A történelmi bejelentés
Június 23. óta Ukrajna az Európai Unió tagjelölt országa.
Politikusok és európai uniós vezetők, akik bíztak abban, hogy Ukrajna megkapja a tagjelölti státuszt, múlt csütörtökön már kora reggel – tehát még az Európai Tanács sorsdöntő brüsszeli ülése előtt – lelkes nyilatkozatokat, üdvözleteket posztoltak. Josep Borrell uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő közös videót készített Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel és ukránul tweetelt.
„Ukrajna győzni fog. Európa győzni fog. Ma kezdődik egy hosszú út, amelyen együtt leszünk. Ukrajna népe az európai családhoz tartozik. Ukrajna jövője pedig az EU-ban van” – hangsúlyozta Borrell, akit a Jevropejszka Pravda idéz.
A nagy pillanat
Charles Michel, az uniós tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács (ET) elnöke estefelé jelentette be, hogy az Európai Unió tagországainak vezetői megállapodtak a tagjelölt státusz megadásáról Ukrajnának és Moldovának. Twitter-üzenetében „történelmi pillanatnak” nevezte a megállapodást, és azt írta: a „mai nap döntő lépést jelent” Ukrajna és Moldova Európai Unió felé vezető útján. Az ET elnöke sajtótájékoztatóján hozzátette: a tagállami vezetők úgy döntöttek, hogy elismerik Georgia európai perspektíváját és készek a tagjelölt státusz megadására, amint Tbiliszi foglalkozni kezd a megkövetelt prioritásokkal.
Az Európai Unió döntése erős üzentet hordoz az egységről, az elhatározottságról. Arról, hogy az unió folytatja az Ukrajnának eddig is nyújtott, főként humanitárius, pénzügyi, anyagi és politikai támogatást, külön figyelemmel az országban zajló konfliktusnak a globális élelmezésbiztonsági válságra gyakorolt hatására – fogalmazott Michel az MTI szerint.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke üzenetében azt írta: a döntés „mindannyiunkat megerősít”. Erősíti az Európai Uniót, de különösen Ukrajnát, Moldovát és Georgiát Oroszországgal szemben. „Az Európai Unió döntése ismét megmutatta a világnak, hogy egységes és erős a külső fenyegetésekkel szemben” – tette hozzá.
A brüsszeli testület elnöke a sajtótájékoztatón a tagállami vezetők döntését meghatározó pillanatnak nevezte, és kiemelte: a megállapodás biztosítja az európai perspektívát Ukrajna és Moldova mellett Georgia számára is. Kijelöli számukra az EU-ba vezető utat. Noha mindhárom országnak még sok tennivalója van, hogy megfeleljen a kritériumoknak, hangoztatott meggyőződése szerint a lehető leggyorsabban fognak haladni a szükséges reformok végrehajtásával.
Emmanuel Macron francia elnök is üdvözölte a tagállamok döntését. Kijelentette: a tagjelölti státusz megadása Ukrajnának „nagyon erős jelzést” küld Oroszországnak arról, hogy az EU határozottan támogatja Kijev uniós törekvéseit és az orosz agresszióval szembeni fellépését.
Arra figyelmeztetett, hogy a csatlakozási folyamat „megterhelő lesz”. Elismerte továbbá, hogy a döntés Oroszország ukrajnai háborújához kapcsolódik. „A döntés politikai, ezt teljes mértékben elismerem” – fogalmazott a francia elnök.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök üzenetében történelmi jelentőségűnek nevezte az Európai Unió döntését. „Őszintén üdvözlöm az EU vezetőinek azon döntését, hogy Ukrajnának tagjelölt státuszt adtak. Ez egyedülálló és történelmi pillanat az Ukrajna és az Európai Unió közötti kapcsolatokban” – írta a Twitteren.
Az ukrán államfő köszönetet mondott Charles Michelnek, az ET elnökének és Ursula von der Leyennek, az EB elnökének, valamint az EU-tagállamok vezetőinek, akik a csúcstalálkozón egyhangúlag elfogadták ezt a döntést. „Ukrajna jövője az EU-ban van” – tette hozzá.
Az uniós döntést a legfontosabbak egyikének nevezte Ukrajna számára a függetlenség elmúlt 30 évében: „Ez a döntés nem csak Ukrajnának szól. Ez a legnagyobb lépés Európa megerősítése felé, amit éppen most, éppen a mi korunkban és éppen ilyen körülmények között lehetett megtenni, amikor az orosz háború próbára teszi képességünket a szabadság és az egység megőrzésére” – fogalmazott.
A kormányzat optimista
Ukrajnában általános az optimizmus, ami az ország uniós integrációjának további menetét és a csatlakozás várható időpontját illeti.
Olha Sztefanisina európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy Kijev várhatóan az év végéig végrehajtja az Európai Bizottság ajánlásait, amelyekhez az EU-tagjelölti státusz megadását kötötték. (Az ajánlások a következők: 1. az Alkotmánybíróság reformja; 2. az igazságügyi reform folytatása; 3. a korrupció elleni küzdelem; 4. a pénzmosás elleni küzdelem; 5. az oligarchaellenes törvény végrehajtása; 6. az audiovizuális (média) jogszabályok harmonizációja az európai gyakorlattal; 7. a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogszabályok módosítása.)
„Az igazi integrációs folyamat akkor kezdődik el, amikor a háború véget ér” – mondta Vszevolod Csencov, Ukrajna uniós nagykövete. Az ország nem a nulláról indul, hangsúlyozta az ukrán diplomata, és emlékeztetett a munkára, amelyet 2014 óta végeztek el, amikor Brüsszel és Kijev társulási megállapodást írt alá.
Natalija Forszjuk, az Európai és Euro-atlanti Integrációs Koordinációs Kormányhivatal főigazgatója az ukrán hírtelevíziók közös műsorfolyamában kijelentette: Ukrajna európai uniós csatlakozásának várható időpontja 2029.
„Ennél korábban valószínűtlen, mert hatalmas mennyiségű jogszabályt kell elfogadni és végrehajtani. Az európai jog szerint kell élnünk” – mutatott rá.
(ntk/eurointegration.com.ua/MTI/pravda.com.ua)
EU-tagjelöltség: Hogyan tovább?
Nem ígérkezik zökkenőmentesnek és gyorsnak az európai uniós tagjelöltségtől a tagságig vezető út Ukrajna számára.
Mi történt a színfalak mögött?
Közismert, hogy még alig fél évvel ezelőtt is jó néhány tagország ellenezte Ukrajna tagjelöltségét, vagy legalábbis kételkedett a státusz megadásának célszerűségében. Hogy mi változott időközben? A DW európai bizottsági forrásai szerint Ukrajna és az Európai Bizottság (EB) „csodás munkát végzett”. Ukrajna rekordrövid idő, egy hónap alatt megválaszolta az EB kétkötetes tagjelölti kérdőívének közel kétezer kérdését. Ugyanezt tette Moldova és Georgia is. Az EB azután a válaszok alapján levonta a következtetéseket, minden ország esetében külön fogalmazva meg az elvárásait. Ukrajnának és Moldovának a tagjelölti státusz elnyerése után kell megfelelnie ezeknek a követelményeknek, Georgiának pedig a státusz elnyerése előtt. Az EU valamennyi tagországa elégedettnek bizonyult ezekkel a feltételekkel, így az Európai Tanács változtatás nélkül jóváhagyta a dokumentumot.
„Az Európai Tanács dönt a további lépésekről, amint minden feltétel teljesült” – áll a testület közleményében. Vagyis továbbra sem tudni, mi következik, miután Ukrajna teljesíti a számára megszabott hét feltételt. Az Európai Unió dönthet úgy, hogy ez elég a következő szakaszba lépéshez (értsd: a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez), de az Európai Bizottság javaslatára újabb feltételekkel is előhozakodhatnak.
„Minden ország haladása az Európai Unió felé a koppenhágai kritériumok teljesítése terén elért saját eredményeitől függ, figyelembe véve az EU képességét új tagok felvételére” – fogalmazott az Európai Unió kijelentve ezzel, hogy nem teszi függővé az egyik tagjelölt haladását a többiek eredményeitől, ugyanakkor értésre adva: a teljes tagság elnyerése csak akkor válik lehetségessé, ha arra az EU készen áll.
Márpedig Brüsszelben sokan elismerik, hogy az unió pillanatnyilag nem áll készen a bővítésre. Némelyek ennek okát a belső intézményi reformok elmaradásában látják, mások abban a problémagubancban, amit a Nyugat-Balkán országainak egyre halogatott integrációja jelent, amely mögött viszont az EU-n belüli bővítésellenes tábor makacs ellenállása és a balkáni országok gyengének tartott jogharmonizációs teljesítménye húzódik meg.
Merre tovább?
Ami a jövőt illeti, az röviden úgy foglalható össze, hogy Ukrajnának további reformokat kell végrehajtania. A tét első körben a jelenlegi pozíció megőrzése. Az EU-nak ugyanis jogában áll visszavonni Ukrajna tagjelölt státuszát, amennyiben Kijev nem teljesíti a tagjelöltséggel vállalt feltételeket.
Mint már utaltunk rá, amennyiben az EB elégedett lesz az elvégzett munkával, javasolni fogja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ukrajnával. Ám ebbe – a tagjelölt státusz megadásához hasonlóan – az EU mind a 27 tagállamának bele kell egyeznie – mutat rá összeállításában a Szabadság Rádió (SZR) ukrán nyelvű hírportálja.
Ekkor következik a folyamat igazán nehéz szakasza. Ukrajnának, mint minden tagjelöltnek, át kell vennie az EU-szabályok teljes körét, vagyis mindazokat a törvényeket és szabványokat, amelyeket Brüsszel közösségi vívmányokként, közösségi jogokként emleget.
A joganyag körülbelül 33-35 fejezetből áll, amelyek az oktatástól és kultúrától, az adózástól és a mezőgazdaságtól a külpolitikáig, a tudományig és a kutatásig, valamint a belügyekig az élet valamennyi területét felölelik.
A fejezeteket általában 6 csoportra osztják. Valamennyi uniós tagország egyhangú döntése szükséges ahhoz, hogy a tárgyalásokat ezekről a klaszterekről a tagjelölt „megnyithassa” és végül „lezárhassa”.
A tárgyalások lezárultával az EU-csatlakozási szerződést az Európai Parlamentnek és az összes uniós tagállam törvényhozásának többségi szavazással jóvá kell hagynia. Ezután minden érintettnek, beleértve Ukrajnát is, alá kell írnia a dokumentumot, mielőtt a nemzeti parlamentek – köztük a Legfelső Tanács – ratifikálja azt. Ekkor Ukrajna készen áll majd, hogy teljes jogú tagállammá váljék a szerződésben meghatározott napon.
Hogy erre mikor kerül sor?
Hát ez a 10 millió dolláros kérdés! – mutat rá összeállításában a SZR. Az EU illetékesei igyekeznek pozitív hozzáállást tanúsítani, mondván Ukrajna az EU-val kötött társulási megállapodásának köszönhetően már átvette a közösségi vívmányok 70 százalékát. Egy EU-tisztviselő ugyanakkor, aki nagy tapasztalattal rendelkezik ezen a területen, az SZR-nek nyilatkozva úgy becsülte, hogy Ukrajna esetében két számjegyű év telhet el a csatlakozásig, és reméli, de nem tudja garantálni, hogy ennek a számnak az első számjegye egyes lesz.
Ezért helytelen lenne olyan országokhoz mérni Ukrajnát, mint Svédország és Finnország, ahol körülbelül három év telt el a csatlakozási kérelem benyújtása és a tagság elnyerése között. Ukrajna nem fog ilyen gyorsan haladni ezen az úton, már csak azért sem, mert nagyobb, szegényebb, és enyhén szólva több politikai problémával küzd, mint a két említett ország.
Ugyanakkor igazságtalan lenne Ukrajnát Törökországgal összehasonlítani. Ankara még 1987-ben kérte felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe, az EU elődjébe. Az ország 1999-ben lett EU-tagjelölt, és hat évvel később megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. De Törökország egy centimétert sem haladt előre az elmúlt bő másfél évtizedben. Ezzel szemben Ankara számos tagállammal vitába keveredett különböző kérdésekben.
(zzz/dw.com/radiosvoboda.org)
