külön csak akkor kell védekeznünk, ha tömegesen találkozunk az ültetvényben a kifejlett bogárral. Hatékony és engedélyezett hatóanyagok: azadirachtin, spinazod. Egy átlagos évben, amennyiben védekezünk a főbb kártevők ellen, a meggyfúró ormányos ellen is hatékonyan felléptünk. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza