Liebscher, Krupka és Laudon: kik ők és miért érdemelnek utcaneveket a Kis-Galagóban

Elvesztett Ungvár

Az orosz személyekkel kapcsolatos ungvári utcák átnevezésének folyamata volt az egyik leginkább vitatott téma az elmúlt hetekben. Vannak, akik nem tartják aktuálisnak, mások meg vannak győződve arról, hogy most határozottan el kell utasítanunk mindazt, ami Oroszországgal összeköt bennünket – beleértve az utcaneveket is. Mindenkinek lehetősége van kinyilvánítani a véleményét és eljuttatni a városvezetéshez, de mára már az átnevezési kérést, konkrét javaslatot tartalmazó telefonhívás, levél sokszorosa az ezt ellenző megnyilvánulásoknak. A folyamat elindult. Most az utcák átnevezésével foglalkozó bizottság második üléséről lesz szó, amelyen a Kis-Galagó negyed utcáinak új neveire vonatkozó javaslatokat tárgyalták.

A bizottsági javaslatok hivatalos nyilvánosságra hozatala után (az átnevezésre javasolt 58 névből most csupán négyről van szó, és ezek is csak ajánló jellegűek, mivel kiegészítésképpen nyilvános vitára bocsátják őket) számos kritika hangzott el a közösségi oldalakon. „Először hallok ezekről az emberekről”, „Mi van, nincsenek kiemelkedő emberek Ukrajnában? Nevezzük az összes utcát Istvánnak és Adolfnak”, „Törhetem a nyelvem a ti Laudonjaitokkal”, „Egész életemben Ungváron éltem, de nem hallottam a ti Istvánotokról és nem tudom vidékünk miféle hazafija”, „Azoknak, akik ülnek a jó melegben, a kényelmes székükben, elment az eszük, hogy ilyet javasolnak???”

Mindez csak egy kis része annak, amiket ungváriak írtak a Puskin tér Kis-Galagó térnek, a Lomonoszov utca Frantisek Krupka utcának, a Mengyelejev utca Adolf Liebscher utcának és a Krilov utca Laudon István utcára való átnevezéséről. Az ilyen megjegyzések újra bebizonyították, hogy az ungváriak nagyon keveset tudnak városuk történetéről, ezért megpróbáljuk ezt korrigálni, és most megírjuk, kik ezek az emberek, és miért érdemlik meg igazán, hogy a Kis-Galagó negyed utcáit róluk nevezzék el.

Kezdjük a Puskin térrel. Ungvárnak ez a része alig száz év alatt többször változtatta a nevét: a kezdetekben a Roskovics part része volt, 1932-ben a jelenlegi Puskin tértől a Masaryk hídig terjedő szakaszt Tyrš partnak hívták, magyar időkben Hősök tere volt, majd a Leningrád part része volt, azután pedig Puskin tér lett. Ez az ungvári szeglet véglegesen az 1930-as évek elején alakult ki, amikor a körülötte lévő összes épület elkészült, és 1932-ben a tér közepén emlékművet állítottak a Szokil testnevelő társaság egyik alapítójának, Myroslav Tyršának.

Az emlékmű nagyon lakonikusan nézett ki, csakúgy, mint a tér visszafogott funkcionalista építészetének egésze. Ilyennek képzelték el az alkotók, és ezt a koncepciót érdemes lenne követni a jövőben, amikor felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a Puskin-emlékmű üres talapzatával.

Erről még korai beszélni, de a bizottság ülésén bejelentették, hogy a tér elnevezésének meg kell felelnie a koncepciójának (vagyis, kissé eltúlzottan szólva ne legyen Szahajdacsnij tér Orlik mellszobrával). Mivel jelenleg nincs egyértelmű elképzelés a térről a jövőre nézve, javasolták, hogy kapjon egy semleges, de tartalmilag nagyon fontos nevet – Kis-Galagó tér. Először is, ezt a történelmi helynevet hivatalosan sehol nem használják (a Kis-Galagó negyedet csak feltételesen nevezik így), másodszor, a tér neve további információkat tár a turisták elé a város ezen részével kapcsolatban, harmadszor pedig valójában ez a Kis-Galagó teljes építészeti szépségével. Minden logikus, szép, történelmileg hiteles és érzelmileg semleges.

Kis-Galagó egy kormányzati lakónegyed, amelyet akkor építettek, amikor Ungvár és Kárpátalja többi része az első Csehszlovák Köztársaság része volt. A tömb a régi városközpont közelében található. A negyed neve az olasz „lago” – tó szótól ered. Ehhez a szokatlan hangzáshoz kapcsolódik az olasz Drugeth család ungvári háromszáz éves uralma. Valószínűleg a XVI. és XVII. század tavaszán, amikor az Ung folyó elöntötte ezt a területet, ez a hely valóban egy tóra hasonlított. Nyáron pedig a városban letelepedett bolgárok zöldségeket termesztettek ezen a nedves, mocsaras földön. A XX. század két nagy háborúja közötti időszakban a város történelmének legnagyobb és alaposan átgondolt építése a Kis-Galagóban történt.

Térjünk át Liebscher Adolf­ra, akinek a neve olyan nevetségesnek és oda nem illőnek tűnt egyes ungváriak számára. A bizottság tagjai azt javasolták, hogy ezt a nevet kapja a Mengyelejev utca, amely a Rafanda épülete melletti Függetlenségi parttól indul és az Ungvári Nemzeti Egyetem rektori hivataláig húzódik. És ez nem légből kapott név, ennek számos oka van. Ahogy Lina Dehtyarjova, az ungvári modernizmus kutatója, az „Uzhhorod Modernism” közösség tagja kifejti, Liebscher Adolf nélkül nem lenne Kis-Galagó abban a formában, ahogyan létezik, és Ungvár sem lenne az, amit ismerünk.

Liebscher Adolf (1887–1965) cseh építész volt. Karel Liebscher festőművész testvére. Tanulmányait a prágai Cseh Műszaki Egyetemen végezte. A diploma megszerzése után Franciaországban gyakornokoskodott, majd több évet töltött az olasz építészet kutatásával. 1921-ben doktorált építészetből, és kinevezték a Brünni Műszaki Egyetem építészetprofesszorává. 1928-tól 1929-ig az építészmérnöki és építőmérnöki kar dékáni posztját töltötte be. Közel 15 csehszlovák város, köztük Opava, Znojmo, Szmikhov és Ungvár főtervének, 85 lakóépület, 78 köz- és 15 ipari épület projektjének a szerzője.

„Liebscher Adolf egykor nagyon híres és sikeres urbanista volt. Ő alkotta meg Ungvár történetének első várostervét, mert előtte mozaikszerűen és stratégia nélkül épült a város. Liebscher városfejlesztési elemzést végzett és arra a következtetésre jutott, hogy Ungvár régi központját radikális változások nélkül kell hagyni, az új közigazgatási és lakóövezetet pedig a történelmi központon kívülre kell hagyni. Egyébként a Csehszlovák Köztársaság néhány más városában ebben az időszakban jelentősen átépítették a régi városközpontokat, így például Pozsonyban. Liebscher nagyon körültekintően közelítette meg a Kis-Galagó tervezését, a tervrajzban meghagyta az Ung egy kis mellékfolyójának körvonalait, ezt a patkó alakú kanyart (ma Hojda utca) jellegzetes emlékhelyül tervezte ránk hagyni. Ezenkívül Liebscher Adolf több kis-galagói épület tervezője, például a Tartományi Bíróság (az egykori Szakszervezeti Ház a Népi téren), a Körzeti Bíróság (ma a megyei rendőrség épülete a Rákóczi utcán), valamint több lakóépületet tervezett. Érdeme másrészt a Nagy-Galagó koncepciójának kidolgozásában is rejlik, amelynek villanegyednek kellett volna lennie. Nem tudom, ki tett többet Liebschernél Ungvár általános arculatáért – mert ő új negyedet is tervezett és megőrizte a régi várost is” – magyarázza Lina Dehtyarjova.

Liebscher Adolf nevét most némi meglepetéssel fogadják, mert hosszú ideig nem ismerték a Kis-Galagó fő alkotójaként. Sokkal „felkapottabb” volt egy másik építész, František Krupka neve. František Krupka (1885–1963) cseh építész volt, központi műteremmel rendelkezett Pozsonyban. Az ikonikus művek nagy részét a mai Szlovákia területén hozta létre. Ungváron sokan úgy vélik, hogy szinte minden épületet Krupka készített a Kis-Galagóban. Ez nem igaz, bár ez nem von le semmit az építész érdemeiből. Eddig csak három Krupka által tervezett épületet találtak a kutatók – de milyet! A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás és a Kárpátaljai Megyei Tanács jelenlegi épülete, a Légiós Ház (a Korzó és Duhnovics utca sarkán található épület) és a Nagy Rafanda (egy lakóépület a Függetlenség part 21. szám alatt). A megyeháza tervét a pozsonyi építész különleges aprólékossággal készítette el. Miután Krupka megnyerte a pályázatot, csaknem két évig dolgozott a projekten. A négy évig tartó építkezés során járt Ungváron, aktívan ellenőrzött minden folyamatot. Ezért a bizottság úgy döntött, hogy elnevez egy kis utcát – amely a Népi térről indul a megyei közigazgatás épülete és a Kis Rafanda között, és a Szobránc utcáig nyúlik – a Kis-Galagó legnagyobb épületének alkotójáról, Frantisek Krupkáról.

És az utolsó javaslathoz – a Laudon István utcához értünk. Az utcák átnevezésével foglalkozó bizottság ülésén több javaslat is elhangzott a Szobránc utcától a Puskin térig húzódó Krilov utca nevének megváltoztatására. Koczka András képzőművész, Josef Gočár építész, Egressy Emil építészmérnök, Laudon István gimnáziumi professzor neve hangzott el. Természetesen mindegyikük jelentős mértékben hozzájárult Ungvár fejlődéséhez. Koczka zseniális festményeivel dicsőítette a várost és a régiót, Gočár egy postaépületet és a Baťa-palotát, Egressy számos templomot és a Proszvita épületét tervezte, Laudon pedig egy egész botanikus kertet épített ki. A megbeszélés során kiderült, hogy a város egyik utcáját már elnevezték Koczkáról, így a bizottság tagjai a másik három javaslatról szavaztak: Gočár, Egressy, Laudon. A Laudon István utca kapta a legtöbb voksot. A magyarázat egyszerű:

Laudon István (1862–1924) ungvári értelmiségi családban született, gimnáziumi tanulmányai után Budapesten szerzett bölcsészdiplomát, majd doktori címet. Hazatérve az ungvári királyi főgimnázium latintanára lett. Szívesen és sokfelé utazgatott, bejárta az Osztrák–Magyar Monarchiát, megfordult Itáliában s több hónapos tanulmány­utat tett Egyiptomban. Innen állítólag egy múmia kezének darabjait is magával hozta, s a leletet az ungvári gimnázium múzeumának ajándékozta. Ám utazásaiból leginkább növénymagokat, facsemetéket, cserjéket és herbáriumokat hozott haza. A növények egy részét saját, a jelenlegi Szobránc utca 27. szám alatti portáján ültette el, amely szinte a folyó partjáig húzódott. A gimnáziumi tanár itt 1886-ban arborétumot hozott létre, ahol egzotikus fákat nevelt: egzotikus tölgyeket, taxodiumokat (mocsárciprusokat), különféle fenyőket és lucokat (virginiai, kanadai, kínai, normann fenyő), kínai szappanfát, tűlevelű bürköt stb. Laudon István kertjéből kerültek ki az ungvári magnóliák és egy rendkívül érdekes reliktum, a ginkgofa (halfarkfa vagy páfrány­fenyő). Vannak olyan változatok is, hogy Laudon István volt az első, aki Kárpátalján szakurát nevelt. Alkotását a XX. század elejének egyik legjobb fiatal parkjaként tartották számon az Osztrák–Magyar Monarchiában. A parkból jelenleg mindössze 0,4 hektár maradt a városi gyermekkórház területén, amely helyi jelentőségű tájművészeti emlékpark státusszal rendelkezik. 1892-ben a fáradhatatlan tanár elültetett néhány ritka fajtájú fát a várdomb tövében, s ezzel voltaképp alapítójává vált a későbbi botanikus kertnek. Az ungvári polihisztort, szenvedélyes természetbúvárt a máramarosi hegyekben, túrázás közben érte a halál. Szülővárosában, a Kálvária-temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét Ungvár százéves fái őrzik.

Reméljük, meg tudtuk mutatni az olvasóknak, hogy a Kis-Galagó három utcájának és terének a nevét nem véletlenül választották ki. Megérdemlik a tiszteletet azok az emberek, akikről ezeket az utcákat javasolják elnevezni. Az ungváriak két hónapig tartó nyilvános vitán fejthetik ki véleményüket a javaslatokkal kapcsolatban.

Rehó Viktória,
Tetyana Literáti
Pro Zahid