A szabadságolásról hadiállapot idején
„Vállalatunk az utolsókat rúgja. Azt beszélik, hamarosan nem lesz munkánk, és akkor kivehetjük a fizetett szabadságunkat, aztán meg mindnyájunkat fizetetlen szabadságra küldenek, valószínűleg a háború végéig. Lehetséges ez?”
– Hadiállapot idején korlátozhatók a polgároknak az Alkotmány 30–34., 38–39., 41–44. és 53. cikkelyeiben rögzített jogai. Így csak bizonyos megkötésekkel érvényes a 43. cikkely is, amely békeidőben előírja, hogy mindenkinek joga van a munkához, illetve ahhoz, hogy a megélhetését olyan munkával biztosítsa, amelyet szabadon választott, vagy amelyet önszántából vállalt.
Szűkültek a munkavállalók jogai is. Ami a szabadságolást illeti, a munkavállalónak hadiállapot idején is jár a 24 naptári nap éves fizetett alapszabadság. Ilyenkor azonban a munkáltató bármilyen szabadságot megtagadhat a munkavállalótól – kivéve a szülési és gyermeknevelési szabadságot a gyermek hároméves koráig –, ha a szóban forgó munkavállaló kritikus infrastruktúrának minősülő vállalatnál, intézményben, szervezetnél dolgozik.
A szabadságolásról (Про відпустки) szóló törvény 4. cikkelye a szabadság egyik típusaként említi a fizetetlen szabadságot. A munkaügyi viszonyok szervezéséről hadiállapot idején (Про організацію трудових відносин в умовах воєнного стану) című törvény 12. cikkelyének 3. pontja szerint hadiállapot idején a munkaadó a munkavállaló kérésére fizetetlen szabadságot biztosíthat a számára, A szabadságolásról szóló törvény 26. cikkelyének első bekezdése által meghatározott felső határ (15 nap) figyelembevétele nélkül.
Amint a Gazdasági Minisztérium is rámutat a munkaügyi kapcsolatoknak a háború alatti szabályozásához fűzött kommentárjában, a munkát érintő jogszabályok nem írnak elő fizetés nélküli szabadságot a munkáltató kezdeményezésére. A szabadságolásról szóló törvény 25. és 26. cikkelyében előírt fizetés nélküli szabadság igénybevétele a munkavállalónak joga, és nem kötelessége. Így a munkáltató saját belátása szerint nem küldheti fizetés nélküli szabadságra a munkavállalót annak hozzájárulása nélkül.
E gondolatmenet értelmében, amennyiben a háború miatt a cég, intézmény, szervezet nem tudja folytatni tevékenységét, vagy lehetetlen megszervezni bizonyos egységeinek, egyes munkavállalóinak a munkavégzését, nem fizetetlen szabadságra kell küldenie a dolgozókat, hanem be kell jelentenie az állásidőt.
A Munkatörvénykönyv (Кодекс законів про працю) 34. cikkelye szerint az állásidő a munka felfüggesztése a munkavégzéshez szükséges szervezési vagy műszaki feltételek hiánya, elháríthatatlan kényszerítő erő vagy egyéb körülmény miatt. A vállalkozásoknál, intézményeknél, szervezeteknél az állásidő bejelentése esetén a bérezés a kollektív szerződésben vagy a munkáltató szervezeti és igazgatási szabályzatában meghatározott feltételek szerint történik, de a Munkatörvénykönyv 113. cikkelye értelmében a fizetség nem lehet kevesebb, mint az adott munkavállalói bérkategória számára megállapított tarifa kétharmada.
A költségvetésből finanszírozott vagy támogatott (dotált) állami és önkormányzati szervek, vállalatok, intézmények és szervezetek vezetői a hadiállapot megszűnéséig vagy eltörléséig a költségvetésben biztosított béralap keretein belül belátásuk szerint határozhatnak az állásidő bérezéséről, de a fizetség nem lehet kevesebb, mint az adott munkavállalói bérkategória számára megállapított tarifa kétharmada (lásd: Постановa Кабінету Міністрів України від 07 березня 2022 року № 221 «Деякі питання оплати праці працівників державних органів, органів місцевого самоврядування, підприємств, установ та організацій, що фінансуються або дотуються з бюджету, в умовах воєнного стану»).
A kifizetések azonban felfüggeszthetők, ha a vállalkozás, intézmény vagy szervezet a harcok vagy egyéb vis maior eset miatt akadályozott a működésében. Ebben az esetben a munkáltató mentesül a munkabérfizetési határidő megsértéséért őt terhelő felelősség alól.
Nem állami vállalatok, intézmények, szervezetek esetében ugyanakkor valószínűtlen, hogy a munkáltató állásidőt hirdetne. A munkaügyi viszonyok szervezéséről hadiállapot idején című törvény 13. cikkelyének 1. pontja ugyanis biztosítja a munkaszerződés felfüggesztésének lehetőségét a háború miatt, azaz a munkáltató ideiglenes felmentését a munkavállaló foglalkoztatásának kötelezettsége alól, valamint a munkavállaló ideiglenes felmentését a munkaszerződés szerinti munkavégzési kötelezettség alól. Ez a helyzet nem jelenti ugyan a munkaviszony megszűnését, viszont nem jár fizetéssel. A 13. cikkely 3. pontja értelmében az Ukrajna ellen katonai agressziót elkövető államot terhel mindennemű, a háború miatt elmaradt bér és járadék megtérítése. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogyan lehet majd érvényt szerezni ennek a rendelkezésnek.
hk
